BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

I. A STALLUMOK LEÍRÁSA

- 12 ható. Alul három könyv fekszik egymáson, hátaikon AVGVSTINVS SVMMA ANGELICA áll. A könyveken két kisebb, sárkányos kiöntőcsövű misekanna. 14. Barna alap s majdnem egyszínű berakás, ez által a rajz rosszul kivehető, zavaros (X. t. 2. k.). Más stilus, más kéz, mint a többiek. Középső, akantuszlevelekkel át- és átfont, felül ökörkoponyában végződő kandelábermotivum. Alul egy-egy szarvas áll, hátán ifjú, kinek ruháját akantuszlevelek alkotják. Az ifjak egyegy magasszárú keresztet tartanak, melyről sisak, ijj, tegez, pajzs, keresztbetett buzogányok és renaissance korsó csüngenek le két oldalt. A kandeláber szárán feljebb egy-egy mákvirágbimbó, legfelül szimetrikusan hullámzó nagy akantuszcsiga. A berakott táblák, a szekrénybelsőt ábrázolókat kivéve, sötét alapon egyszínű, világosabb faberakással készültek, melyen a rajzot beleégetett vonalak adják. A rácsos szekrényt ábrázoló táblák a sokféle fa színének számtalan árnyalatát variálják, igen lágy halványzöld mellett. A kétségkívül sekrestye-szekrényt utánozni akaró fülkékben természetszerűleg misekellékek, misekönyvpolc, tömjénfüstölő, ámpolnák, szenteltvíztartó stb. szerepelnek. Az egyházi irodalom mellett azonban a könyvhátak felírásai profán írókra is utalnak, így Vergilius, Esopos, Dante, Terentius, Plautus stb. A berakott háttámlákat egységesen futó 15 cm széles friz zárja le és ez szolgáltatja a baldachinhoz való átmenetet (V. t. 1. k.). A friz alul gyöngysorból, középütt sodrott kötéltagból és legfelül profilált levélsorból áll. Az üléseket koronázó hatalmas baldachin az egész stallum legpompásabb része (XIII. t. 1—3. k., XIV. t. 1. k.). Akantuszleveles konzolok tartják az egyes üléseknek megfelelő dongaboltozatos íveket, melyeket széles plasztikus friz és profilált koszorú-párkány koronáz. A gyöngysorból és lapos levélsorból álló archivoltok és a friz által alkotott kis háromszögű boltcikkelyekben akantuszleveles motívum és cherubfejek váltakoznak. Az ívek által meghatározott terület belső alapját tojásfűzéres keskeny párkány egy hossznégyszögű részre és egy félkörű lünettára osztja (XIV. t. 1. k.). A tojásfűzéres párkány a konzolok menetét követve előreugrik. A stallum fordulatát jelző hasáb felett a két fél-konzol homlokkal irányul egymásnak. A dongaboltozat alá eső hossznégyszögű mezőknek kitöltése nagyon változatos. A 14 mező között nincsen két teljesen egyforma: a sárkányrendes Báthory-címei

1, finomrajzú, csigás inda- és virágdísz között; két farkával egymáshoz erősített delfin; középső palmetta két oldalán egy-egy bőségszaru ; akantuszleveles férfimaszk; oroszlánmaszk, szájából kinövő szőlőindákkal és szőlőfürttel; ismét a Báthory-címer, de az előbbitől eltérő növényi keretben ; az előbb említett maszk más variációban ; szimetrikus növénycsoport; cherubfej, fején lévő koszorúból kiinduló szalagos bojttal; fantasztikus emberszemű állatmaszk; ismét a Báthory-címer ; cherubfej, két oldalt gyöngyfűzérekkel; virágcsoport és oroszlánmaszk követik egymást. A félkörű lünettákban középtengelybe állított szimetrikus növénytövek váltakoznak (XIII. t. 1—3. k.). A dongaboltozat íve belül kazettás beosztású. Az archivoltok felett ugyanaz a háromszakaszos (gyöngysor, csavart kötéldísz, kymation sor), 15 cm széles friz fut végig, mint a dorzálék és a dongaboltozat között. Ezután következik a folytatólagos mustrájú főfriz. Két egymással szemben álló delfin szájából széprajzú palmetta nő ki, a delfinek egymáshoz erősített farkaik között lobogó fáklyát tartanak. A lángtól két oldalt szimetrikus akantusz indák és az ismert ötszirmú rozetták láthatók. A széles frizre négyszeresen tagolt, erősen előreugró koszorúpárkány kerül, alul a már negyedszer ismétlődő kymation-levélsorral, felette tojásfűzér, kis kerek idomok sora és a befejező lapos akantuszlevélsor követik egymást (XIV. t. 1. k.). A stallum felső sora elé kissé alacsonyabb szintben térdeplő padsor illeszkedik, elől ülésekkel (11. t. 2. k.). A belső térdeplő zsámoly végig elkallódott, csak az imapolc maradt meg egész hosszában. Mellső oldalán 11 ülés van, mely egy kettes és három hármas szakaszra tagolódik. Tagolása, a volutás ülés-elválasztó oldalfalaktól eltérően, egyenes élű válaszfalakkal történik, melyekhez felül az imapolc magasságában egyenlőtlen méretű, kettős volutából álló koronázó rész csatlakozik. Az ötödik és hatodik ülés között teljes oldalfallal lezárt bejárat van (I. t. 1. k.). Az L alakú alaprajz rövid oldala elé illő imapolc homlokrészét oszlopformában elhelyezett egymásbafonódó körökkel ékesítették, a körökben jól ismert ötszirmú rozetta ül (V. t. 2. k.). Ezt a plasztikus részt egy berakott sáv követi: pálcára fűzött, lapos, hatszögű hasábok sora. Az ehhez derékszögben csatlakozó hossznégyszögű mezőt kisebb méretű, egymásba fonódó körbe írt rozet-