BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)
V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK
- 22 Mindezt összegezve azt látjuk, hogy a zágrábi stallumok nagyon közel állanak a nyírbátoriakhoz. A bútornak magának erősen hangsúlyozott hármas beosztású felépítése, a faragott és berakott dísznek egyidejű és azonos helyeken való alkalmazása, mindkettőnél ugyanaz. Hiányzik a zágrábiaknál, nevezetesen a 3. és 4. stallumnál a nyírbátoriak dongaboltozatos íves része és az 1. és 2. stallumnál még a főfriz is. Ez utóbbiakhoz lehetett hasonló a jóval egyszerűbb és kisebb méretű avasi stallumsor. Művészi értékben azonban egyik sem közelíti meg a nyírbátoriakat. Annak finom, lendületes rajzával és életet lehelő faragásával s azoknak szabadon csapongó gazdag változatosságával szemben a zágrábi stallumok faragása tömöttebb, naturalisztikusabb s szálasabb, nem vall olyan finom mesteri kézre. Igaz, hogy a hatást igen rontja, hogy vastag fényes brunolinréteggel vonták be, ami a különben meleg tölgyfaszínnek csillogó fekete látszatát kelti és a finomságok ilyen módon elvesznek. A berakás mustrái azonban majdnem azonosak a nyírbátori berakásokkal. Ezekre és néhány részletmegegyezésre a leírás során már utaltunk. Azt hisszük tehát, hogy a három itt tárgyalt stallum feltétlenül egy műhelyből került ki s ha nem is egy és ugyanazon kéz alkotása, a szellem mind a háromnál ugyanaz. Ez a műhely egy olasz vezetés alatt álló, Magyarországon működő, hatalmas műhely lehetett. Kétségtelenül ugyanennek a műhelynek terméke még a gyulafehérvári Lázó-kápolna ajtajának 1513 évszámmal ellátott faragott lünettája, melynek akantuszinda-ornamentikája és ötszirmú rozettái testvéri rokonságot árulnak el néhány nyírbátori stallumrészlettel (IV. t. 1-3. k.; XVII. t. 1—2. k.; XV. t. 2. k.). 2 5 1520-ban, a stallumok keletkezési idejében, Erdődy Bakócz Simon volt a zágrábi püspök. A feliratban szereplő László más nem lehet, mint Ladislaus de Gerzence, Gerzencei László, aki 1518-ig szerepel a kanonoki listában. 2 6 Ez időben más László keresztnevű kanonokja nem volt a zágrábi egyháznak. Gerzencei Lászlóról tudjuk, hogy a zágrábi Szt. István székesegyházban álló Szt. Imre oltárnak oltárgondnoka volt és hogy minden, a Szt. Imre herceg oltárával kapcsola2 5 Dr. Balogh Jolán, A renaissance építészet Magyarországon. Magyar Művészet 1933, 21. és 25. o. 2 6 Stephan Matkovic, Recensio Episcoporum. Archiepiscoporum, Praepositorum majorum et Canonicorum Zagrabiensis, Zagreb, 1887, 53. o. tos egyházi ügyben ő szerepel 2' ez időben, sőt nevét mintegy azonosítják Szt. Imre herceg oltárával. 2 8 Egészen érthető tehát, hogy a két stallumot ő csináltatta és ajánlotta fel Szt. Imre herceg dicsőségére. Tudjuk azt is, hogy a két stallum egykor Szt. Imre herceg oltára előtt állt a középső oszlopnál az északi oldalon. 2 9 Éber László még azt is tudni véli, 3 0 hogy a 3. számú stallum dorzáléinak elveszett képei Szt. Istvánt, Szt. Lászlót és Szt. Imrét ábrázolták volna. Ez a feltevés, habár valószínű, semmivel sem támasztható alá. Gerzencei László padsora tehát nem a szentélyben állott. Ott jóval hatalmasabb, tekintélyes kanonoki padsornak kellett állani, amely azóta már elpusztult. Annyit tudunk ez utóbbiról, hogy Baratin Lukács zágrábi püspök készíttette őket 1507-ben Ioannes Nicze Florentinus mesterrel. 3 1 Zágrábnak olasz asztalosokkal való kapcsolata tehát már régebben is megvolt. A négy zágrábi stallum csak egy része annak a hatalmas templomi berendezésnek, mely valaha a zágrábi katedrálist díszíthette. A XIX. század végén történt nagy zágrábi földrengés alkalmával, amikor az egész katedrális összeomlott, a belső berendezés jórésze is elpusztult. Néhány megmaradt töredék ennek folytán magánkézre jutott és átalakítva egészen más célt szolgál eredeti rendeltetésénél. így Zágrábban Eugen Radovan birtokában van egy három üléses pad (XXI. t. 4. k.), mely a katedrális bútorai közül való és mely az 1. és 2. szám alatt leírt stallumoknak édes testvére. Az üléselválasztó volutákat természetesen kivették, csak a két szélső maradt meg; a térdeplő elveszett és a koszorúpárkányt később beillesztett esztergályozott oszlopocskák tartják két oldalt. Épen maradt azonban a dorzálé és a párkányzat. A dorzálén egy nagyobb hasábsoros kereten belül csavarodó szalagos második berakott csík kereteli külön-külön a három mezőt. A két szélsőben akantuszindás és leveles dísz, ugyanúgy mint a 2. számú stallum dorzáléin, alatta még a kis üres mező is megvan. A középső mezőben két hatalmas négyszögű toronnyal biró templomépület emelkedik, melyről azt tartják, 2 7 Ivan Krst. Tkalcic, Monumenta Historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, Zagreb. 1896, III. 137. o. (115 par.), 184. o. (146 par.). 2 8 Tkalcic, id. m. III. 137. és 184. o. 2 9 Tkalcic, id. m. III. 261. o. 3 0 Éber László, id. m. 437. o. 3 1 Tkalcic, id. m. 261. o. •
