BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL MAGDA: A NYÍRBÁTORI STALLUMOK / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 2. (Budapest, 1937)

V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK

- 19 keskeny mértani mustrájú keretben egy szélesebb berakott sáv, melyben a fent leírt 2. és 4. számú geometrikus minták váltakoznak nagyobb méretben. Minden lap közepére újabban barbár módon kalaptartó fogast ütöttek be. Az elválasztó konzolok, melyek az elpusztult — valószínűleg csak frízből és koszorúpárkányból álló — menyezetet hordták, lapos volutaalakúak, kanyarulataikban a nyírbátori rozettákkal, éleiken részint plasztikus akantuszlevéllel, részint ovális vályuzatok sorával. Az elpusztult baldachint most egyenes deszkatetőzet helyettesíti, ez az egész karcsú arányú széksort erősen nyomja. Romjaiból is megállapítható, hogy eredetileg sem lehetett sokkal magasabb vagy hosszabb a stallum, mert nyoma sincsen a négy-négy széket egymástól elválasztó támasztó falnak, mint azt Nyírbátorban láttuk. A fordulatnál a stallumot rosszul állították össze, a sarokülés csonka. Külső imapolcos sora XVIII. századi megújítás. Egyszerű építmény, világosabb sárga színnel festett kezdetleges dísszel. Egyik mezejében felirat: „Ezen szék könyöklője készült N. T. N. Szirmai Péter uram pia legátiójából. Tiszteletes R. Szombati Mihály és Bereti Mátyás prédikátor uramék idejében és N. Laxai (Laksai) János úr bíróságában Anno MDCCXXXVI" (1736). A stallumsor két oldalt a szentélyben állhatott. Az újabban alkalmazott hatalmas négyszögű kőpillérek ma egészen elfedik. Felmerült az a kérdés is, hogy nem a kisebbméretű diósgyőri várkápolnából került-e ide át ? Erre nézve nincs adatunk, de nem valószínű, hogy ilyen nagy bútort eredeti helyéről elmozdítottak volna. V. A ZÁGRÁBI STALLUMOK (XIX. t. 1-2. k.

; XX. t. 1-2. k.) A zágrábi katedrális renaissance templomi bútorai közül csak négy padsor maradt meg a régi helyén. Ez a négy emlék, éppen a nyírbátori széksorokkal való közeli rokonsága folytán, minket közelebbről érdekel.

2

2 Az első (1. számú)

2

3 háromüléses, térdeplővel ellátott padsor (XIX. t. 2. k.). Tölgyfából készült, gazdag faragott és berakott dísszel. Magassága 2'5 m, hossza 2'13 m, mélysége l'22m. Felépítése hármas beosztású: ülések, dorzálé, baldachin. Az egyenes deszkából alkotott üléslábazatok éleit ugyanaz a pálcára felfűzött, berakott hatszögű idomsorozat díszíti, amelyet a nyírbátoriakra oly jellemzőnek ismertünk meg. A különbség az, hogy a hatszögű idomok rajza itt nem szabályos. A patkóalakban kivágott vastag üléskartámlákat csigás vonalú volutás választófalak tartják, melyeknek poncolt alapon alkalmazott virágdíszes faragása, a csigakanyarulatban fent és lent alkalmazott rozettával és élein egyszerű vályuzatsorral, különösen közel áll a nyírbátori stallumok azonos részeihez. A volutás választófalak előtt alkalmazott esztergályozott oszlopocskák későbbi hozzátoldások. Az ülésháttámlákat kettős, mértani rajzú berakott sávval keretelték, a sávoknak 2

2 Éber László, Rath György, Az Iparművészet Könyve II. Bpest 1905. 436. o. 2

3 Az alábbiakban számokkal jelezzük a négy stallumot, a rójuk való utalások könnyítése végett. mustrája a már Nyírbátorból ismert csavarodó szalagmotivum. A lezáró oldalfalak itt is egy téglányalakú és egy volutás, háromszögű részből állanak. Azzal a különbséggel, hogy az alsó rész itt nem faragott, hanem berakott díszű : a fent említett csavarodó szalaggal rajzolt keretben csúcsra állított kettős négyszög, a belsőben akantuszleveles berakás. Ez a minta kétszer ismétlődik egymás felett. A volutás résznek poncolt alapon alkalmazott faragott virágdísze a nyírbátorinál naturalisztikusabb szellemű, de itt is megvan a két zárócsigába írt rozetta és az éleken az egyszerű vályuzatsor, amilyent a nyírbátori stallumok fordulatot jelző pilléreinek élvolutáján láttunk. A dorzálé kiképzése teljesen megfelel a nyírbátori dorzáléknak : berakott táblák, kettős geometrikus szalagkeretben, pilaszterek által elválasztva. A keretelő szalag mustráit, az élére állított és csúcsaival találkozó hasábok sorát és a csavarodó szalagmotivumot, már jól ismerjük Nyírbátorból. A profilált bázisú korintusi oszlopfejes pilaszterek törzsének berakása csillagos s itt a különböző faszíneknek különösen sok szerep jut. A két szélső dorzálé kétfüles díszvázában szimetrikus virágcsokrot mutat, a középsőn magas kaputornyot látunk, melyhez sakktáblás padlózat vezet; az oldalt lévő égetett rajzú részlet genreszerű, a háztetőn látható gólyafészekkel (XVIII. t. 4. k.). A dorzálékat lezáró keskeny friz gyöngy-