Voit Pál: Barokk tervek és vázlatok (1650-1760) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1980)

BAROKK TERVEK ÉS VÁZLATOK 1650-1760. Művészetünk történetének becses dokumentuma az alkotó kezétől származó vázlat és terv. Ez tájékoztat bennünket a művész eredeti szándékairól, képességéről, fantáziagazdagságáról, vagy éppen mesterségbeli rutinjáról. Néha látomásszerű eszmei tervek, máskor nagyon is gyakorlati, részletekig kivitelezhető rajzok ezek, de valamennyi elárulja a vonatkozó korszak és társadalom stílusát és igényét, az építtető, vagy mecénás becsvágyát és esetlegességeit. A meg nem valósítható, vagy meg nem valósult tervek gyakran pontosabb diagrammái az alkotó művész tehetségének, mint maga az elkészült mű, amelyből már a kivitelezés során eltakarékoskodták a művészet ékességét, vagy később kontár módosításokkal megbontották harmonikus egységét. A félbemaradt, vagy csak részben megvalósult művek eredeti eszméjét — szerencsés esetben — ránkmaradt egykori terveik, vagy későbbi időkben a róluk készült hü másolatok őrzik. A bemutatott rajzanyagot közgyűjteményeinkből és egyházi levéltárakból válogattuk. A tervek és vázlatok a barokk építő-, díszítő-, és berendezőművészet részben megvalósult emlékeit ölelik föl a XVII. századtól 1760-ig, Franz Anton Pilgram váci székesegyházterveinek elkészültéig, ill. a mester haláláig. Ez a sorozat tekintendő ugyanis a barokk ill. a rokokó művészet zárókövének. Isidore Canevale 1761. évi váci megjelenésével új stíluskorszak, a felvilágosodás korának klasszicista iránya indul el. Ennek a kornak rajzi anyaga —feltehetően jóval nagyobb bőségben — a következőkiállításon mutatkozik majd be Az építészeti tervek — bár nem tükrözik e korszak teljes építőtevékenységét és művész színvonalát — mégis számos értékes megfigyelésre kínálnak alkalmat. A tervek zöme elpusztult, elkallódott, bár tudjuk, hogy a maguk idejében nagy becsben tartották azokat. Eszterházy Károly egri püspök — a barokk kor nagy építtetője — külön helyiségben őriztette az épületmodelleket és terveket, a váci székesegyház terveinek megszerzéséért, a Líceum Gerl-féle terveinek felhasználásáért kiterjedt levelezést és jelentős anyagi áldozatot eszközölt: mégis értékes tervgyűjteményéből alig néhány tucat maradt reánk. A főrangúak családi levéltáraiban is kevés ami ma feltalálható, s ha igen, azok már az újabb korszakból valók. A Helytartótanács — mint legfőbb építési hatóság — csupán a hatáskörébe tartozó állami építkezéseket tartotta számon, s a kiterjedt és nagyszabású építőtevékenységet folytató szerzetesrendek közül leginkább a jezsuita és piarista rend birtokából maradtak ránk rajzi emlékek. A szerzetesházak feloszlatásakor, a XVIII. század végén a tervek nagyrésze veszendőbe ment, vagy éppen csak a szekularizációt követően hivatalosan elrendelt felmérési rajzok tájékoztatnak az építmények egykori állapotáról. 1629 május 16-án tették le a nagyszombati jezsuita templom alapkövét s ez egyúttal a magyarországi barokk építészet alapkövének letétele is volt. Ez az első monumentális emléke az új stílusnak az egykori Magyarországon. Építtetője Esterházy Miklós nádor a család temetkezési helyéül szánta a nagyszerű térhatású, díszes templomot. Alaprajza és homlokzata a jezsuiták bécsi templomát vette mintául, amelynek máig ismeretlen építésze alkalmasint közreműködött a nagyszombati mű létrejöttében is. A jezsuiták Bécsben új templomtípust alakítottak ki, amely az Alpoktól északra nagy népszerűségre és utánzásra talált. Szemben a római M'Gesu toronynélküli homlokzatával, a gótikus dómok homlokzatélmény reminiszcenciáit őrző, az északi látásmódnak inkább tetsző kettős tornyokat építenek s a főhajóból nyíló oldalkápolnák oltárait nem a hosszfalra helyezik, hanem a kápolnasor átjárói helyére a válaszfalakra, s azok így egyetlen tekintettel beláthatok lettek. Ez a rendszer a „bécsi norma" s e szerint épül nálunk is számos jezsuita templom: Győrben, Trencsénben, Szakolcán, Kassán, Eperjesen, Egerben, Pécsett és Ko-