Voit Pál: Barokk tervek és vázlatok (1650-1760) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1980)

püspöki templomhoz 1755-ben készített terve is (97. kat. sz.). Bebó Károlynak a Zichyek építészének és udvarmesterének elképzeléseit követi az óbudai Zichy-kastély plánuma, melyet Jäger János Henrik mutat itt be (75. kat. sz.), majd Hofstädter Kristófnak a Festetics grófok keszthelyi szép kastély- és kertterve győzhet meg e kismesterek képességeiről (94. kat. sz.). Egy úgyszólván ismeretlen pallér, az egri Schäuffler József az egri minoriták számára készített terve körcsarnoktól övezett kupolás bazilikával lep meg, s egy kisvárosi pallér nagyravágyását ill. nemzetközi hírnévre való igényét fejezi ki (81—84. kat. sz.). Ugyancsak Egerben működik Hazael Maria Hugo szervitarendbeli püspöki geometra, aki finom kaligrafikus ábrákkal fűszerezett határtérképeivel (95—96. kat. sz.) kertterveivel tűnt ki. Hasonló szellemben készült Andreas Fuckernek gróf Barkóczy Ferenc püspök eperjesi látogatása alkalmából készített vázlata, melyben Eperjes látképén és alaprajzán kívül lerajzolta a főpap bevonulását hatlovas hintóival, lovas hajdúi csapatával, málhás szekereivel, sőt a díszes sátrakat is, amint a krónikás feljegyezte: „Barkóczy püspök Eperjes városának szép kies mezein napokig mulatott kíséretével együtt, felvont, csinos, pompás és gyönyörű sátorok alatt az összegyűlt sokaságú nép szeme láttára ebédelt" (80. kat. sz.). Egy másik szerzetes Hueber Antal kapisztránus barát báró Haruckern Ferenc udvari papja vízfestményen örökítette meg a gyulai régi — a Hillebrandt-féle kiépítés ideje előtti — kastélyt, a középkori várat és környezetét epizodikus részletekkel 1749-ben (79. kat. sz.). A hazai mesterek közé számíthatjuk Johann Baptist Martinellit, aki 1751-től a Magyar Kamara Építési Hivatalának vezetője volt. 1753-ban terveket készített Dunaalmás plébánia templomához, az oda szánt oltártervek a közepes színvonal fölött állanak. Martineiii már csak nevében olasz, nem úgy, mint a nagyváradi székesegyházzal kapcsolatban említett Ricca-féle mestercsoport tagjai, akik szülőföldjükkel a Como-i tó és Lugano vidékével szoros kapcsolatot tartottak és ha máskor nem, életük végén haza is tértek. A luganóiak Gyöngyösön tartottak hosszabb pihenőt, ill. itt és a környéken telepedett le néhányuk. Igy a luganói Carlo Adami szobrász és Giacomo Berra építész, Barkóczy püspök olasz művészei valamint az agnoi két Quadri, Carlo Aprili kőművesmesterek. A Giovanni Battista Ricca vezetésével megjelent mestercsoport csupán Domenico Ricca kezétől származó egyetlen, de igen elegáns rajzot hagyott ránk, egy erkélyes díszkapu tervét, amelyet az Orczy család, korábban Haller Sámuel generális gyöngyösi rezidenciás házához készített (87. kat. sz.). Közülük válhatott le az az ismeretlen olasz építész, akinek a komáromi Szent András, egykori jezsuita templomhoz készült terve ránk maradt (89. kat. sz.). Két Bécsből származó jeles építész működése hagyott maradandó nyomot hazai építészetünk arculatán. Egyik Franz Anton Hillebrandt kamarai építész, majd főépítész, végül császári főépítész, akit a nagyváradi székesegyház továbbépítőjeként már említettünk. Működésének nagyrésze korhatárunk, 1760 utánra esik, ő és Fellner Jakab váltják fel a másik nagyhatású építész, Franz Anton Pilgram magyarországi vendégszereplését. A Magyar Építészeti Múzeum jóvoltából bemutathatjuk első, még publikálatlan bérháztervét 1753-ból, az épület a bécsi Dietrichstein palotával azonos (88. kat. sz.). A legszínvonalasabb tervek közé tartozik a gödöllői Grassalkovich-kastélyhoz készült, 1758-ból származó intérieur sorozat (103—105. kat. sz.). Az a szoros kapcsolat, amely a budai királyi palota legfőbb építkezési ellenőre Grassalkovich Antal kamaraelnök és saját ugyanekkor építtetett gödöllői kastélya között fönnállón, feltételezi, hogy mindkettőnél ugyanazokat a mestereket foglalkoztatta. Igy a budai királyi palotának 1749-től kivitelező mestere feltehetően Gödöllő építésze is volt. Még Jean Nicolas Jadot a budai palota tervezőjének műveként tarthatjuk számon a gödöllői kastéiy márványborítású sarokszobáját, ahol a hagyomány szerint Mária Terézia 1751-ben megszállt. Jadot 1753-ban eltávozott Bécsből s a budai királyi palota terveit utódjának Nicolas Pacassinak adta át. Miután a 60-as évek végén Hillebrandt kapott megbízást a palota átépítésére, a korábbi kutatás nagyobb részt juttatott szerepének,mint az valóban volt. Kitűnt,hogy a Jadot-féle palota belső berendezését még Pacassi tervezte, s őt tarthatjuk a teremsorok enfilade-os interieurjei alkotójának. Az egykorú leírások és leltárak alapján ez ugyanaz a mérsékelt pompájú, fehér-