Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

Josef Winterhaider: Két allegorikus figura. Papír, toll, lavírozott tus. 163x220 mm. Wien, Albertina, ltsz.: 30.598. D. 2219f. Vö. Kat. Wien 1956, 32, kat. 100; Garas 1960, 181. jegyz. 19 Diözesanarchiv Rottenburg, M 227. Bd 33; Hosch, Hubert: Zeittafel: Leben und Werk Maulbertschs. In: Kat. Langenargen 1996, 10, 35. 20 Hubert Hosch alapos recenziójában, melyet ezúton is köszönök, a 14 éves Maulbertsch hitét még nem tartja önállónak. Ezt bizonyítani lehetetlen, de az irányultságát, fogékonyságát, mely a hit alapja jól tükrözi. Hosch, Hubert: Rezension. Franz Anton Maulbertsch und Mitteleuropa. Festschrift zum 30jährigen Bestehen des Museums Langenargen. Hrg. Eduard Hindelang, Lubomir Slavicek, Langenargen - Brünn 2007. http://freieskunstforum.de/hosch_2007_maulbertsch_ festschrift.pdf [2008.02.26] 8-9. 21 A datálás kérdéséhez ld. Kapossy 1930a, 467; Garas 1960, 85, 216; Haberditzl 2006, 251; Smohay 2007, 81. 22 1768. június 8-9-én Maulbertsch Székesfehérvárról hazafelé jövet Budán megpihent Kögl Ádám jezsuita atyánál, aki ezt a nevezetes eseményt naplóba rögzítette. Némethy Lajos: Adatok a festés történetéhez Budapesten a XVII. és XVIII. században. Archaeológiai Értesítő 3 (1883) 106; más értelmezés szerint Johann Ignaz Cimbalról van szó, aki szintén 1768-ra festette ki a székesfehérvári plébániatemplomot (ma: székesegyház), vö. Schoen 1930, 170-171. 23 P. Sebastianus per sexennium ad aedificium, et interiorem potiorem ornatum Ecclesiae usque adpraefatum tempus 1765. nempe 11. Decembr. impendit./ Constat ergo Ecclesia una cum Ara, majori Cathedra, orgono, Ara S. Joannis Nepomuc. pictura, Capelis duabus turribus, oratoriis, portis, duabus imaginius: S.Josephi, et Anna universim; /:Eccla:/ Canonica Visitatio 1817. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Székeskáptalani Levéltár Can. Vis. 1817. No. 96. 186. 24 Baxandall, Michael: Reneszánsz személet - reneszánsz festészet. Ford. Falvay Mihály. Budapest, 1986, 48-64; Alberti, Leon Battista: A festészetről. Delia Pittura, 1436. Ford., bev., jegyz. Hajnóczi Gábor. Budapest, 1997, 92-93. 25 Vasari, Giorgio: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál., bev. Vayer Lajos. Ford. Zsámboki Zoltán. Budapest, 1983,

3 II, 128-129. 26 Jernvei Kiss 2006, 81-84. a témáról bővebben: Shearman, John: Correggio's Illusionism. In: La prospettiva rinascimentale. Codificazioni e trasgressioni. Atti del convegno internazionale di studi Milano 11-15 ottobre 1977. A cura di Maria Dalai Emiliani. Firenze, 1980,1, 281-294. Ferrante Carlo a „simulacrum" kifejezést használja a - földi tér-időből kiemelt „meditációs teret" létrehozó - jelenség leírására. 27 Jernyei Kiss 2006, 86-88. 28 A téma részletes kifejtése filozófiai, teológia alapokkal együtt: Lindemann, Bernd Wolfgang: Bilder von Himmel. Studien zur Deckenmalerei des 17. und 18. Jahrhunderts. Worms am Rhein, 1994, főként: 47-53. 29 Németh 1979, 60. 30 P. Deckert, Adalbert O. Carm. - P. Hosier, Matthäus O. Carm.: Schematismus der Oberdeutschen Karmelitenprovinz von 1650 bis zur Säkularisation im Jahre 1802. Straubing, 1988-1996, 145. sz. 31 Bicskei Karle János festőművész és restaurátor 1956-ban az apró kápolna szellőzetlenségét okolta a freskók rossz állagáért. Forrás : A szemináriumi templom hirdetési könyve és egyben históriája. Székesfehérvár, 1956. júl. 1. [Vezette:] Bejczy Gyula. 308. SzfvPL. Szemináriumi Levéltár, No. 12. 32 Leírása: Garas 1955, 59. Vö. uo. 234 (adattár, 1768-69 körüli datálással). 33 Haberditzl 2006, 241-244, 219. kép; Galavics, Géza: Barockkunst, höfische Repräsentation und Ungarn. In: Maria Theresia als Königin von Ungarn. Jahrbuch fur Osterreichische Kulturgeschichte 10 (1984) 66. 34 Garas 1960, 85; Garas 1974, 67. 35 LCI II, 124. (Jászai, Géza). 36 Garas 1960, kat. 218, 216. kép. Lemmens megkérdőjelezi, hogy a lap approbrációra szolgáló vázlat és így biztos forrás lenne, mert annak ellenére, hogy szinte szóról szóra megegyezik a kivitelezett freskóval, nincs szignálva, datálva, úgy, mint a szakolcai (Skalica) oltár vázlata. Lemmens 1996, 66, 138. Monika Dachs kéziratos habilitációs disszertációja (Wien 2003) nem volt számomra hozzáférhető. 37 Kovács Péter - Szelényi Károly: A barokk Székesfehérvárott. Székesfehérvár, 1996, 24. 38 Haberditzl 2006, 74, 27. kép. s? Ter 27,1-16 40 Szilárdfy, Zoltán: Eigenständige Typen in der barocken Ikonographie ungarischer Heiliger. Esztergom, 2001, 19; Smohay András: Szent Imre kultuszának újjászületése Székesfehérvárott a XVIII. században. In: Szent Imre Millennium a Szentimrevárosban. Tanulmányok a Herceg születésének ezredik évfordulójára, 2007. november 3. Szerk. László Ágota - F. Romhányi Beatrix - Csányi Tamás. Budapest, 2008, 34-35. 41 Az elmaradt egri feladathoz készült vázlat: Garas 1960, kat. 228; Jávor 1984, 113. Újabb értelmezését, teljes irodalommal ld. a jelen katalógusban. 42 A legfontosabb Mária mennybevitele-olajképek Maulbertschtől: Salzburg, 1754 (Garas 1960, kat. 50; a jelen katalógusban Kat. ...); Zirc, 1754 (Garas 1960, kat. 51); Rastenfeld, 1757 (Garas 1960, kat. 90); Mainz, 1758 (Garas 1960, kat. 106); Hradek u Jaroslavice, 1766-1767 (Garas 1960, kat. 208). 43 Kapossy 1930a, 466; Garas 1960, kat. 145; kat. 313. 44 Mâle 1951,466. 45 A pápának magyarországi karmelita vonatkozása is van. Barka községben 1758-ban megalakította a Kármel-hegyi Boldogasszony Társulatát, melyhez engedélyét a budai karmelita priortól kaptak, egy évvel később, 1759-ben XIII. Kelemen pápa külön búcsúkiváltságokban részesítette. Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve. Balassagyarmat, 1991, 74. A barkai skapuláré-társulatról bővebben: Tóth János: A barkai Skapuláré Társulat története. Historv of the Scapular Confraternity in Barka. Közreadja, a bevezető tanulmányt és a mutatókat írta: Barna Gábor. Devotio Hungarorum 8. Szerk. Barna Gábor. Szeged, 2002. 46 Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok, Budapest é. n. [1934], 210, 229. Winterhalderről ld. 18. jegyzet. 47 lKír 18, 41^-6. 48 A felhasznált példány: Biblia Sacra Vulgatae Editionis [...] Constantiae, 1752. Székesfehérvár, Püspöki Könyvtár. Jelz.: 2°454/1. Publikálva: Bibliai találkozások. Szerk. Smohay András. Kat. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2008, kat. 4.7. 49 A téma kimerítő összefoglalása: Guldan, E.: Eva und Maria. Graz Köln, 1966. 50 „A Paradicsom kapuját Éva becsukta, s másodszorra Mária nyitotta ki, alleluja." Antiphonale Iuxtaritum Fratrum Ordinis Bmae Virginis Mariae de Monte Carmelo Exaratum Calamo et Labore F. P. Florentii a S. Anna [...]. Buda, 1761. 170. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum ltsz. nélkül (továbbiakban: Antiphonale). 51 A tant dogmaként csak hosszas vita után a 19. század közepén, IX. Pius (1846-1878) pápa hirdette ki. Előd István: Katolikus dogmatika. Budapest, 1983, 629-630. 5

2 Mátéffy 1994, 7. szám, 11. és Mâle 1951, 446. 53 Szilárdfy Zoltán: A Kármelhegyi Boldogasszony ikonográfiája. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3 (1991) 197-198. A kegykép magyarországi típusairól ld. még: Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és szobrok tipológiája és jelentése. Budapest, 1994, 20-21.