Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Winterhalder önálló festői munkásságának kezdetei
Josef Winterhaider: Izsák feláldozása, 1774—1775 Mühlfraun (Dyje), Megostorozott Krisztus-zarándoktemplom, a második boltmező freskójának részlete megbízását is figyelembe véve - valóban logikusabbnak tűnik. 68 Winterhaider, aki a templom díszítésén Maulbertschcsel bizonyíthatóan együtt dolgozott, 1776 és 1778 között a raigerni kolostortemplom kupolájának kifestésével (1776), majd 1777-ben a brünni tartományi székház a tanulmányi gyűlés ülésterme (Landtafelsaal) díszítőmunkálataival volt elfoglalva. Az ezekhez a teljesítményekhez szükséges komoly időráfordítást figyelembe véve egyértelmű, hogy mellettük Winterhaldernek nem maradt volna sok ideje a mühlfrauni freskóknál való nagymértékű közreműködésre, amiről egyébként Alexius Habrichhal, a raigerni perjellel folytatott, 1776-1779-ből fennmaradt levelezésében egyetlen említést sem találunk. 69 Winterhalder keze nyoma jól felismerhető a csegelyekben megjelenő egyházatyák figuráin, vagy a második boltmező egyik boltsüvegében látható Izsák feláldozása-jelenetén, amelyek párhuzamát az ausztriai Seefeld kastélykápolnájának azonos jelenetén, illetve az obrowitzi Mária Mennybevétele-templom egyik bolmiezőjében találjuk meg. 70 A prágai Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzik Winterhalder Pásztorok imádása témájú ricordójít, amit a mühlfrauni falkép egyik középső boltmezőjéről készített (kat. II. 13.). E vázlat festői világának találó karakterisztikája miatt a szerzőséget inkább Franz Anton Maulbertschnek tulajdoníthatnánk. 71 A figurák megfogalmazása, mindenekelőtt a jelenet szélén található pásztorok sommás arckifejezése és a jellegzetes orrtövek ábrázolása, csakúgy mint a Winterhalder pöltenbergi ricordójirz emlékeztető festésmód azonban megengedi, hogy ezt a művet ifjabb Josef Winterhalder oeuvre-jébe soroljuk. A vázlatban a korai munkákkal szemben jobban elsajátított festői ábrázolást érzékelhetünk, amely ugyan a középső részben formailag tiszteleg Maulbertsch falfestészete előtt, de a már említett mellékalakok kivitelezésében Winterhalder egyéni festői stílusát ismerhetjük fel. 1784 körül készített vázlataival ellentétben, amelyekben a klosterbrucki nyári refektórium Maulbertsch-féle festményeit vette alapul, és amelyek hűen őrzik az eredeti festmény megjelenését, a mühlfrauni ricordo inkább közvetlenül a falfestmény befejezését követő időszakra, azaz 1775 körűire datálható. Ezelőtt készültek Winterhalder korai oltárképei, amelyek hangulatukban a két pöltenbergi mellékoltárképhez kapcsolódnak. A znaimi dominikánusok kolostortemploma számára festette sorianói csoda című képet 1768-ra datálhatjuk. A festmény keletkezési idejét korábban csak az 1770-es évek elejére tették, de egy 40 forintos összeg 1768 áprilisában történő részkifizetéseiről szóló bejegyzés e műre vonatkoztatható. 72 A tompa fényű megvilágítás, a redukált színskála, valamint a térdeplő dominikánus szerzetes arctípusa és megformálása (amelyre egy Giovanni Battista Piazzetta repertoárjából vett előkép hatott) alapján a festmény az 1760-as évek végére tehető. A Oberfröschauban (Horm Bfeckov) található szignált és datált Szent Kelemenkép (1770) határozott választópont Winterhalder tanulóévei és önálló alkotótevékenysége között (kat. II. 6.). 1773 körül készült el a brünni dominikánus Szent Mihály-templom két mellékoltárképe is. A lembergi gyűjteményben őrzik a Szent Rozália alakjához készített vázlatot. 73 A két festmény - fény- és színkezelésük, valamint általános karakterisztikájuk alapján - megfeleltethető Winterhalder ebből a korszakból származó oltárképeinek, illetve a képek további