Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Tomas Vales: Ifj. Josef Winterhalder (1743-1807), Maulbertsch legkiválóbb freskófestő tanítványa. Fejezetek egy készülő monográfiából - Winterhalder önálló festői munkásságának kezdetei

Josef Winterhaider: Izsák feláldozása, 1774—1775 Mühlfraun (Dyje), Megostorozott Krisztus-zarándoktemplom, a második boltmező freskójának részlete megbízását is figyelembe véve - valóban logikusabbnak tűnik. 68 Winterhaider, aki a templom díszítésén Maul­bertschcsel bizonyíthatóan együtt dolgozott, 1776 és 1778 között a raigerni kolostortemplom kupolájának kifestésé­vel (1776), majd 1777-ben a brünni tartományi székház a tanulmányi gyűlés ülésterme (Landtafelsaal) díszítőmun­kálataival volt elfoglalva. Az ezekhez a teljesítmények­hez szükséges komoly időráfordítást figyelembe véve egy­értelmű, hogy mellettük Winterhaldernek nem maradt volna sok ideje a mühlfrauni freskóknál való nagymértékű közreműködésre, amiről egyébként Alexius Habrichhal, a raigerni perjellel folytatott, 1776-1779-ből fennmaradt le­velezésében egyetlen említést sem találunk. 69 Winterhalder keze nyoma jól felismerhető a csegelyekben megjelenő egyházatyák figuráin, vagy a második boltmező egyik bolt­süvegében látható Izsák feláldozása-jelenetén, amelyek pár­huzamát az ausztriai Seefeld kastélykápolnájának azonos jelenetén, illetve az obrowitzi Mária Mennybevétele-temp­lom egyik bolmiezőjében találjuk meg. 70 A prágai Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzik Winterhalder Pásztorok imá­dása témájú ricordójít, amit a mühlfrauni falkép egyik kö­zépső boltmezőjéről készített (kat. II. 13.). E vázlat festői világának találó karakterisztikája miatt a szerzőséget in­kább Franz Anton Maulbertschnek tulajdoníthatnánk. 71 A figurák megfogalmazása, mindenekelőtt a jelenet szélén található pásztorok sommás arckifejezése és a jellegzetes orrtövek ábrázolása, csakúgy mint a Winterhalder pölten­bergi ricordójirz emlékeztető festésmód azonban megenge­di, hogy ezt a művet ifjabb Josef Winterhalder oeuvre-jébe soroljuk. A vázlatban a korai munkákkal szemben jobban elsajátított festői ábrázolást érzékelhetünk, amely ugyan a középső részben formailag tiszteleg Maulbertsch falfesté­szete előtt, de a már említett mellékalakok kivitelezésében Winterhalder egyéni festői stílusát ismerhetjük fel. 1784 körül készített vázlataival ellentétben, amelyekben a klos­terbrucki nyári refektórium Maulbertsch-féle festményeit vette alapul, és amelyek hűen őrzik az eredeti festmény megjelenését, a mühlfrauni ricordo inkább közvetlenül a fal­festmény befejezését követő időszakra, azaz 1775 körűire datálható. Ezelőtt készültek Winterhalder korai oltárképei, ame­lyek hangulatukban a két pöltenbergi mellékoltárképhez kapcsolódnak. A znaimi dominikánusok kolostortemploma számára festette sorianói csoda című képet 1768-ra datál­hatjuk. A festmény keletkezési idejét korábban csak az 1770-es évek elejére tették, de egy 40 forintos összeg 1768 áprilisában történő részkifizetéseiről szóló bejegyzés e műre vonatkoztatható. 72 A tompa fényű megvilágítás, a redukált színskála, valamint a térdeplő dominikánus szerzetes arc­típusa és megformálása (amelyre egy Giovanni Battista Piazzetta repertoárjából vett előkép hatott) alapján a fest­mény az 1760-as évek végére tehető. A Oberfröschauban (Horm Bfeckov) található szignált és datált Szent Kelemen­kép (1770) határozott választópont Winterhalder tanuló­évei és önálló alkotótevékenysége között (kat. II. 6.). 1773 körül készült el a brünni dominikánus Szent Mihály-temp­lom két mellékoltárképe is. A lembergi gyűjteményben őr­zik a Szent Rozália alakjához készített vázlatot. 73 A két fest­mény - fény- és színkezelésük, valamint általános karakte­risztikájuk alapján - megfeleltethető Winterhalder ebből a korszakból származó oltárképeinek, illetve a képek további

Next

/
Oldalképek
Tartalom