Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

Franz Anton Maulbertsch: Mária születése, 1768. A székesfehérvári karmelita templom hajójának mennyezetképe A Skapuláré Társulat tagjainak névsorát tartalmazó, 1689-től vezetett, díszes kötésű könyvet ma a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum gyűjteménye őrzi.

16 Ebben a könyvben található perdöntő bizonyíték Maulbertsch székesfehérvári tartózkodásának időpontjára. A mester és két tanítványa az 1768-as évnél szerepel a társaság tagjai között: Franciscus Antonius Maulbertcz Victor, továbbá Mathmus Mútcz ejus Scholaris és Martinus Rumi ejus Scholaris név alatt.

17 Egyéb meggondolásokból feltételezhető lenne Fehérváron Josef Winterhalder közreműködése, ám neve ebben a dokumentumban nem tűnik fel.

18 Maulbertschhez mindig is közel állt a Szűz Máriát tisztelő vallásos társaságok lelkülete; 14 évesen már szerepelt a szülővárosában, Langenargenben működő rózsafüzértársulat tagjai között.

19 A művészettörténet szempontjából ez az újonnan előkerült adat nemcsak a székesfehérvári és az 1760-as évek második felében készült egyéb művek pontosabb datálásában segít, hanem fontos adalék Maulbertsch személyiségének, hitének és így műveinek jobb megértéséhez is.

20 Megállapíthatjuk, hogy Maulbertsch - a szakirodalomban korábban 1767-re tett - székesfehérvári működése valójában a következő évben, 1768-ban kezdődött.

21 Ezt támasztja alá a bevezetésben felsorolt falképek sora is, amelyből jól érzékelhető, hogy a fehérvárihoz hasonló feladat elvégzésére, ha időben - tehát kora tavasszal vagy késő nyáron - el tudta kezdeni a munkát, az 1760-as években Maulbertschnek már néhány hónap elegendő volt. A skapuláré tagnévsora fényében Kögl Ádám budai jezsuita 1768 június eleji naplóbejegyzése is hitelt érdemlővé válhat.

22 Ezt igazolhatja, hogy a munkának nagy valószínűséggel el kellett készülnie a karmeliták már említett legfontosabb ünnepe, július 16. előtt. További érv, hogy ekkor már az oltárképek festésével sem kellett foglalkoznia, hiszen azok a források tanúsága szerint 1765-ben már a helyükön voltak.

23