Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Smohay András: Franz Anton Maulbertsch művei Székesfehérvárott

Smohcty András Franz Anton Maulbertsch művei Szé kesf e h é r vá rott 1767 és 1768 döntő jelentőségű évek Székesfehérvár barokk kori művészetében. A kor legfontosabbnak tekinthető műalkotásai, három falkép-együttes és egy különleges szobrászi alkotás születettek ekkor. A jezsuiták megbízásából Hyngeller János (1712-1767), a párját ritkító sekrestyebútort elkészítő fafaragó, a rendházuk lépcsőházának lorettói litániát ábrázoló falképeit festő ma még ismeretlen mester, és Johann Ignaz Cimbal (1722-1795), a plébániatemplom - későbbi székesegyház - freskóinak alkotója ezekben az években tartózkodott a városban. A karmeliták templomában pedig Franz Anton Maulbertsch dolgozott ekkor.

1 Minden Maulbertsch magyarországi műveit bemutató munka idézi apósa és munkatársa Jakob Matthias Schmutzer (1733-1811) a művész halálakor leírt velős megállapítását, mely szerint „legkiválóbb műveit a Magyar Királyság őrzi" (Maulbertsch vorzüglichsten Werken besützet das Königreich Hungarn).

2 Maulbertsch műhelye, lakóhelye élete végéig Bécs maradt, innen indult teljesíteni megbízásait birodalomszerte, sőt távolabbra is. Alkotásai, melyeknek nagy hányada freskó, máig megtalálhatók Ausztria, Magyarország és Csehország területén, festményei, grafikai művei, vázlatai Európa és a világ számos múzeumát gazdagítják. A festő monográfusa, Garas Klára Maulbertsch művészetében a tanulóévek és az 1770 közötti időszakot az első nagy freskók (1752-1760) és klasszicista fordulat előtti érett művek korszakaként jellemzi.

3 1757-1758-ban Sümegen hozott gyümölcsöt a tanulóévek alatt befektetett sok munka és főleg bécsi és környékbeli templomok, kastélyok falképein szerzett gyakorlati tapasztalata. Itt sikerült végérvényesen rátalálnia saját Franz Anton Maulbertsch: Maria Immaculata (a Kármel-hegyi Szűz Mária), 1768. A székesfehérvári karmelita templom szentélyfreskójának részlete stílusára, formanyelvére. Művészetére az itáliai mesterek közül Giovanni Battista Tiepolo (1696-1770) és örökségét Bécsben megtermékenyítő velencei Giovanni Battista Pittoni (1687-1767), Sebastiano Ricci (1659-1734), Giovanni Battista Piazzetta (1682-1754), Giovanni Antonio Pellegrini (1675-1741), valamint az észak-itáliai Carlo Innocenzo Carlone (1686-1775), míg az Itáliában tanult osztrákok közül elsősorban az Akadémián 1751-től oktató Paul Tróger (1698-1762) és körébe tartozó művészek Maulbertsch idősebb kortársai -, Franz Sigrist (17271803), Franz Xaver Palkó (1727-1767), Joseph Ignaz Mildorfer (1719-1775) és Johann Bergl (1718-1789) hatottak.

4 Fontos megjegyezni, hogy akadémiai tanulmányai előtt (1739-1745) első mestere a németalföldi Peter van Roy volt, s stúdiumai alatt a szintén németalföldi származású Jakob van Schuppen (1670-1751) igazgatta a bécsi festészeti Akadémiát.

5 Később - éppen székesfehérvári működése után - döntő befolyást gyakorolt Maulbertschre Dániel Gran (1694-1757) művészete.

6 „Székesfehérvár és Sümeg között még szorosak a szálak, itt is, ott is lényegében ugyanazok az alkotó princípiumok érvényesülnek. Az ábrázolást ugyanaz az élményszerű elevenség, költői gazdagság hatja át, az elbeszélés hangja éppolyan magával ragadó lendületű és meggyőző. Az uralkodó szerkezetei elem a fény, mely mint erős megvilágítás, homállyal és árnyékkal szemben érvényesül" - írja Garas Klára már 1955-ben.

7 Az alábbiakban illusztrálandó az érett Maulbertsch gazdag és sokszínű munkásságát - és azt az ívet, melv a fenti idézet szerint összeköti őket -, a Sümeg és Székesfehérvár között készült falképeket vesszük sorra, megemlítve, de nem részletezve az ekkor festett nagyszámú kabinetképet, oltárképet és grafikai lapot.

8 Az 1759-es esztendőben három jelentős mennyezetfreskót is festett. Az év első hónapjaiban Nikolsburg (Mikulov) piarista templomában a kórus, a hajó és a szentély Keresz-