Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete
Vázlat a szombathelyi székesegyház kereszthajójának evangéliumi (bal) oldali mellékoltárképéhez, amelynek megfestésére Maulbertsch Szily János püspökkel 1791. május 27-én szerződött, párdarabjához hasonlóan 300 forintért. A szerződéskötéskor még nem készült vázlat, Maulbertsch grafikai minták beszerzésén fáradozott. A nagy oltárkép, akárcsak ez a színvázlat, az idősebb Raphael Sadeler 1615ben Münchenben kiadott Bavaria Sancta című szentképsorozata Quirinus-lapjának felhasználására utal. Témája: a pannóniai Siscia (Sziszek, ma: Sissek) agg püspökét a diocletianusi keresztényüldözések idején elfogták, és 303-ban Savariában halálra ítélték. Malomkővel a nyakában a megáradt Sibaris (Gyöngyös patak) vizébe vetették. Quirinus nem rögtön süllyedt el, hanem még hosszan térítette a parton álmélkodókat. Az októberre megküldött vázlaton a püspök csak annyi változtatást kért, hogy a vízen lebegő pásztorbotot a festő hagyja el, az előtér kőlábazatára viszont írja Galerius Maximianus nevét. Ezen a képen sem a pásztorbot, sem a felirat nem látszik utóbbit talán már csak a nagy képre festette rá Maulbertsch. Lehetett akár legelső, akár egy későbbi, saját használatra festett képi gondolat, amely közvedenül érzékelteti Maulbertsch gyors ecsetjárását, színfoltokból építkező, spontán képalkotását. A térbeli bizonytalanság és a visszafogott, zöld-barna színvilág a késői művek sajátja, akárcsak a pontos elbeszélés klasszicizáló igénye. J. A. I. 35. Az angyali üdvözlet (vázlat a szombathelyi székesegyház szentélyének mennyezetfreskójához) / Annunciation (Sketch for the ceiling-fresco of the choir of the Cathedral in Szombathely) 1794 olaj, vászon, 81x52 cm Szombathely, Egyházmegyei Gyűjtemény Proveniencia: Szily János püspök vétele a művész özvegyétől, 1798. Irodalom: Kapossy 1922, 36, 78, 81, 107; Géfin 1927, 52; Géfin 1929, 121, 123, képpel; Garas 1960, 162, 230, kat. 384, 312. kép; Garas 1974, 122, 249; Kat. Budapest (Garas) 1974, 17; Haberditzl 1977, 482; Garas 1984, 60-62; Kat. Budapest 1993, 273-276, kat. 97, képpel (Garas Klára); Dachs 2003,1, 127, 290, kat. 163; Haberditzl 2006, 357-358, képpel; Jávor 2007, 111, 114, képpel; Jávor 2009a, 151; Jávor 2009b, 155. Szily János szombathelyi püspök 1791-ben megfogalmazott programja szerint a székesegyház mennyezeti Máriaciklusa a szentélyben az Angyali üdvözlet jelenetével ért véget. Az épídcezés lassú előrehaladtával 1794-ben került sor a freskók előkészítésére. Maulbertsch már februárban kész vázlatokkal jelentkezett a szentély és a négyezeti kupola számára. „Az első egy nagy glória, amelynek közepén az Atyaistent angyalok hordozzák, innen válik ki Gábriel arkangyal, hogy a mély áhítatba merült Szűz Máriával közölje isteni parancsra Isten emberré váló fia üdvözletét. További angyalok imádkoznak és virágokat hintenek a képen." Maulbertsch a levelében leírt képet március 3-án adta fel a kőszegi delizsánszra, és március 7-i válaszában a püspök egyetlen kifogást emelt: a szentély mennyezete kör alakú lesz, tehát kéri a festményt ekként kiegészíteni. A festő ezt megígérte. Az 1795. május 30-án megkötött szerződés a bemutatott vázlaton alapult, és előírta a körön kívüli mennyezetrészek építészeti díszekkel történő kifestését „római ízlés szerint", a négy csegelybe pedig a négy egyházatya színes képét. A munkálatok elhúzódása miatt Maulbertsch már nem kezdhetett bele a freskókba. Halála után ezt a feladatot 1798-ban Josef Winterhalder kapta. Szily püspök megvásárolta Maulbertsch özvegyétől az elkészült vázlatokat, amelyeket Jakob Schmutzer, a bécsi rézmetsző akadémia igazgatója, Maulbertsch apósa március 3-án küldött el postán Bécsből Szombathelyre. Kísérőlevelében megírta, hogy Maulbertsch soha sem készítette el ezt a képet kerek formában, viszont egy másik, fára festett példányát a gyóntatójának adta. Valamennyi leírás megfelel az azóta is a szombathelyi püspöki palotában őrzött festménynek, amelyen a sarkok íves lemetszése jelzi a mennyezet alakját. A replika német magántulajdonban lappang (Garas 1971, 23, 15. kép). A világos színekkel ragyogó, lendületes kis kép Maulbertsch fiatalkori bozzettó'mak frissességét idézi; a két főalak Paul Troger győri freskójának reminiszcenciája. Jóllehet egy nézetre komponált, az angyal-glória sárga fényudvarában jelen van az a felfelé irányuló erő, amelyet legmegragadóbb formájában a székesfehérvári mennyezetképekről ismertünk meg. Mária és környezete megfestése sommás, nyugodt, másutt az ecsetjárás mozgalmas, szaggatott. A fürtös fejű angyalok Maulbertsch késői karakterei, világi megfelelőik a 80-as évek „faunos" képein szerepelnek. J. A.
