Jávor Anna - Lubomír Slavícek szerk.: Késő barokk impressziók, Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) és Josef Winterhalder (1743-1807) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Katalógus - I. 1-59. Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) fényfestészete

dékba szép táncáért, amit Heródes születésnapján a vendégek előtt előadott. Jánost a börtönben lefejezték, és Salome egy tálon bemutatta a fejet anyjának. Maulbertsch ezen a zsúfolt kompozíciójú képen különös és szokatlan módon tömöríti az eseményeket. Heródes díszes aranyedényekkel megrakott asztalát körülvevő vendégsereg közepén, erős fénnyel megvilágítva áll Salome. Már nem táncol; szenvtelen, rideg arca, merev testtartása előrevetíti a közelgő kegyetlen gyilkosságot, és látványos ellentétben áll a többi szereplő élénk gesztusaival. Keresztelő Szent Jánost egy katona vonszolja be a terembe, fekvő alakját, izmos hátát hátulról látjuk, feje előre nyaklik, s szinte teljesen homályban marad. Salome előtt ott a tál, még üres. Ezt a félelmetes időt, az ítélet és halál közti feszültséget örökítette meg Maulbertsch. A fény és árnyék drámai ellentétében szépen érvényesülnek a ruhák mély tüzű kék és vörös színei, valamint a dekoratív részletek, az aranytárgyak, gyöngysorok csillogása. A mű Maulbertsch vizionárius festészeti korszakának nagyszerű darabja. Josef Winterhalder a sorozat két darabjáról, a Szentlélek eljöveteléről és a Krisztus mennybemeneteléről is készített rajzmásolatokat (Bécs, Albertina); ezek a fiatal festő legkorábbi, Maulbertsch után készült rajzai. B. Zs. I. 22. Az Isteni Gondviselés és Erények A premontrei rend apoteózisa (Vázlat a klosterbrucki - Louka - premontrei rendház ebédlőjének mennyezetképéhez) / Divine Providence and the Virtues Apotheose of the Premonstratensian Order (Sketch for the ceiling of the Refektorium in the Premonstratensian Abbey oflÛosterbruck / Louka) 1765 körül / circa 1765 olaj, vászon, 59x78 cm Wien, Belvedere, ltsz.: 4232 Proveniencia: Karl és Rosalia Goldschmidt adománya a Kaiserliche Gemäldegalerienek, 1903; átvétel a Kunsthistorisches Museumtól, 1922. Irodalom: Benesch 1924, 118—119, képpel; Tintelnot 1951, 216, képpel; Garas 1960, 72-73, 212, kat. 176, 10. kép, 247; Preiss 1962, 286; Friesen 1973, 17, 3. kép; in: Kat. Wien 1974, 97, kat. 64 (Krsek, Ivo); Garas 1974, 58, 253, képpel; Haberditzl 1977, 307, 310; Baum 1980, 326-327, kat. 193; Slavícek 1989, 221, 234; Möseneder 1993, 76-79, képpel; Dachs 2003,1, 245, kat. 74a; Haberditzl 2006, 225-226, képpel; Kat. Wien 2008, 180-181, képpel (Huck, Anina); Jávor 2009b, 148-149, képpel. Az elragadó mennyezetvázlatra már régóta felfigyelt a szakirodalom. Kezdetben a kremsieri (Kroméfíz) püspöki rezidenciához kapcsolták, de idővel sikerült e képre vonatkoztatni a klosterbrucki premontrei rendház nyári ebédlője elpusztult - kifestésének egykorú leírását: „3. mennyezet: Világos ragyogásban az isteni Gondviselés az ő mindenen uralkodó jogarával, amelyhez a Tökéletesség libben, hogy fogadja erényei gyümölcseinek jutalmát. Alattuk az evangélium igazi fénye, ez az édes iga. A valódi Belátás a látó szívvel. A Hűség. A Szeretet, az Erő. Az Áhítat. És az eget tartó Atiasz képében az Állhatatosság. Ezek az Ottó által itt alapított kanonokrend fáradhatatlan munkái és igyekezete, amit a repülő idő, az örökkévalóság jelképével, a körbetekeredő kígyóval megörökít." A refektórium mennyezetképének Historische Erklärung^ csak 1840-ben jelent meg nyomtatásban (Moravia 3 [1840] Nr. 88, 359-360, vö. Garas 1960, 247.), az egyik boltmezőt már korábban leírta Hormayr folyóirata (Archiv fur Geographie, Historie etc. 1822, No. 149, 795, vö. Haberditzl 2006,225 ). A háromrészes freskót Maulbertsch Gregor Lambeck apát (1712-1781) megbízásából festette 1765-ben, Josef Winterhalder segédi és Vinzenz Fischer (1729-1810) architektúrafestői közreműködésével. A kolostoralapítás és Nagy Sándor jelenete között helyezkedett el a premontrei rend allegóriája morális példa gyanánt. A két történelmi kép leírásához Winterhalder másolatait társítják (kat. II. 24. és 25.). A pompás színvázlat stilárisan is illik Maulbertsch 1760-as évekbeli, érett korszakába, amelynek a féltoronyi (Halbturn) freskó a legközelebbi, fennmaradt emléke. Klasszikusan átlátható kompozícióban pontosan körvonalazott, bájos fantázialények lebegnek. Felfelé irányuló mozgásukat vibráló ecsetkezeléssel, a mennyezeti mélység-magassági viszonyokat fénnyel, tónussal, erős ellentétekkel, megkapó színharmóniában érzékelteti a festő. A Szeretet bal oldali repoussoir-alakja Van Dyck-reminiszcencia, azé a Caritas-képé, amelyet Maulbertsch le is másolt; a középen felfelé szálló, fénylő nőalak a gyulafehérvári Salome (kat. I. 21.) rubensi karaktere. J. A.