Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

FÜGGELÉK - Somogyi Miklós festőművész müncheni naplója 1911-1912

SOMOGYI MIKLÓS FESTŐMŰVÉSZ MÜNCHENI NAPLÓJA (1911-1912)* Szeptember 29. Reggel 6 órakor érkeztünk meg Bécsbe (én és Dezső bátyám). Borús, rossz idő volt. A Staatsbahnhoftől 1911 a Westbahnhofig kocsival mentünk át. Bécs nem oly szép, mint ahogy hittem. Sokkal tisztább és rendezettebb, de sokkal ridegebb, mint Budapest. Az épületek öregebbek és csúnyábbak.. A város fekvése nem hasonlítható össze Budapest fekvé­sével. Az egész várost most nem néztem meg, mivel nem volt időnk rá. Talán máskor megnézem. 7.30-kor utazunk tovább Münchenbe. Az idő végig nagyon rossz volt. 2 óra 40-kor voltunk Salzburgban. Itt étkeztünk, és csomagjaink elvámolása után átszálltunk a müncheni vonatra. Pont hat órakor érkeztünk Münchenbe, és a Hotel Habsburgerhofba mentünk. A Neue Börse étteremben vacsoráztunk, és utána aludni mentünk. Szeptember 30-án bútorozott szobát kerestünk. A szobák Münchenben főleg egyágyasak, de azért sikerült találni jó szobát kettőnknek. A legfelsőbb bfróság tanácselnökének özvegyénél, Frau Katharina Schülernél és fiánál, Alfred Schüler' magán­tanárnál (történelem, régészet) lakunk. A szobánk egész régi bútorokkal van berendezve. Két ónémet ágy, 1 ónémet szekrény még régebbi zárral díszítve, 1 empire dívány, 1 szép empire bronz csillár, egy olasz asztalunk van és még más régiségek. Érdekes, hogy Münchenben a lépcsőházak mind fából épültek. Október 2. Ma bejelentkeztem a királyi iparművészeti iskolába. Később Kubinyi Sándor festőművész úrhoz mentem Kubinyiné üzletébe (Lina Ruland, festészeti és rajzeszközök), és ott Kubinyi Bertalan barátomra hivatkozva bemutatkoztam. Az egész család nagyon kedvesen fogadott. Október 3-énaNeue Pina kothekban jártam. Ez a képtár nem érdekes oly nagyon. Van néhány kimagasló és pompás kép, azonban az egész nem különleges. A budapesti Modern Gyűjtemény épp oly értékes, noha ott nincs annyi kép, mint itt. A pontosabb visszaemlékezéshez a képtár katalógusát is megvettem. Október 4-én tettem az első felvételi vizsgát, görög vázát rajzoltam szénnel természet után; október 5-én gipszöntvény után rajzoltunk. Otthon sem szívesen rajzolok gipsz után, de itt, a szabad művészetek városában így kellett rajzolnom. Október 6-án felkerestem egy fiatal magyar művészt, von Horváthot Józsa Károly ajánlólevelével, a Wittelsbacher Strafen az Isar mellett. Nagyon kedvesen fogadott, jó tanácsokat adott, és meghívott a Bauer kávéházba a magyar művészek asztalához. Horváth von Marr professzor tanítványa a müncheni akadémián, és már nős. Október 7-én felvettek az iparművészeti iskolába, sajnos azonban nem Julius Diez 2 kompozíciós osztályába. A titkárságon azt mondták, hogy az első szemeszterben ez nem lehetséges, de a másodikban biztosan menni fog. Beosztásom az osztályokra: hétfő-kedden Wirnhier: 5 természeti rajz és festés; szerdán-csütörtökön Prof. Engels' 1 figurális rajz; pénteken és szombaton: növényrajzolás és festés, stilizálás Prof. Spiessnél. 5 Ehhez a beosztáshoz egyelőre nincs hozzáfűznivalóm. Október 8-án misére mentem a neoromán stílusban épült Ludwigskirchébe. A freskók nagyon szépek, de a templom ornamen­tális díszítése nem jelentős. Délután a Wiesen voltam, az évenként tartott Oktoberfesten, ahol a látnivalók és a szórakoztatás hasonló a mi budapesti városligeti vurstlinkhoz, csak nagyobb szabású. Október 11-én először voltam fürdeni a lakásunk melletti Luisenbadban. A fürdő berendezése sokkal praktikusabb, mint Ma­gyarországon. Főleg sokkal tisztább. Például az uszodába nem szabad belépni, amíg az emberek a lábukat szappannal meg nem mossák, és jól le nem törlik. Este a „Die Autonomen" müncheni művészcsoport grafikai kiállítását néztem meg az Otto Schmidt-Bertsch művészeti sza­lonban, 6 ahol Fritz Claus, Julius Graumann, Adolf Kertz, H. Ernst Kromer, Frau Langer-Schöller (különösen szép dolgai voltak kiállítva), Fritz Lederer, Paul Schondorff, Arthur Segal, Carl Thiemann (ő is nagy művész), Otto Weil, Kurt Witte művészi és értékes anyaggal vettek részt. 12-én a Secession kiállításán voltam. Itt nem a nagy forradalomról kaptam képet, hanem kimagasló, de őszinte művészetről. Különösen a következő képek tetszettek: Fritz von Uhde (+): Kertben, Albert von Keller képei, L. Samberger portréi, Franz v. Stuck: Prestissimo, Rudolf Nissl: Meztelen lány, Julius Diez kompozíciói, Franz v. Stuck: Fülledt éjjel, Junghaus: Oszi délután, Rudolf Schramm-Zittau: Libák, Friedrich Eckenfelder: Az ekénél, Hans Lesker: Akt, Angelo Jank képei, Josef Kühn: A szürke szoba, A. von Hildebrand 7 szobrai: Eleonóra Duse, Riemerschmied Táncoló nők, Carl Piepho: Reggeli nap, Oscar Graf: Nyári este, H.A. Büchler: Kék virágok, Emil Őrlik: Fekete szőrmében, Hugo von Habermann képei, Adolf Hengeler: Magvető, Kubinyi Sándor grafikái, Nicolaus Roerich, Szentpétervár: Harcba vonulás (a Dal a Wikingekről-sorozatból), Albert Weisgerber: A műkereskedő. A továbbiak megtalálhatók a Secession MDCCCCXI katalógusában. Október 14-én a csodálatosan szép Englischer Gartenben sétáltam, és felvázoltam egy kis olajkép-tanulmányt Oszi hangulat címmel. Október 15-én voltam először a Frauenkirchében. A legszebb, legnagyobb és legrégibb templom Münchenben. Belül csodá­latos, művészi gótikus kiképzésű, a tornyait azonban a tűzvész után barokk stílusban állították helyre. Alaposan nem néztem

Next

/
Oldalképek
Tartalom