Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia
hiszen 1867-ig minden kép közadakozásból vagy ajándékként került állami közgyűjteménybe. A hazai közönség részéről ez ugyanolyan hősies vállalkozás volt, mint a festők részéről a támogatás nélküli alkotómunka. Ez a fajta hazafiasság is kellett ahhoz - mind az alkotók, mind a közönség részéről -, hogy a kifejezés eszközei érzelemmel telítődjenek meg. Ez a belső hevület, az érzelmek őszintesége volt az, amely a motívumok kölcsönös átvétele ellenére is kiemeli e néhány magyar alkotást a történeti képek európai és magyar áradatából, mivel a forradalom, sokak számára közvetlenül vagy közvetett módon - családtagok révén - átélhető élmény volt alkotóknak és közönségnek egyaránt. Az erkölcsi mondandót a művészek ez esetben - szemben a nyugat-európaival - nem a görög vagy római jelenetek, hanem saját történelmük révén tolmácsolták, és ez a hazai közönségnek minden képen érthetőbb és átélhetőbb volt. 1867-ben a kiegyezés lényeges változást hozott az ország életében, így történeti festészetünk további alakulásában is. Mindenképpen pozitív eredményként értékelhető, hogy végre megszületett a művészeti élet intézményrendszere, amelynek csúcsán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium állt. Elére báró Eötvös József került, aki addig is sokat tett a történeti festészetért tekintélyével, amely serkentette a közadakozást. Kultuszminiszterként a költségvetésből pénzt tartalékolt a történeti festészeti pályázatok meghirdetésére és támogatására, amelyek 1869-től bizonyos rendszerességgel folytak, így végre megszületett a várva várt állami támogatás. 51 Eötvös, valamint utóda, Trefort Ágoston egy évtizedes müncheni tartózkodásuk során megismerkedtek a történeti piktúra ottani alapelveivel, szabály- és intézményrendszerével, és hazatérésük után pozícióba kerülve igyekeztek ezekből minél többet megvalósítani. A legfontosabb változás a képek szemléletével, témájával volt kapcsolatos. Teoretikusaink, Vahot Imre, Keleti Gusztáv és főként Ipolyi Arnold változatlanul ösztönözték a nemzeti tematika festését, de már nem a tragikus eseményeket, hanem múltunk azon dicsőséges pillanatait, amelyek a magyar állam erejét és nagyságát reprezentálják. Ettől kezdve számos kép készült Árpád és Almos vezérek, illetve a honfoglalás időszakából, nagy királyaink, mint Szent István, Hunyadi Mátyás, Nagy Lajos és Könyves Kálmán cselekedeteiről. Ezeknek a témáknak a jelentős többsége azonban már a kibontakozó és virágzásnak induló századvégi falképfestészetünk forrásává vált, amely igen nagy bőségben és választékban díszítette épülő vagy már meglévő köz- és egyházi épületeinket. 52 München szerepe az oktatásban az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1871-es megalakításával, de még inkább az 1883-ban létrehozott Mesteriskolával némileg csökkent, hiszen a magyar fiatalok olyan mesterek keze alatt tanulhattak már itthon, mint Székely Bertalan vagy Benczúr Gyula. Mégis rendre felkeresték a bajor fővárost még 1880 és 1900 között is, de többnyire hazai előtanulmányok után, bár jelentős részük Münchenből már Párizsba ment 10. Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja, 1866. MNG (kat. 25) 11. Benczúr Gyula: II. Rákóczi Ferenc elfogatása Nagysáros várában, 1869. MNG
