Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Bakó Zsuzsanna | Történelmi festészetünk és a müncheni Akadémia

folyamán több német városban, így Berlinben és Düsseldorfban is szerepeltek, és valósággal felrázták a német művésztársadalmat. A képek keletkezése kapcsolatba hozható a Belgiumban 1830 márciusában lejátszódott forradalommal, melynek végén a belgák, akik mindig is büszkék voltak gall származásukra, szeptemberben kinyilvánították függetlenségüket, és lerázták magukról a hollandok kényszerű fennhatóságát. A belga művészek másfél évtizeddel az események után keletkezett képeiken a múlt eseményeinek ábrázolásával politikai allegóriákat fogalmaztak meg, amelyek a sorsfordító forradalmi eseményekre és a függetlenség elnyerésére utaltak." A történelmi múlt nemzeti tragédiák vagy tragikus hősök révén történő felidézése szokatlan volt a világtörténeti témákkal vagy a múlt dicsőséges eseményeivel foglalkozó német akadémiai festészet számára. A belgák bemutatkozása nem is maradt észrevétlen: heves vitákat váltott ki a kritikusok körében, akik ettől kezdve a történeti valóság hiteles rekonstrukcióját és a hazafias érzelmeket erősítő nemzeti történelemszemléletet követelték a művészektől.

12 Ugy tűnik, ekkor értették meg igazán, hogy a politikai aktualitás milyen erőt gyakorol a művészi kifejezés hatásfokára. A belga képek azonban érdekes módon nem ezt a szemléletet erősítették meg, hanem esztétikai jellegű polémiát gerjesztettek. A műértő közvéleménynek és a kritikusoknak ugyanis feltűnt a képek élénk, mélytüzű színvilága, a hiteles, korhű viselet, az elmélyült jellemábrázolás, amely elősegítette az érzelmek őszinte megjelenítését, a hangulatok sokféleségének ábrázolását, és erős érzelmi hatást gyakorolt a nézőkre. A belga képeket Jakob Burckhardt (1818-1897) a történelmi festészet megújulásaként értékelte: „A nagy nemzeti érdekkel bíró, nagyszerű pillanatok itt a jelentős személyiségek végtelen tömegét egységes egésszé fogják össze, amely a külsődleges eszközök könnyed, szabad kezelése révén olyan benyomást kelt, amely alól egyetlen néző sem vonhatja ki magát."

13 A vita valójában az idealista nazarénus szemlélet ellen, a realisztikus, de mégis érzelmekkel telített romantikus festészet érdekében folyt. Az új festőgeneráció, Wilhelm von Kaulbach, Karl von Piloty, Wilhelm von Diez és kortársaik voltaképpen ezeknek a követelményeknek kívántak megfelelni, amikor túllépve a Cornelius és nazarénus tanítványai által művelt színtelen, rajzos felfogáson dinamikusabb, színekben gazdagabb, már az érzelmekre is hatni tudó festészetet valósítottak meg. A magasabb erkölcsiség hordozására alkalmas és egyetemes érvényű ókori tematika azonban változatlanul kedvelt volt. Kaulbach Hunok csatája vagy Tengeri ütközetSalamisnál (2. kép), illetve Piloty Bouillon Gottfried elfoglalja Jeruzsálemet című képe (Stiftung Maximilianeum, München) két ellentétes vallási kultúra, Kelet és Nyugat összecsapásáról szól, melyekből a Nyugat került ki győztesen. A belga képek kapcsán kialakult vitában azonban a nemzeti tematika követelése is felmerült, így a témák is bővültek. A képek forrásai részben továbbra is a Wittelsbach-dinasztia történetéből vett jelenetek maradtak, de kiegészültek a harmincéves háború felekezeti összecsapásainak történeteivel. Ez utóbbit különösen Piloty kedvelte, így többek között a Katolikus liga megalapítása (Stiftung Maximilianeum, München), illetve Wallenstein bevonulása Eger városába (magántulajdon, New Orleans) című képein eleveníti fel az eseményeket látványos, sokalakos kompozíciókon.

14 Piloty és néhány kortársa munkáiban azonban megjelenik a tragikus sorsú, bukott vagy névtelen hős is. Ezt a típust a 19. század 2. Wilhelm von Kaulbach: Tengeri ütközet Salamisnál, 1868. Stiftung Maximilianeum, München © Blauel/Gnamm - Artothek