Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

az 1840-ben együtt indult gárdából kerültek ki, egytől egyig hosszabb-rövidebb ideig tartó müncheni tanultsággal. Ha átvizsgáljuk a beiratkozottak névsorát, meglepő, hogy szinte mindenki jól érvényesült, alig egy-két elveszett nevet találunk. Hazatértükkor nálunk szokatlan munkakultúrát, szabad, polgári mentalitást, modern műkereskedelmi ismereteket hoztak magukkal, melyekre épp oly szükség volt, mint magukra a müvekre. Am rövidesen ismét előretört Bécs: az ottani modernizációs törekvések igen vonzóak voltak a magyarok számára. Megjelentek a korszak sztárjai, Than Mór (1828-1899), Lötz Károly (1833-1904), és egy időre magukhoz ragadták a kezdeményezést - Madarász Viktorról (1830-1917) nem is beszélve. Míg az 50-es évek végén el nem kezdődik az igazán ismerős történet, fel nem tűnik a tárlatokon a második generáció, Liezen-Mayer Sándor (1839-1898), Wagner Sándor (1838-1919), 1860-ban Székely Bertalan (1835-1910), majd Benczúr Gyula (1844-1920), Szinyei Merse Pál (18451920), és velük egy új világ veszi kezdetét. Az úttörőkről lassan elfordul a figyelem, de a művészeti élet folyamatosságát még évtizedeken át ők képviselik. Végigtekintve az első kiállítások anyagát, fel kell ismerni, hogy München művészete igen jelentős hatású volt, jelentősebb, mint eddig feltételeztük. De hosszas kutatások állnak még előttünk, mind az egyes mesterek életművét, mind a müncheni kiállítások anyagát illetően, hogy a kapcsolat igazi mélységét feltárjuk. Meg kell tennünk ezt úttörő mestereink tisztelete okán, és azért is, hogy a századvég művészeti viszonyait jobban megértsük. 18. Brodszky Sándor: Malom, 1858 körül. MNG