Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

mû Albrecht Adam opusza, Radetzky, Hess és Schönhals hadparancsnokaival címen, ám ez nem lelkesítő. A jól ismert müncheni művészdinasztia újabb tagja jelent meg ekkor nálunk: Franz Adam (1815-1886) ekkor Pesten időzik, az alkalmat feltehetőleg atyja művének bemutatója adta. Franz a magyar forradalom csatahelyeit akarja megnézni, ihletet keresve.

108 (E mester magániskoláját látogatta néhány év múlva a fiatal Munkácsy Münchenben.)

109 A müncheni tájképek felett „Rottmann szelleme lebeg". Kiemelik Anton Zwengauert (1810-1884), ő is a divatos, romantikus festői bravúrt idézi fel Esti tájképén: „a sarló alakú hold szerény világát belévegyíti a letűnő nap pirosló esthajnalába. E kettős világ egy messze elterülő roppant víztükrön van."

110 A festő specialitása éppen ez, a naplemente hangulatos ábrázolása, felleges égbolttal.

1,1 A zsánerkép mind polgári, mind népi változatában a külföldi anyag késztetésére lett megszokott nálunk, korábban - Barabás ismert főmüvein túl - csak elvétve akadt. A kommersz kínálatban leginkább az olasz, osztrák, holland és bajor parasztok, valamint a cigányok ábrázolása dívik, de már a 40-es évektől egyes bécsi és müncheni mestereknél egzotikumként megjelenik a magyar „csikós", a „betyár", a „pusztai nép".

112 Am az idegenektől származó magyar témájú képek fogadtatása mindenkor problematikus, szinte féltékenység tapasztalható - többször olvasni, hogy a magyar jellegzetességek ábrázolása részükről csak külsődleges. Az egylet részéről mindössze 9 kép került megvásárlásra, és közte öt (!) külföldi. Ezek láttán ismét fellobban a 40-es évek tüze: „A Műegylet ismét vásárol, de elfogult a külföld javára!"

113 Az sem lelkesítő, hogy az 1848—1851-ig terjedő időre adott műlap egy jelentéktelen „konzerv" nyomat, a régi müncheni kolléga, F. S. Hanfstaengl (1804-1877) metszete F. Storch (19. sz. közepe) müve után, Olasz tájkép. (Olasz táncosok)

]U címen. Hanfstaengl már korábban is kisegítette az egyletet kommerciális készletével, ekkor megvették tőle a tárlatban bemutatott másik nyomatot is, Christian Ruben (1805-1875) Amerika fölfödöztetése, vagy Columbus a hajón címen, amelyet az 1852-es mülapnak választottak. Az egykori Cornelius-tanítvány e képének bécsi bemutatója hatására Rubent 1852-ben meghívták a bécsi akadémiára igazgatónak, hogy újjászervezze azt.'

15 Ez azt jelentette, hogy Bécs is megtört, és München szupremáciája ott is érvényesült. A harcok elültével tehetséget érző ifjaink újabb csapata indult a bajor fővárosba. A 40-es évek második felében létszámuk megsűrűsödött, 1847-ben 7 növendék volt. 1851-ben négyen mentek, a már említett Schoefft Ottó, Telepy Károly (1828-1906), Sonnenschein Gáspár (1852-1872) és az erdélyi Sikó Miklós (1818-1900). Sonnenschein 1857-ben tért haza, és néhányszor olvashatjuk a nevét a katalógusokban, majd eltűnt. Telepy ismert művészalakjaink közé tartozik, előtte nagy jövő áll, 1857-től folyamatos kiállító. Sikó pedig Erdélyben érvényesült, és nem jelent meg a pesti tárlatban. Ezek után a létszám kissé megtorpan, majd mindvégig jellemző marad az évenkénti négy-öt fő jelentkezése. 12. Adler Mór: Csendélet, 1850 körül. MNG