Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

Bach (1809-1893) Lengyel könnyű lovasok csatája és Waterlói csata tér [sic!] című műve. De a magyar közönség nem mutat érdeklődést mások története iránt - hacsak nem kivételes az alkotás -, és ez évtizedeken át így is marad. Am az idegen polgári zsánereket kedvelik, ezekből szép sor jött össze: Kari Spitzweg (1808-1885) kompozícióját A házi kertecske

92 címen Henszlmann nagy tetszéssel fogadta, ő már korábban is kedvtelve írt a festőről. Josef Petzl (1803-1871) Tanulószoba, Friedrich Kaulbach (1822-1903) Kutyával játszó gyerek című műve gyarapítja a tipikus német biedermeier zsánereket. A Pesti Műegylet felívelő munkálkodása 1848 tavaszán megszakadt, a tárlat elmaradt, sőt 1849ben és 1850-ben is. Csak 1851 tavaszán, három év kényszerű kihagyása után éledt újra a kiállítás, és az abszolutizmus körülményei között a magyar intézmény vigasztalólag hatott, sőt, működése politikai jelentőségűvé vált. A szünet jót tett az anyagnak, a kortárs nézők úgy nyilatkoztak, hogy „mind számra, mind múbecsre nézve fölötte gazdag [...] s (a közönség) örömmel győződhetik meg arról, hogy az idegen művészek jelessége, ha megnehezíté is hazánkfiainak a versenyt, de a koszorú elnyerését elérhetetlenné nem tette".

95 Az írás szerint a falakon valóságos művészi verseny bontakozott ki, „merész utánzása a classikai modornak, olasz szabatosság, francia életszínezés mellett, németalföldi ecsetkezelés korlátolt esztétikával, művelt müncheni iskola, versenyezve a bécsivel". A 40-es évek elejétől külföldön tanuló és dolgozó diplomás magyarok ekkor már learatják a termést, és többen maradandó remekművet küldenek haza. Molnár József három képejött Münchenből, köztüka legfontosabb az Ábrahám költözködése (Urményi Ferenc tulajdonából; 10. kép).

94 A mester nagy elismerést aratott „jellemzetes beduinjaival" és egzotikus tájaival.

95 Dunaiszky László hazatért Schwanthaler műhelyéből, és két mellszobor kíséretében egy gipsz bas-reliefet állított ki. A mellszobrok közül az egyik feltehetőleg fiatalkori Önarcképe volt.

96 Ám az igazi újdonság az 1850-től Münchenben tartózkodó Orlai Petrics Soma (1822-1880) kezétől származott (nem volt beiratkozott növendék), aki Wilhelm von Kaulbachná! tanult. Még a tárlatrendezés időszakában jött a hír Pestre, hogy Orlai nagy képen dolgozik, amelyet a kiállításba szán, ha az egyesület a költségeket fedezi.

97 Hogyne fedezné! - kiáltanak fel örömmel, de a festő először a müncheni Kunstvereinban mutatta be müvét, így az kissé megkésve érkezett. Mint finoman megjegyzik: „hazánkban ezt [a történelmi műfajt] kissé kevéssé művelik, mert közben a művész éhen hal".

98 A //. Lajos holttestének feltalálása a mohácsi csatatéren" című kompozícióhoz hasonló méretű, sokalakos, reprezentatív históriai mű azelőtt nem mutatkozott a pesti tárlatban. Orlai anyagi helyzetét is megrendítette a munka. A kép egyetemes dimenziókat hozott Pestre, a hozzáértők tudják, hogy a kompozíció Tiziano Krisztus sírbatétele (1628) és Cornelius egyes müveit, a koronát hozó alak KauI

bachot idézi. A festmény rendkívüli jelenség a biedermeier kisszerúségéhez szokott Pesten, nagyformátumú akadémizmusa igazi újdonság, korszakos jelentőségű. Látványosan megjelenik általa a saját kockázatára nagy értékű művet alkotó, erkölcsi sikerre 10. Molnár József: Ábrahám költözködése, 1850. MNG