Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella | Müncheni művészek a pesti tárlatban

kifestésében, ahol Zimmermann irányítása mellett Cornelius kompozíciói nyomán a Michelangelóról elnevezett kupola freskóinak egy részét készítette. 1840 előtt Weimarban a szász nagyhercegi palota freskóit festette az ún. Wieland-teremben, a költő Oberonját illusztrálta nyolc csíkot képező szegélyen, amelyek egy-egy versszakot fognak közre.

54 A ,,bajor udvari dalnok" 1840-ben énekesként ment nyugdíjba, s 30 müncheni év után szívesen telepedett volna le Pesten. A sajtóban hirdetésben tudatta a honi publikummal, hogy ecsetje rendelkezésre áll.

55 Azonnal ellátták munkával, a kiállításon már öt portréval jelent meg, amelyeket itthon festett. Idejövet Bécsben is megállt, és a Pesten bemutatott két zsánerképét, a Gondos anyát és az Alvó leányt ott is kiállította. Megjelenését nyomatékosítandó - mint a legtöbb művész - belépett a műegylet tagjai közé is. Schimon elismertsége egyre nőtt, 1843-ban Olasz nő című képét valóságos mestermünek tartották, amely puhaságával és finom érzékiségével, különösen a hússzínek meleg megfestésével tűnik ki.

56 Másik kiállított portréja feltehetőleg pesti Önarcképe

57 (4. kép) volt, ez mindenben igazolja az iránta megnyilvánuló elragadtatást. Magas szakmai tudással előadott, romantikus és megnyerő kép, igazi múvészportré, amelynek láttán elhisszük, hogy mestere a német operaszínpadok csillaga volt. Ugyanekkor római és nápolyi tájakat is bemutatott. Reményei azonban Pesten mégsem váltak valóra, vissza is ment Münchenbe. 1845-től már onnan küldte képeit, utoljára egy jellegzetes zsanért, Megijedt vadtolvaj golyó öntésnél címen. O is azon nagy tehetségek sorába tartozik, akiket a magyar művészet végül is elvesztett. A harmadik tárlaton a megjelent müncheniek (mintegy 30 mű) között néhány igen jól csengő nevet találunk. Ismételten szerepelt Albrecht Adam, a müegyleti mozgalom nagy alakja, Christian Ezdorf (1801-1851), a bajor festők alkotta északi művészkörből,

58 valamint H. F. Klein (műk. 19. század közepe) Uton levő magyar lovak című munkájával. A Műegylet reformkori történetének első nagy értékű vásárlására e tárlat után került sor. A már említett Lotze módfelett csodált juh-képeiből vettek meg egyet 830 ft-ért. Ez az összeg egész vagyon, a vásárláshoz nagy merészség kellett, képzeljük el, mit érzett a nemzeti szempontból elkötelezett és a históriai festészetet mindenek felett tisztelő hazai kritika a jelentéktelen témájú külföldi! állatkép árának közlésekor. 4. Schimon Ferdinánd: Önarckép, 1843. MNG A következő, 1843-ban megrendezett tárlat a leggyengébb reformkori rendezvény, a müncheniek létszáma is tíz alatt maradt. A külföldön tanuló új generáció azonban máris küldi haza műveit: Brodszky Sándor mint bécsi akadémiai növendék csendéletet és egy magyar tájat adott Salamon tornya Visegrádon címmel. Weber Henriket Amor és Psyche című képe láttán a kiállítás „legfinomabb ecsetű" művészének nevezik.

59 Egy korábbi generációt képviselt az Akadémiára 1824-ben beiratkozott Ásványi Balassa Ferenc, aki ekkor jelent meg első és egyetlen alkalommal a magyar közönség előtt a Corvin Mátyás király halála