Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)

TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében

konzervatívok és kísérletezők egyaránt. Lykának nagyon nem tetszett a magyar anyag, a fiatalság könyörtelenségével ledorongolta az egész kollekciót, csak a spanyolokat tartotta összességükben rosszabbaknak. A nagy öregeket (neveket nem említve) azzal vádolta, hogy tanítványaikat a régimódi piktúra imádatára kényszerítik. Kevés „tanítványban" látja, hogy „emancipálódtak" valamennyire (Pállya Celesztin [1864-1948] és Jendrassik Jenő), de kíméletlenül elítéli Skuteczky Döme (1850-1921), Stetka (1855-1925) és Tahi munkáit. Az a furcsa, hogy bár a fiatal festőnemzedéket dicséri, de egyetlen képüket sem elemzi, egy művet sem említ cím szerint. „Az a fiatal festőnemzedék, mely a külföldön tanul, legalább némi reményt ébreszt. Olyan szép tehetségek, mint Csók, Grünwald, László, Dudits, Strobentz, Horthy minden tekintetben megérdemlik a méltánylást. A magyar tárlat legszebb képéül Grünwald Béla, Strobentz és Vágó műveit említhetjük, különösen Grünwald haladt rohamosan, mióta lerázta magáról a Párizsban eltanult merev naivságot. A nem elemzett, de lelkesen dicsért ifjú magyar mesterek néhány akkor kiállított képe a katalógusbeli cím alapján azonosítható, így Strobentz Frigyes három képpel szerepelt, amik között a Templomban című (lappang) gyakorlatilag Leibi híres képének, a Három asszonya templombannak kétalakos változata volt, 13. Csók István: Cselédközvetítőnél, 1892. Kovács Gábor Gyűjtemény (kat. 58)