Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München szerepe a modern magyar festészeti szemlélet és stílus megteremtésében
Az érzékeny művészalkatok, az igazan kreatív és elmélyülő, nyugtalan, kereső lelkek (Ferenczy, Réti, sőt a fiatal Mednyánszky [1852-1919] is) Münchenben és nem Párizsban szívták magukba az akkori német, skandináv, orosz és francia kultúra különféle rétegeiből jövő intellektuális és érzelmi hatásokat. Münchenben dőlt el, hogy milyen művészi problémákkal fognak küzdeni majd egy életen át itthon, Nagybányán vagy Budapesten. A Nagybánya előtörténetével foglalkozó szakirodalom minduntalan a francia naturalizmus, Zola és Maupassant hatására hivatkozik, mert a Párizs-centrikus képbe ez illik bele, de mellettük a literatúrára érzékeny szellemek olvastak Ibsent, Turgenyevet, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, sőt Hauptmannt és modern kortárs német szerzőket is. Nemcsak a múvészetesztétikai kérdések, a kor német művészettörténeti irodalma, de a kor divatos filozófiái, a Schopenhauer-kultusz, a karizmatikus Nietzsche hatása, a Wagner-kultusz vagy a mára elfelejtett, de akkor nagyhatású Julius Langbehn 22 eszméi olyan szellemi közeget jelentettek, amely elől egy valamennyire is nyitott szellemű és intellektuálisan igényes, a kávéházakban állandóan megforduló festő akkor sem tudta volna magát elzárni, ha szerette volna. Amikor ez a generáció, Csók, Réti, Thorma, Iványi, de nemcsak a Hollósy-körhöz kapcsolódók, hanem pl. Baditz Ottó, Dudits Andor vagy Vaszary János Münchenben tartózkodott (1887), ugyanazt a művészeti mentalitást és meghatározó művészetkoncepciót szívta magába, mint a helyi német festők, akik ekkor kezdtek az újfajta művészetért lelkesedni, aminek a naturalizmus, a szimbolisztikus törekvések és - pár évvel később - egy árnyaltan és esztétikum-centrikusán megfogalmazott l'art pour l'art egyaránt szerves részei voltak. Az 1889-es esztendő, amely egyben a revelatív párizsi világkiállítás éve is volt, Münchenben újfent sikert hozott az újítóknak. Az 1889-es első müncheni, évenként rendezett kiállításról júniusban írt egyetlen, de kulcsfontosságú kritikájában a művészettörténész-kritikus, Richard Muther 23 tovább finomította a hitelesen új, modern festészettel szemben támasztott követelményeit, mármint hogy „a képnek nem a festői konvenciók szerint kell ábrázolnia a valóságot, hanem úgy, ahogy az a valóságban van. A képet nem receptek alapján kell összeépíteni, hanem teremteni kell úgy, hogy érződjék mögötte a szellem, ami az anyagot uralja." 24 A konvenciók és a sablonok elvetése mellett a másik alapvető modern művészi követelményt, a pszichológiai hitelességet tartja a legfontosabbnak, mert: „épp ebben, a pszichológiában nagyon érzékeny a korunk". 25 A hangadó kritikus a jelen pszichológiai valóságának hiteles visszaadását követeli a modern festészettől - ami meg is valósult. Azt, hogy a német festők figyeltek rá, és nemcsak szövetségesüknek, hanem valamiképp ideológusuknak, belső művészi törekvéseik találó megfogalmazójának tekintették, az is bizonyítja, hogy a következő évek müncheni kiállításain rohamosan megszaporodtak a valósághűen és konvenciómentesen, tehát realistán és naturalistán festett modern élet témái, amiken mindig a pszichológiai történésen, a modellek lelkiállapotán van a hangsúly. 26 Ez a szempont a 80-as évek végén Münchenben még a technikai újításoknál is fontosabb, alapvetőbb kritériuma volt a korszerűségnek, mi több, a művészi minőségnek. Bár München nem Freud városa, a lélek, a lelki rezdülések megragadása ott is lényegibb feladat volt, mint az ecset kezel és problémái. Minden ennek volt alárendelve, a kompozíció, a színvilág, a tónus. A Muther által megfogalmazott korszerű kortárs festészettel szemben támasztott követelmények lényegi pontjai tehát, a jelenkori, a való életből vett témák minél nagyobb pszichológiai hűséggel és hitelességgel történő valósághű (realista-naturalista), konvenciómentes ábrázolása volt. A konvenciómentesség Münchenben specifikus, helyi, az akadémiai oktatási gyakorlattal szembeni üzenetet is hordozott: az Altmeisterei, azaz a múlt nagy mestereinek kompozíciós sémáit átvevő gyakorlattal is szembe kívánt szállni. Az új törekvések felgyorsulása: a pszichologizáló naturalizmus mint a modern festészet nyitánya
