Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Sármány-Parsons Ilona | München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése
15 A legismertebb nevek: Dr. Michael Conrad (elnök), Otto Julius Bierbaum, Detlev von Liliencron és Rudolf Maison festő. 16 Pl. a Nebenregierung elnevezésű irodalmi társaság (1895), ahol Frank Wedekind lépett gyakorta fel. 17 A kor Münchenének felbecsülhetetlenül gazdag forrása magyar szemüvegen keresztül Lyka Károly több könyve, legfőképp a Magyar művészélet Münchenben (Lyka 1951) és a Vándorlásaim a művészet körül (Lyka 1970). 18 Az eseményeket a szemtanú alaposságával foglalja össze: Uhde-Bernays 1983. Ld. részletesen Makela 1990. 19 A 20. század második felében az európai festészet 19-20. századi történetéről írt összefoglalások Meier-Graefe könyve óta (Entwicklungsgeschichte der modernen Kunst /-///. Vergleichende Betrachtungen der bildenden Künste, als Beitrag zu einer neuen Aesthetik. Stuttgart, 1907.) franciacentrikusak, mi több impresszionizmus-centrikusak és a párizsi normatíva értékmérő is, vele összehasonlítva mindenki más megkésett és lemaradt. Ez a diskurzus eleve kizárta az alternatív helyi eredményeket, különösen, ha azok a figurativitás hagyományát folytatták a 20. században, és a festészet autonómiájának kemény konzekvenciává történő érvényesítése helyett más szempontok szerint alakították saját stílusukat. 20 Jensen, Robert: Marketing Modernism in Fin-de-Siècle Europe. New Jersey, 1994. 21 Hermann Uhde-Bernays idézett művében (18. j.) Altmeistertumnak nevezte ezt a századokkal korábbi nagymesterek nyomdokán haladó festészeti gyakorlatot, ami a lehető legprecízebb technikai felkészítést nyújtotta, de a gyengébb személyiségek esetében sokszor kiölte az invenciózusságot és a kísérletező kedvet. Csak a híres Löfftz-ískola berkeiben, a 90-es években vált olyannyira modernné az oktatás atmoszférája, hogy a fiataloknak lehetőségük nyílt a régi módszerek elemeit egyeztetni a sokkal impresszionisztikusabb plein air technikájával. Löfftz igen lelkiismeretes, odaadó és átfogó művészeti szemléletet, világlátást is közvetítő tanítási módszere hűséges, de saját utakon járó tanítványok sorát eredményezte - a felsorolás úgy hangzik, mint egy névsorolvasás a német festészet Parnasszusán: Hermann Hartwich, Karl Stauffer-Bern, Lovis Corinth, Franz von Stuck, Richard Riemenschmied, Anton Azbe. 22 Courbet szerepére, aki személyesen is hosszabb időt töltött Münchenben, minden szakirodalom utal (éppen karizmatikus, feltűnő személyisége miatt), de Corot szerepe legalább olyan fontos lett mind a német, mind az osztrák tájfestészet szempontjából. 23 Ruhmer, Eberhard: Der Leibi-Kreis und die reine Malerei. Rosenheim, 1984. 24 Wilhelm von Diez (1839-1907) alapjában véve autodidakta volt. A 17. századi németalföldi festészet másolásán keresztül sajátította el bravúros technikáját, és jutott el ahhoz a realista szemlélethez, mely nemcsak a saját képeit, de az iskolája által képviselt történeti zsánerfestészetet is jellemezte. 1870-től tanított, és olyan jelentős festők tanultak nála, mint Ludwig Löfftz, Bruno Piglhein, Adolf Holzel, Frank Duveneck és Lovis Corinth. Uhde-Bernays 1983 II. 106-117. 25 Uhde-Bernays 1983. II. 210. Löfftz leghíresebb német tanítványai Lovis Corinth, Max Slevogt, Richard Riemmerschmied és Leo Putz voltak. 26 Az akadémiai oktatás eredményességéről és pozitív szerepéről ld. Hessky Orsolya tanulmányát ebben a katalógusban. 27 A Zeitschrift für Bildende Kunst Lipcsében jelent meg 1866-tól, melléklete a Kunstchronik. E lap tekinthető a legtekintélyesebb német művészettörténeti folyóiratnak, amely a kortárs művészettel és kiállításokkal is foglalkozott. 28 Richard Muther (1860-1909) művészettörténész, aki a középkori biblia- és könyvillusztrációk specialistájaként kezdte tudományos karrierjét, egy ideig az Alte Pinakothek Kupferstichkabinettjét vezette. 1888-tól rendszeresen írt kritikát a kortárs festészetről, és ő írta meg az első, Európa szinte minden nemzeti festészeti iskoláját is felölelő összefoglalást a 19. század festészetéről (Die Geschichte der Malerei im 19. Jahrhundert. I-Ill. M ünchen,1893-1894. [Muther 1893]). 1895-től a művészettörténet professzora volt Breslauban, és rendszeresen írt kritikát a kortárs művészeti kiállításokról és festőkről is, pl. 1900-1902 között sokat publikált a bécsi Die Zeit újságban is. Geschichte der Malerei (l-lll. Leipzig, 1909.) című összefoglalása hosszú ideig az egyik legjobb és legélvezetesebb német nyelvű festészettörténeti munka volt. 1902-től Berlinben egy művészmonográfiai sorozatot szerkesztett, amelyen belül ő maga is több kötetet írt. Nagyon nagy hatása volt korának művészetkritikai stílusára és szemléletére; úttörő szerepe volt a modern festészet népszerűsítésében, elsősorban az 1890-es években. Ld. Schleinitz, Rotraud: Richard Muther - ein provokativer Kunstschriftsteller zur Zeit der Münchner Secession. Hildesheim-Zürich-New York, 1993. 29 Georg Hirth (1841-1916) kultúrpolitikus, író, lap- és könyvkiadó. 1872-től Münchenben élt, 1875-ben beházasodott a Knorr Kiadóba. Hirth a Gec/on-fórhöz, München egyik legbefolyásosabb művészeti írói köréhez tartozott, melynek a város legtekintélyesebb építészei, iparművészei voltak tagjai. 1882-ben ő lett a liberális Münchner Neueste Nachrichten napilap társtulajdonosa és igazgatója. Az 1880-as évek közepétől támogatta az új művészeti törekvéseket. O finanszírozta Richard Muther tanulmányútjait, és ő adta ki Muther összefoglaló munkáját a 19. század festészetéről. 1896-ban megalapította a Jugend című folyóiratot, amely széles fórumot biztosított a modern művészeti és kulturális törekvéseknek és nevet adott Németországban az új stílusnak. Ld. Segieth, Clelia: Zwischen Historismus ..Secession" und „Jugend". Georg Hirth, ein Kunstagitator der Jahrhundertwende. In: München-Musenstadt 1988. 253-256. 30 Ennek a két festőnek Muther külön feuilletont szentelt. Die Internationale Kunstausstellung. Münchner Neueste Nachrichten, 1888. jún. 20.1.
