Szücs György szerk.: München - magyarul, Magyar művészek Münchenben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/6)
TANULMÁNYOK - Szinyei Merse Anna | Magyar festőtanárok lengyel tanítványai Münchenben
tovább, és elérte, hogy 1868-tól ösztöndíjjal Münchenbe utazhatott, ahol az alsóbb osztályok sikeres elvégzése után Wagner Sándor tanítványa lett. Tanárai, honfitársai folytonosan segítették a szorgalmas ifjút, aki 1872-ben hagyta el az Akadémiát, hogy Krakkóban Jan Matejkónál folytassa tanulmányait, végül Lembergben telepedett le. Az 1880-as évek közepén festett, a krakkói múzeumban őrzött hangulatos tájképének, illetve Hollósy Simon Merengő című képe finom arcfestésére rímelő, egykorú Leányportréjának meglepően magas kvalitása igazolja alkotójuk nem mindennapi erőfeszítéseit. 22 Witold Pruszkowski (1846-1896) Czachórskival egy időben, 1869-ben került az Akadémiára, azzal a különbséggel, hogy ő München előtt Párizsban, egy kisebb jelentőségű lengyel portréfestőtől sajátította el a mesterség alapjait. Wagner Sándor osztályát 1872-ben cserélte fel Matejkóéval Krakkóban, és nagy aktivitással vett részt az ottani művészeti mozgalmakban, még azután is, hogy 1882-ben egy közeli faluban telepedett le. Életműve széles témakört ölel fel: valamelyest az osztrák Stimmungsimpressionismusra emlékeztető, de annál lágyabban, összefogottabban kezelt, rafinált színkultúrájú tájképeken 25 és népi életképeken, franciás jellegű, festői hatásokban bővelkedő arcképeken kívül egy sor olyan kompozíciója is van, melyek alapján a lengyel szimbolizmus előfutárai közé számítják, aki hatott barátjára, Jacek Malczewskire is. Szívesen dolgozott fel ősi szláv mondákat, népi legendákat realisztikus stílusban, de lényegében romantikus megközelítéssel. Egyesek Böcklin-analógiákat is hoztak néhány művéhez. 24 Híres lengyel költők, például Slowacki művei által inspirált kompozíciói vannak még ezeken kívül, és egy érdekes tematikai, de nem stílusbeli analógia: a lengyel festő 1884es Hullócsillaga (2. kép) ugyanis modernebb felfogást tükröz, mint Zichy Mihály 1879-es hatalmas kompozíciója. Alfred Wierusz-Kowalskival (1849-1915) megint olyan művészhez érkeztünk, aki varsói, drezdai és prágai tanulmányaitól eltekintve egész életét a bajor fővárosban élte le. 1872 végétől egy évig a Wagner-osztályban, 1876-ig pedig Brandt műtermében dolgozott, majd önállósította magát. Addigra már komoly sikereket ért el a Maksymilian Gierymski által elkezdett, de az ő vonalánál valamelyest lazábban és színesebben kezelt kosztümös lovas kompozícióival, vadászjeleneteivel, életképeivel. Remekül megfestett, különös hangulatú, sokszor holdsütötte havas tájakon ólálkodó vagy a lovasszánokat letámadó farkasaival olyan szívdobogtató témát sikerült találnia, mely nemzetközi érdeklődést biztosítót: számára. 25 Realizmusa különösen ködös vagy esti jeleneteiben vált oldottabbá, melyeken az atmoszférikus viszonyokat érzékenyen, ugyanakkor nagyvonalúan adta vissza. 26 Érdekes megfigyelnünk egyébként, hogy a varsói művészkörök által preferált realisztikus életkép- és tájképfestészet, mely nem szívesen foglalkozott a régmúlt idők történeteivel, és inkább a kortárs tematika iránt mutatott érdeklődést, milyen erősen befolyásolta a Münchenben tevékenykedő honfitársaikat is. Nem véletlenül készült itt olyan kevés valóban történeti képnek nevezhető alkotás, már csak azért sem, mert a távol élő festők rendszeresen ki akarták állítani képeiket Varsóban is, ahol még mindig cenzúrázták a képtémákat. A lengyelek akkor sem szerettek volna kimaradni hazájuk művészeti életéből, ha képeikre elsősorban külföldön mutatkozott is egyelőre fizetőképes kereslet. A gyönyörű műemlékekkel teli Krakkóban, az ősi fővárosban viszont ott voltak a dicsőséges múlt sok évszázadon 2. Witold Pruszkowski: Hullócsillag, 1884. Múzeum Narodowe w Warszawie
