Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)

I. 37. kép. Székesfehérvár, múzeum, fríztöredék lakomajelenet részletével, Szabadegyházáról 1983, i. h.). A stílust képviselő mesterek nyilván Fehérvárott gyűltek össze, és innen került egy részük Jásdra. Másik fő gyűjtőhelyük Pécs volt, ahol a Népoltár (azaz: Szent Kereszt-oltár) és a stílusához fűződő számos töredék mutatja jelenlétüket (vö. 1-63-65.). Itt azonban csak a fehérvári ornamentika számos eleme fordul elő egyezően, az ábrázolások stílusa, amennyire megítélhető, elütő. Az összevetést e tekintetben a fehérvári darabok nagyrészt roncsolt állapota nehezíti. A finom részleteket őrző pécsieket szemlélve könnyű lenne a zömmel szétvert és lemorzsolt fehérvári faragványokat másodrendű utánzatoknak vélni. De hasonló portálnak Pécsett nincs nyoma, és az építészeti teljesítmény tekintetében a kapuzat egyenrangú társa a valamivel jobban megismerhető Népoltárnak. A további összefüggések taglalása messzire vezetne (vö. mégis: 1-44.). T. S. 1-60. Kapuzattöredékek Székesfehérvár, Palotai u. 13. (1964 - a), Ferenc József (utóbb István) tér 6. (1932 -b) mészkő a: 70 x 68 x 36,5 cm, fülke mélysége: 3-5 cm, sz. : 21 cm b: 72 x 37,5 x 51 C

m, ív v.: 31,5 cm 1150-1170 körül a: Alakos falsarok darabja Téglalap alapú, álló, derékszögű hasábféle. Széles oldalai majdnem négyzetesek. Két érintkező oldala finoman faragott. A keskenyebbiken és a szélesebbiknek, jobbra, a szomszédos részén a síkba merőlegesen bemetszett, függélyes alapú, félköríves, alakos fülke maradványa. A másik keskeny oldal törött, jobb szomszédja, az alsó felület és a felsőnek a nagy része durván síkra faragott. Felül, középtájt, T alakú illesztési jel, innen a faragatlan oldal felé enyhén lejtő törés. A szélesebbik alakos oldalon lent a fülkés sarok felé ferdén növekvő, sekély törés, amely a másik fülke szélére is átnyúlik. E fülkénél lent a bal szél is törött. A fülkék közti saroktól jobbra a törésben a keskeny oldal felöl bevert vas nyoma. Feljebb, a fülkés felület épebb részén, a bal szélen és a sarkon egy-egy hasábszerű kiugrás a kiinduló síkokból meghagyott szegélysávokkal. A két fülkében egy-egy csekély domborulatú, de egykor finoman tagolt, álló alak. Mindkettő igen roncsolt felületű. A jobbfelőli csak térdtájék fölött látszik, a balfelőli egészében kivehető. Ennek lábszárai között lent új keletű, nagy csaplyuk. Jobb lába alatt következő fülkeív csekély nyoma. Fent a kiinduló sík keskeny része a bal fülkénél majdnem végig, a másiknál a bal felén rongált. E részt mindkét jobb fülkeszélnél függőleges véset határolja. A két ívzáradékot névfelirat szegélyezte. Erre ma főleg furatnyomok utalnak, az egykori vonalak végeinél. A bal fülkénél az utolsó betű - A - kivehető. Az alakok öltözéke hosszú ruha és köpeny, fejük körül sima dicsfény. A jobb oldali kissé balra fordult: a bal válla szélesebben látszik, mint a jobb. Roncsolt feje elöl függélyes, hátul, a tarkó fölött, kiívelő körvonalú. Elöl a szeme helyén és hátul, talán a fülénél,