Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

IX-21. kete nyomással, több helyütt (pl. 122. levél) kézírásos kottabejegyzéssel a 17. századból. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok breviáriumának és missaléjának szerkesztője a rend krónikaírója, Gyöngyösi Gergely (1472-1532 után) szerint, Tatai Antal nevű rendtársa volt, aki 1480 körül szentlőrinci prédikátor, majd 1487-ben vicarius generalis volt. Egy 18. századi pálos feljegyzés szerint Tatai 1454-ben kompilálta a két szerkönyvet. A misekönyv először a 15. század végén jelent meg nyomtatásban (CIH 2295), ez a második kiadás. W. S. Á. RMK III 196.; Hóman B. : Pálosbreviáriumok és missálék a XV-XVI. századból. MKSzle 22 (1914) 293-301.; Weale-Bohatta 1814; Hubay 1938, 2. sz.; Török J. : A magyar pálosrend liturgiájának forrásai, kialakulása és főbb sajátosságai (1225-1600). Budapest 1977, 22.; Szendrei 1981, M 60. sz.; Tarnai 1984, 78.; BNH Cat. M-686. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: RMK II 196. (2. péld.) IX-21. Missale secundum chorum et rubricam almi episcopatus Zagrabiensis ecclesiae. Venezia, Petrus Liechtenstein, pro Johanne Müer, 1511. A címlapon található kézírásos bejegyzések alapján a missale legkorábbi tulajdonosa Csézy Balázs szenttamási prépost, locsmándi főesperes, esztergomi és győri kanonok volt 1543-ban, Esztergom elestének évében. Később a kötet Monoszlói András (1552-1601), híres, humanista műveltségű főpap könyvtárába került. Első bejegyzése 1580-ból származik, amikor esztergomi kanonok és nagyszombati rektor volt, a második 1591-ből, amikor pozsonyi kanonok, a harmadik pedig 1599-ből, amikor veszprémi püspök lett. 1600-tól az esztergomi érseki széket töltötte be. A címlap fametszetének alján olvasható az összes fennmaradt könyvében meglevő jelmondata: „Domine, labia mea aperies, et os meum annunciabit laudem tuam." Monoszlói András a könyvtárát Gábor nevű testvérére hagyta, aki akkoriban pozsonyi kanonok volt, de a zágrábi misekönyvet a pozsonyi káptalannak adományozta (bejegyzés 1633-ból). Ugyancsak adományként került a kötet a 19. században jelenlegi őrzési helyére, a Széchényi Könyvtárba, papír, [46], CCLXXXV, [1] levél, 345 x 245 mm Restaurált kötet, 20. századi egészbőr kötésben. A szöveg egy és két hasábban, gót textúrával, iniciálékkal, lombard, antiphonale, illetve figurális kezdőbetűkkel nyomva. Az első levél fametszetén indadíszes keretben II. Ulászló magyar király és Szegedi Lukács zágrábi püspök címere, ugyanezen levél versóján egészlapos fametszet: Patrona Hungáriáé a három magyar szent királlyal, Istvánnal, Imrével és Lászlóval. A 20. levél versóján levő fametszet a világ teremtését ábrázolja, míg a 37. versóján festett, fametszetű kánonkép látható. Nyomtatott hangjegyekkel, piros és fekete nyomással. A 36. számozatlan levél kézírással pótolva. Az utolsó levél rectóján Johannes Müer könyvárus jelvényei, a versón pedig Petrus Liechtenstein festett nyomdászjelvénye. A velencei nyomdász, Petrus Liechtenstein nyomtatványai között számos magyarországi misekönyv is szerepel. Elsőként a zágrábi egyházmegye misekönyvét nyomtatta ki, mégpedig Johannes Müer, gazdag zágrábi polgár költségén. A művészi értékű könyvet iniciálék, keretlécek díszítik, és különösen jelentős a címlap versóján levő Pat-