Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A visegrádi királyi palota címeres zárterkélye (L. P.)

VII-6. Az utóbbi évek egyik legfontosabb reneszánsz szobrászati lelete Visegrádon. Kicsiny méretű kerek szobor maradványa, melynek szobrászi kvalitásai a Herkules-kút koronázó figurájáéval, a lernai Hydrával birkózó gyermek Herkules szobráéval azonosak. Ugyanannak a mesternek kell tulajdonítanunk ezt a szobrocskát is. A részletformák finomsága éppúgy erre vall, mint a kompozíció merészsége. Mivel a töredék fölső részein a felület vízmosta, kopott, védettebb részein viszont megőrizte eredeti fényezését, feltételezhetjük, hogy hosszú ideig a szabadban állt. Fel kell vetnünk a kérdést : vajon nem egy újabb kútfigurával állunk-e szemben? S akkor másra, mint az Oláh Miklós emlegette Múzsák kútjára, melynek tetején Cupido nyomta ki a vizet egy tömlőből, nem nagyon gondolhatunk a kísértés nagy. Az bizonyos azonban, hogy azt a hipotézist, amely szerint a Herkules-kút és a Visegrádi Madonna ugyanannak a kéznek volna az alkotása, a most előkerült torzó finom részleteinek ismeretében bízvást elvethetjük. B. G.-M. Á. közöletlen Visegrád, Mátyás Király Múzeum, ltsz.: 93.155. VII-7. Tabernákulum középső részének töredékei A visegrádi királyi palota régészeti feltárásán kerültek elő, javarészt Schulek János ásatása során (1935-1943). fehér márvány rekonstruált mérete: kb. 150 x 106 cm 1480-1490 A palotakápolna szentségházának középső része nagy valószínűséggel rekonstruálható a töredékek alapján. A szentségfülke ajtaja perspektivikusan szűkülő csarnokbelső mélyén nyílt, amelynek párkányai összetartottak. A párkányzat fölött dongaboltozat ívelt, kazettáiban egy-egy rozettával ; a boltozat külső homlokívén négyes fonatú lánc-sor húzódott végig. A homlokíven lévő karikákról függöny kétoldalra vont, megcsomózott szárnyai függtek (a függönyszárnyakon gravírozott virágdísszel). Az ajtó keretét lemezek között futó astragalos-sor díszítette, a sarkokon apró saroklevéllel. Jobbról és balról adoráló angyalok fordultak, a csarnokba belépve, az Oltáriszentséget rejtő ajtócska felé. Az ajtó fölötti lunettában a Vir dolorum domborműve, körülötte, a boltozat kazettái alatt, kerubfejek lebegtek. A finom megmunkálású, fényesre csiszolt márványfaragványt dús aranyozás gazdagította: a látszat-architektúra tagozatait, a kazetták bordázatát és bennük a rozettákat, a függöny damasztmintáit és a padlókockák perspektivikusan összefutó fugáit emelte ki a csillogó arany. Az angyalfigurákon - a szárnyakon ma is látható az aranyozás vöröses alapozása és talán a lágy redőkbe gyűrődő ruházat egyes részeit is arany emelte ki. A töredékek hátoldala nagyolt: 7-10 cm vastagságúra faragták le az egész domborművet. A visegrádi szentségház középrészének típusa és kompozíciója Desiderio da Settignano (a firenzei San Lorenzotemplomban lévő) tabernákulumának (1461-1462) középrészét követi. Több építészeti részlet, figurális toposz hasonló. (V.o.: Cardellini, I.: Desiderio e il tabernacolo di San Lorenzo. Critica d'Arte 16 [1950] 68-75.; Markham Schulz, A. : Desiderio da Settignano and the Workshop of Bernardo Rossellino. Art Bulletin 45 [1963] 35^5.). A visegrádi tabernákulum készíttetése a palota átépítésének idejére (leginkább az 1480-as évekre) tehető. a: Adoráló angyal töredéke m. : 19,5 cm, sz. : 21,5 cm, v. : 8 cm A szentségfülke astragalos-soros ajtókeret darabja angyalfigura töredékével. Két darabból összeragasztva. Az an-