Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek

IX-57. IX-57. II. Lajos király címereslevele Kanizsai Dorottyának 1519. június 25. Buda A Magyar Kamara Archívuma, Neoregestrata Acta, fasc. 644. No. 22. pergamen, tempera, arany 700 x 400 mm + felhajtása 160 mm Megpecsételésének csak a nyoma látszik. Az oklevél szerint titkospecséttel történt az oklevél megerősítése. [II. Lajos király titkospecsétje (átm. : 75 mm), rajta csücsköstalpú négyeit címerpajzs a magyar sávozással és a cseh oroszlánokkal, középen szívpajzson sas, fölötte zárt korona, körülötte mellékpajzsokon a társországok címerei láthatók. A pecsét körirata: + S(IGILLVM) : SERE(NISSIMI) : PRI(N)C(IPIS) : D(OMINI) : LODOVICI : DEI : GRACIA : REGIS : HVNGARIE : BOHEMIE : DALMACIE : ETC.] II. Lajos király Kanizsai Dorottyának, két egykori nádor, Geréb Péter (1500-1503) és Perényi Imre (1504-1519) özvegyének asszonyi és özvegyi erényeit dicsérve nem sokkal második férje halála után a Geréb és a Kanizsai családok címeréből alkotott címert adományoz. A címerképen (127 x 161 mm) a három részre osztott álló pajzsban az alsó harmad vörös színű, ezüst sávval kettéosztva, a felső harmad kétfelé hasítva, jobb felén kék alapon arany koronából kinövő, balra forduló, mellső mancsait előre tartó, vörös nyelvét kiöltő oroszlán Geréb Péter címeréből, bal felén arany alapon fekete szárnyú, jobbra lépő arany madárláb a Kanizsai család nemzetségi címeréből látható. A pajzsot két lilaruhás nőalak tartja. A pajzson arany díszítésből jobbra és balra kinövő két kék bőségszarun szárnyas gyermekalakok arany keretben kék alapon D(orothea) (de) K(anysa) feliratot tartanak. Az oklevél bal szélén és a címerkép felett indás, virágos díszítés található. Kanizsai Dorottya özvegyen a haláláig a család központi birtokán, a Vas megyei Sárváron élt. A Mohácsnál elesettek temetése fűződik a nevéhez. É. G. Az oklevél élén álló címerképet ecsetarany keret veszi körül. A háttér mélyvörös, ecsetarany indákkal díszítve; a címerpajzsot két oldalról egy-egy nőalak tartja. Előrajzuk vázlatos; ruhájuk színe vékonyan festett mangánviola, amelyen az ide-oda csapódó ecsetarany vonalak rajzolják ki a redőket. A ruha alatt hallatlanul finom, fátyolszerű inget hordanak, amely a combon, a karon és a nyak körül alig leplezi a test rózsás mezítelenségét. Az arcok modellálása gyöngéd és részletező - az utólag itt-ott behúzott fekete kontúrok zavaróak. Az arannyal átszőtt hajat is fátyol fogja össze. A címerpajzson két bőségszaru hajlik kétfelé, rajtuk mezítelen, tarka szárnyú puttók ülnek. A pajzs alatt két, egymáshoz kötözött delfin: fejük kék (rajzuk lekopott), farkuk zöld. A gazdag kompozíciót mindössze néhány színnel festette a miniátor: kék, lila, élénk- és sötétvörös, élénkzöld, sötétokker; kevés fekete, fehér és arany. A csúcsfény a kéken fehér, a többi színen mindig ecsetarany. Az oklevél bal oldalán és a címerkép fölött naturalisztikus festésű virágok - liliomok, rózsák, bogáncsok - és színes pillangók. Megfestésük módja teljesen elüt a címerképétől: nem jól körülhatárolt színfoltot elevenít meg utólag a könnyed csúcsfényekkel, hanem az egymásba olvadó színeket, s a fény fokozatait is sok-sok átmenettel jeleníti meg. Maguk a színek ugyanazok : a kétféle ábrázolásmód - a németalföldi és az itáliai - ugyanabban a budai műhelyben volt jelen. Ezt az armálist a kutatók többsége - Hoffmann Edith, Radocsay Dénes, Balogh Jolán - a Bakócz-monogrammistának attribuálta, vagyis annak a mesternek, aki a monumentális, ún. Bakócz Gradualét (IX-13.) miniálni kezdte s akinek nagyszámú címereslevél kifestését is tulajdonítják. A motívumok kétségkívül azonosak, ám a figurák modellálásában (amely kerüli a kontúrokat) s kvalitásában jelentős különbségek is vannak, Kanizsai Dorottya armálisának javára. M. Á. Budapest 1896, 383. sz.; Ghyczy P. : Kanizsai Dorottya címereslevele 1519-ből