Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - A siklósi vár (K. T.)

A SIKLÓSI VÁR Az adatokból 1251 óta ismert várat, amelynek gótikus formája a 14. század végétől birtokos Garaiak és utódaik, Corvin János, Enyingi Török Imre, majd bajnai Both András idejében alakult ki, a 16. század elején Perényi Imre nádor építtette át reneszánsz formában. Királyi adományt 1515-ben kapott rá, gyakorlatilag azonban már 1507-től a kezében volt, ekkor foglalta el ugyanis ostrommal a II. Ulászló ellen lázadó Both András horvát-szlavón bántól, akit a vár eladására kényszerített. A vételárat kölcsönből fizette ki, s azt 1509-ig fizette vissza. Az építkezés megkezdésére csak ezután kerülhetett sor. 1509-1510-ben Perényi a Csehországban tartózkodó király helytartója, egyben pedig horvát bán is volt. Siklós átépítésére az így szerzett többletjövedelem adhatott lehetőséget, az tehát 1509 után kezdődhetett. A Siklóson dolgozó mesterek - vagy legalábbis egy részük - 1516-ban már a nádor másik, észak-magyarországi várát, Ónodot építették át reneszánsz stílusban. Perényi Imre siklósi építkezése eszerint a fenti két időpont, 1509 és 1516 közé helyezhető. A nádor magas méltóságainál fogva alkalmazhatta egyrészt azokat a budai kőfaragókat, akik a Siklóson megmaradt, ma is látható és legszebb részleteket Budán, ottani márgából faragták és készen szállították a helyszínre, másrészt a valószínűleg ugyancsak budai Petrus Italicus mestert, akinek vezetésével egy másik, talán helyi mestercsoport helybéli anyagból készítette a faragványok másik részét, illetve helyezte el a készen érkezett ornamenturaokat. A reneszánsz formákkal átépített vár nem maradt meg, azt másfél évszázados török uralom és az azt követő barokk újjáépítés tüntette el. A jelenleg látható reneszánsz részletek sok szabálytalansága arra vall, hogy azok 18-19. századi átépítések alkalmával kerültek mai helyükre. A legújabb kori építkezésekről alig maradt tudósítás, csupán Joseph de Haüy 1688. évi térképe, egy 1819-ben és egy 1826-ban, már a Batthyány hercegek birtoklása idején készült átépítési terv adhat felvilágosítást arról, hogy a vár nyugati 1. kép: A siklósi vár kápolnája szárnya helyén a középkorban nem volt semmiféle épület. A reneszánsz részleteket tartalmazó helyiségek közül a szakirodalmat a kápolna foglalkoztatta a legtöbbet, azon belül is a gótikus és reneszánsz elemeket tartalmazó kórus, valamint az északi hajófalon lévő, gazdagon díszített, nagyméretű ablakra emlékeztető keret. Az utóbbival kapcsolatban a kutatás elfogadni látszik azt a Szőnyi Ottó által 1933-ban felvetett feltételezést, amely szerint azt Perényi nádor fia, Péter készíttette 1519-ben, amikor a közeli bâtai apátságból erőszakkal elhozta a Szent Vér ereklyét, és itt helyeztette el. A nyíláskeret eredeti rendeltetése ennél valószínűleg kevésbé romantikus okokra vezethető vissza. A kápolna másik vitatott részének, a kórusnak történetére adhat némi felvilágosítást az a Batthyány-levéltárban található, 1799 tavaszán kelt jelentés, amelyben Vojta Ferenc építőmester, a hercegi uradalmak építési felügyelője a Siklóson folyó munkákról számolt be az ifjabb Batthyány Lajosnak. A felterjesztéshez mellékelte a kórus mai állapotának kisméretű, vázlatos, ceruzával készült homlokrajzát. Az irathoz csatolt hercegi válasz nagyobb léptékű, pontosabb rajz készítését írja elő. Az sajnos nem állapítható meg, hogy a rajz a tervezett átépítést, vagy a meglévő állapotot rögzíti, de a többi, a 18-19. század fordulójának éveiből származó, Vojta inspektor által aláírt jelentésekből nagyobb építkezés képe bontakozik ki. A bizonytalan adat ellenére nagyon valószínű, hogy a kórus ebből az építkezésből származik, s a vár többi reneszánsz részletéhez hasonló módon, helyükön lévő és máshonnét összeszedett faragvány okból a 18. század legvégén rakták össze. A siklósi vár kőtára őrzi azokat a további faragványokat, amelyek az 1964-1968 között végzett ásatásból kerültek elő (Czeglédy Ilona). A töredékekből a kutatást követő helyreállítás alkalmával kiállítás készült, amelyben a korábban előkerült faragványokat is elhelyezték (Ferenczy Károly). A bemutatott rekonstrukciók ajtókereteket,