Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek
IX-17. Missale Quinqueecclesiense. Venezia, [Johannes Emericus de Spira], pro Johanne Paep, 1499. [HC 11355] IX-17. 17. századi possessor-bejegyzés : „Conventus Monasterii St. Martini in S. monte Pannóniáé Ord. S. Benedicti congregationis Cassinensis". papír, [22], 267, [8] levél, 245 x 180 mm lila bársony kötésben, neogótikus ezüst véretekkel festése 1499 után, kötése 19. századi A Missaléban két pécsi vonatkozású rubrika szerepel. Pál püspök (1279-1302) rendeletére az Úrnapját követő napon könyörgő körmenetet tartottak - ennek az útvonala is le van írva -, a Szent Mártont követő napon pedig Szent Livinust ünnepelték, akinek ereklyéit Miklós püspök (1348-1360) hozta Gentből 1351-ben. Példányunk pergamenre van nyomtatva, fametszet alapú festett iniciálékkal és kánonképpel, két lapon pompás lapszéli díszítéssel. A piros hangjegyvonalakra három kéz írta be a kottát; a prefációk után „Sixtus Ymus 527" szignót találunk. A nagyszombati keresztkútszentelés kottája hiányzik, ez szerzetesi templomra utal, Szent Egyed miséjénél az utalások oldalszámának bejegyzése Somogyvárra. B. B. M. CIH 2302; RMK III 52.; Berkovits 1937, 48-49.; Hubay 1938, 10. sz.; Schallaburg 1982, Nr. 595. Pannonhalma, Bencés Főapátsági Könyvtár, jelz.: 122. H. 27. IX-18. Breviárium ordinis sancti Benedicti de novo in monte pannoniae Sancti martini. Venezia, Lucas Antonius de Giuntis, pro Johanne Pap, 1506. Possessorok: „Fráter Andreas Prunner de Ranshouen 1575." - „St. Peter Bibliothek Salzburg" (pecsét). Az első táblán beragasztott névjegy: „Abt Willibald Hauthaler O.S.B. St. Peter in Salzburg". Ő engedte át 1903. november 18-án a pannonhalmi Könyvtárnak példányunkat. papír, [18], 17-+126, 121-495 levél, 165 x 120 mm 16. századi, német reneszánsz görgetős kötés, AH monogrammal A példányunkat birtokló András testvér (fi 596) a michaelbeuerni apátság tagja volt, amely monostor akkor Salzburgtól függött. A használata, illetve a magyar szenteknek a litániából való törlése, s helyettük Szent Rupertus és Szent Wolfgangus beírása (105 r ) arra mutat, hogy a breviárium használatban is volt legalább az egyik monostorban. Mind a címben, mind pedig az egyes részeket kezdő Incipitben megtalálható, hogy a breviárium a „melki atyák" rubrikái szerint készült, a kolofonból pedig az is kiderül, hogy nem csupán Pannonhalma, hanem az egész magyar királyság számára. Tolnai Máté ekkor már főapát (1501 óta nevezik így), s küszöbön áll a magyar kongregáció megszervezése. A Cursus de Beáta Virgine Mariáét a subiacói monostor szokásai szerint tartják. A breviárium egyes részeinek a kezdeténél egész oldalas fametszet található, majd nagyobb méretű iniciálé, körülötte szentírási jelenetekkel és szentek ábrázolásaival. Ha azonos a betű, az ábrázolás is ismétlődik, mint az F betűben Szent Pál alakja. Példányunkban a címlap előtt nyolc számozatlan levélen latin és német nyelvű szövegek vannak, kézírással : könyörgések, idézetek, a szentmisére, illetve a miséző papra vonatkozó mondások. A nyomdai
