Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Sándor: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez

11 A feldebrői töredékhez vö. Székesfehérvár 1978, 86-87 (14. sz.); Dombóhoz 1. Nagy S. 1987, 73., 76., 89-91., 93., 100. sz. 12 Vö. Nagy S. 1987, 36. sz. Szekszárdhoz: 16. jegyzet. 13 Aba Sámuel kapcsolatához Feldebrő környékével 1. SRH, I. 332. A szövegben talán magára Feldebrőre is van utalás („in scrobe veteri"), 1. Kovács B. : Adatok Feldebrő történetéhez. MÉ 17 (1968) 125. A keltezéshez vö. Györffy 1963-1987, III. 77-78; Kovalovszki J. : Feldebrő. Plébániatemplom. Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára 283. H.n. 1987. Feldebrőnek az oszlopfőre hivatkozva adott keltezése a székesfehérvári katalógusban (11. század második fele, utolsó harmada; vö. 11. jegyzet) feltehetően a valóban e korszakra tehető esztergomi féloszlopfővel (vö. 20. jegyzet) fennálló rokonságon alapszik. Ám a feldebrői fejezeten a levelek sokkal organikusabb felépítésűek, mint az esztergomin, és olyan részleteket mutatnak, amelyeknek nincs jó hazai párhuzamuk. A veszprémi oszlopfőhöz vö. l-l., Tóth S. 1994; Székesfehérvár 1978, 77 (7. sz.). 14 Esztergomhoz 1. még 13. és 20. jegyzet. A dombói példák: Nagy S. 1987, 35., 41-42., 49-50., 53-54. sz. 15 Az óbudai prépostság Szent István általi alapítására vonatkozó elbeszélés interpolált volta a Képes Krónikában (SRH, I. 316-17; vö. pl. Mályusz E.\ Az V. István-kori gesta. Bp. 1971, 18-24) nem okvetlenül jelenti azt, hogy az intézmény a király halála után létesült. Anonymus Gallus lengyel krónikájának a Péter (király 1038-1041, 1044-1046) általi alapításra vonatkoztatható adata (Gombos, A. F.: Catalogus fontium históriáé Hungaricae ... I. Bp. 1937, 488) a behívott velencei rokon seregvezéri korszakára (vö. SRH, II. 392) is érthető: 1. Budapest története. I. Szerk. Gerevich L. Bp. 1973, 266-267 (Györffy Gy.). Ebben az esetben Szent István az alapításnál pártfogói szerepet játszhatott, ahogy ez Titel esetében (vö. 7. jegyzet) is feltételezhető Szent Lászlóról. Abban mindkét forrás egybehangzó, hogy az építkezés sokáig nem fejeződött be. A korai óbudai emlékanyag legújabb értékelései meglehetősen bizonytalanok: 1. Braunschweig 1991, 45 (Marosi Ernő), 119-120 (Bertalan Vilmosné). 16 Vö. 1-4.; Tóth M. 1980, 427-428, 430. Nagyrészt a levéldíszes fejezethez fűződik Tóth Melindának a stílus velencei eredetére vonatkozó feltevése (vö. 4. jegyzet). A fejezetek alakja és mérete nagyjából egyező, így motivikus eltéréseik korkülönbségre aligha vezethetők vissza. 17 Az antik formák felfogása szempontjából a visegrádi szélsőségek közé illik Dombon egy hurkás indával, szölőfürtökkel és levelekkel díszített féloszlopfő {Nagy S. 1987, 83. sz.), valamint a négyleveles fejezettípus két töredéke (uo. 93., 97. sz.). Ezeken és egy vállkövön (uo. 89. sz.) szegélyhez tapadó hármas kötegek is megjelennek (vö. 1-16.). A többi dombói fejezet: uo. 41-42., 49-51. sz. A másolt szőlőindához (uo. 84. sz.) vö. Tóth S. 1990, 147. 18

A fehérvári Mária-egyház, vagyis a bazilika számára már 1031-ben elkészült az utóbb koronázási palásttá alakított miseruha (Kovács Lovag 1980, 58, 73, 78). Ugyanebben az évben nyilván a templomban vagy valamely függelékében temették el Imre herceget, aki legendája szerint abban az egyházban nyugodott, ahol apja, Szent István (SRH, II. 459). A felszentelésre azonban csak az alapító király halála és temetése között került sor (uo. 432). 19 Vö. Tóth S. 1990, 150 is. Bogyay 1992, 5-6. kép (vö. uo. 173) 1-24. és zselicszentjakabi lábazat közötti motivikus összefüggésre vonatkozó megállapítást illusztrál. A stílusösszefüggésre másik lábazattal (itt I. 16. kép) kapcsolatos megállapítás utal. Az a következtetés, hogy a fehérvári szarkofág 1083-hoz kapcsolandó, nem ebből, hanem megint más megállapításokból adódik. Azt, hogy a kérdéses zalavári faragványok 1070-1080 körüli keltezését törölni kell-e a katalógusból, ahogy Bogyay kívánta (uo. 174), s hogy lehet-e egyáltalán ilyesmit törölni, mérlegelje az olvasó. 20 Vö. Nagy S. 1987, 35., 4L, 49-50., 53-54. sz. és Marosi 1984a, 28-29. kép. Marosi uo., 16 és 1977, 40-42, ide sorolva az esztergomi szőlőfürtös fríztöredéket (1-30.) is, az egész emlékkört jóval későbbre tette, olyan fejezetre hivatkozva, amely a Dombóhoz közeli Bánmonostor (Banostor) Belus bán által 1150 körül alapított kolostorához fűzhető. A bánmonostori szórvány (1. £). Szabó: Iz Srijema: Banostor. Starohrvatska Prosvjetan. s. II (1928) 116-118.; A. Horvát : Über die Steinskulptur der Arpadenzeit in Kontinentalkroatien. AR 17 (1979) 174, I; Gerevich L. 1977,21. kép) valóban közel áll stílusban az esztergomi féloszlopfőhöz és dombói rokonaihoz, de származtatása kétségesnek ítélhető, mivel régészetileg nem alátámasztott, és számos olyan ténnyel áll ellentétben, ami a kérdéses emlékek korábbi eredetére vall. 21 Dombóhoz: Nagy S. 1987, 64., 67-69., 101. sz. Itt négyszöges fonatkeretben is előfordulnak ábrázolások (uo. 28-29., 34. sz.). A kétvájatú ujjak teljes mellőzése egyedül egy féloszloplábazatra jellemző (uo. 63. sz.), amely saroklevél nyomait őrzi, és az egész leletegyüttes egyik legkésőbbi darabja lehet. 22 A fonatos töredékhez 1. Siklósi Gy. : A székesfehérvári korai és későbbi királyi vár. Castrum Bene 1989. Gyöngyös, 1990, 105, 116. Az esztergomi darabok viszonya a féloszlopfőhöz és a körfonatrészlethez (1-7.) egyelőre nem világos (vö. 20. jegyzet). A somogyvári töredék: Tóth M. 1992, 20/2. kép. A somogyvári kolostor francia forrásokból ismert alapítási iratait jól kiadta Baumgarten F. : A SaintGillesi apátság összeköttetése Magyarországgal. Századok 40 (1906) 391^00, 403-^07. Vö. Gerecze 1897a, 133-135 is. 23 A vállkőhöz 1. Bakó Zs. I. : Gerecze Péter fényképhagyatéka. H.n. 1993, 485. sz. Ezen az angyal formálásmódja a titeli pilaszterfő félalakjára és ennek dombói társaira emlékeztet (vö. 7. jegyzet). A szárnyas szirén Dombon is feltűnik, lapos kivitelben (Nagy S. 1987, 69. sz.). A szárnykezelés és a madártest szobrászilag is az idézett féloszlopfővel és ennek megfelelő más töredékkel rokon (uo. 87., 92. sz.). E formák bizonyára a kései dombói féloszloplábazattal (1. 21. jegyzet) függnek össze. A pécsi féloszlopfő: Gerevich T. 1938, CXVI. 24 Dömös Kálmán korára vonatkozó adatai: SRH, I. 427-428, \3\-\32. Az alapítólevélhez 1. Szentpétery 1923, 22-23 (63. sz.). A leveles fejezet: Gerevich L. 1983b, 17. kép; esztergomi párhuzama: Marosi 1984a, 39. kép. Gerevich László az altemplomban és a hosszház nagy részében korábbi építményt szeretne látni, csak a diadalív környékét és a főhajó két falát engedve át Kálmán korának, Marosi ellenben, hasonló megkülönböztetéssel élve, a nagy oszlopfőt tette 1138 tájára (uo. 387-393, 395-397, ill. 22). Az altemplom jóval 1100 előtti keletkezése, tekintettel sarokleveles lábazataira (pl. Gerevich L. 1983b, 21. kép, 1992, 5. kép), valamint faloszlopos megoldásának (1. uo. 11-12., ill. 2. kép ; Nándori 1992,2. kép) a tagolatlan pilaszterű feldebrőihez vagy tihanyihoz (1. pl. MMT, 11-12. kép) képest sokkal fejlettebb voltára, lehetetlen. A nagy oszlopfő bizonyosan későbbi valamivel, mint az altemplomi faragványok, de a mérlegelhető körülményekből nem okvetlenül következik több évtizedes építési szünet. A rekonstrukcióhoz 1. Nándori 1992.