Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

ván a fonatkör szalagjának nyoma. A hurkolás helyén a kő már törött. A köríven belül jóval mélyebb alapú, nyilván domborműves mező szélének csekély maradéka. A szalag lapos, két vájattal három részre osztott, a középső rész kissé szélesebb. A félpalmetta szára lapos, tagolatlan, teste ebből fokozatosan domborodik ki. Domborulata tagolatlan, az ujjakon kissé szögletesedő. A hosszú ujj messze kinyúlik, a rövidebbek kissé visszahajlók, közük vájatszerű. A szalag típusa ugyanolyan, mint a sírládán és a fedélen (1-25.)- Hasonlóan domborodó, tagolatlan növényi részek a pécsváradi dombormű frízén (1. I-28a.) tűnnek föl. A továbbiakhoz 1. A székesfehérvári szarkofág és Bánki 1972, 285. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-28. Madonna-dombormű töredékei Pécsvárad, vár (1964?, falkutatás - a; 1968, ásatás - b, c) fehér márvány a: 87 x 51 x 18 cm b: 22 x 15 x H cm c: 18 x 18,5 x 13 cm 1100 körül Három, anyagában, megmunkálásának módjában és stílusában megegyező töredék, amelyek egyazon relieftábla részei lehettek. 1978-ban a töredékek elrendezésével utaltak a kb. 150-170 x 90 cm-es relieftábla eredeti méreteire. A reliefet erősen kiülő lemezek keretezték. A legnagyobb töredék (a) a tábla bal felső sarkát alkotta; ezen a felső fríz töredéke látható: hullámvonalas, leveles indával, a kör alakú mezőkben szőlőfürtöt csipegető madarakkal. Ezeknek az óbudai illetve a somogyvári indás-állatalakos frízekkel való hasonlósága csak motivikus jellegű. A fríz alsó keretelését félköríves árkád érinti, amelyet féloszlop hordoz. A korinthizáló fejezet akanthuszleveleit fúrt lyukak tagolják. (Hasonló technika közeli példája egy Mohácsról a pécsi múzeumba került, nagyobb korinthoszi fejezet: 1-21.) A töredéken az íven belüli mezőből csak egy nimbusz korongjának töredéke maradt meg. A másik töredéken (b) balra forduló felsőtest ismerhető fel, felemelt baljában irattekerccsel. A kéz körül átvetett drapéria (köpenyszegély) vet koncentrikus redőket, majd folytatódik lefelé. Itt a gyermeket tartó nagyobb bal kéz fogja át a gyermek derekát. E részlet alapján azonosítható a relief témája: Madonna az irattekercset tartó gyermekkel, aki valószínűleg befelé fordul (vö. félalakos Hodegetria, Istanbul: Lange, R. : Die byzantinische Reliefikone. Recklinghausen 1964, 9. sz.; Athén, Hodegetria: uo. 13. sz.). A harmadik (c) töredék oszloplábazat, s a relief bal alsó sarka táján helyezhető el. A töredékek alapján a bizánci reliefikonok egy Pécsváradon őrzött példánya vagy helyi készítésű másolata képzelhető el. A stílus 11. század végi mintaképekben gyökerezik. M. E. Gergely ff y A. : Jelentés a pécsváradi vár részleges előzetes falkutatásáról (1964. július 23 - augusztus 14.) Mv 10 (1966) 6. kép; Levárdy 1968, 171-172 (6. kép); Székesfehérvár 1978, 118-119 (43. sz.). Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: K 93.27.4.1-3. (Felfestve a: Pécsvárad 1 69; b: [19]68 III/A 7) 1-29. Kőtöredék rozettás-leveles dísszel Pécsvárad, vár (1992 előtt) mészkő 37x 35x21 cm 1100 körül Törések között finoman faragott, síkszerű díszített felület csekély, kopott részlete. Félkörös mezőben két ferdén sarokra forduló levél és tövük között rozetta jelenik meg, enyhén mélyített alapon. A mezőt lapos, sima sáv kereteli, amely az egyenes oldal vonalában mindkét irányban folytatódott. A keret és a folytatás eredetileg kettős volt, de vájattal elválasztott külső részéből csak két kis töredék maradt, az egyenes felől nézve jobbra. Az egyenes túloldalán homorú, törött mélyedés, ennek szélén, a külső keretrész megtörő maradványával szemben, ferde visszavágás és csatlakozó, domború díszítés csekély nyomai. A rozetta négy szirmú. Közepe kerek, körülvájt, szirmai széles ívűek, egymáshoz furatos hajlattal kapcsoló-