Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

ábrázolásán tűnnek fel, Krisztus lába alatt (Geschichte der russischen Kunst I. Dresden 1957,141-143). A fehérvári kerubok egyébként, amint erre Kádár és főleg Bogyay már szintén rámutatott, tartalmilag a paradicsomot őrzőkkel vethetők össze. Ahogy a szarkofág ikonográfiáját Bogyay summázta: „A domatomorf sírláda nem egyszerűen a halott háza már, hanem mennyei lakóhelyének képmása." (I. m. - 1973 23) A lélekvitel motívuma fontos szerepet játszik a Szent Imre-legendában. A szerző elbeszéli, hogy amidőn Konstantinápolyban járt Álmos herceggel, egy caesareai kanonoktól hallotta, hogy Szent Eusebius gestájában le van írva Szent István fia, boldog Imre („Henrici") lelkének mennybevitele: a caesareai metropolita víziója abban az órában volt, amikor a herceg elhunyt {SRH, II. 456). Hogy mi mindent kevertek itt össze, azt nehéz lenne kibogozni. Az elbeszélés kivonata mindenesetre bekerült Hartvik legendájába is, Szent Imre halálával kapcsolatban (uo. 428). A szentség igazolására szolgáló elbeszélés bizonyára összefügg a szarkofág ábrázolásával, a kérdés az, hogy milyen módon. Az ábrázolás annak is megfelelhetne, amit Hartvik Szent István haláláról mond : lelkét Mária és az angyalok kezébe adta, hogy bevigyék a mennyei boldogság örök nyugalmába (uo. 431). E hagiográfiai közhely ábrázolására a korszak művészetében kétségtelenül voltak törekvések. Az ottónikus borghorsti kereszten magát a félalakban felemelkedő Henrik császárt fogadja két leereszkedő angyal {Schramm, P. E. : Die deutschen Könige in Bildern ihrer Zeit 751-1190. München 1983, 219-220, 384-385: Nr. 131.). II. Bofivoj cseh herceg egyik pénzén pedig, nagyjából a Szent Imre legenda készültével egyidejűleg (1100-1107), gyermeket emelő angyal jelenik meg, S. WENCESLAVS körirattal (A. Merhautová - D. Tfestik : Romanské uméní v Cechách a na Moravé. Praha 1984, 97, 123-124). A szarkofág és a fedél átfaragásának kormeghatározására két lehetőség adott: a temetés vagy a szenttéavatás környéke. Mivel az átfaragásra forrás nem utal, a kérdés csak stílustörténeti alapon dönthető el. E tekintetben a legfontosabb útmutató az angyal szárnyain és a pólyán feltűnő átlós rovátkolás, amelynek korábban már említett párhuzamaihoz (Tóth S. 1990, 150) itt székesfehérvári madártest (1-8.) és bajnai oroszlánsörény (1-37.) példája fűzhető hozzá. Nem valószínű, hogy ezek bármelyikét 1030-1040 tájára lehetne tenni, inkább 12. századi keltezés kéI. 26. kép: Székesfehérvár, Szent István szarkofág, jobb hosszoldal, középmező I. 24. kép: Székesfehérvár, Szent István szarkofág, jobb hosszoldal bal fele, részlet I. 25. kép: Székesfehérvár, Szent István szarkofág, jobb hosszoldal jobb fele, részlet