Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Hímzett textilek

X-50. tősen száraz. Osztásra, szegőzésre gyöngyből és aranyszállal bevont pergamenszalagból font lapos zsinórhatású díszítmény szolgál. A homlokpánt, a középső osztópánt és az így kialakult háromszöges mezők kerete szabályosan fektetett nagyobb szemű gyöngysorokból készült, ugyanúgy a szalagok felülete is. A háromszöges mezőkben apróbb gyöngyök borította alapon plasztikus, tüskés sziromlevelű rozetta körül három plasztikus erezetű stilizált térkitöltő levél, aranyszállal kontúrozva. A rozettán és a felső levélen kiülő, magas, karéjos foglalatú kövek, ugyanúgy a homlok- és az osztópánton is, felváltva gyöngy rozettán vagy anélkül. Három-három hasonlóan foglalt ékkő díszíti a szalagokat, közöttük ugyanannyi flitteres gyöngyrozettával, ami későbbi kiegészítés lehet, mint ahogyan későbbi a hengeres alsó szegély, a maga szimmetrikus, rozettás-kacsos népies reneszánsz jellegű gyöngyözésével. A püspöksüveg szarvain levélrózsára ültetett hosszúkás akvamarinok, tetejükön gyöngyökkel díszített kicsiny keresztekkel. A szalagok végén barokkos, de bizonyára 1861-ből való rojtozat. A gyöngyhímzés igen régi eredetű, választékos és változatos textildíszítő eljárás. Magyarországon is Szent István korától kezdve folyamatosan találni adatokat vagy emlékeket alkalmazásáról, ami korántsem a stíluskontinuitás bizonyítéka. A csak hímzésre használt apró gyöngyöt átfúrtan, súlyra árulták, ugyanúgy a nagyobb, szám szerint fizethető szemeket is, mivel igen gyakran az ötvösségben is a furat segítségével rögzítették, foglalták. Az esztergomi mitra ötvös-szerelékei a maguk nemében talán igényesebbek, mint az inkább drága, viszonylag nagyszámú, és nem különleges megoldásokkal kitűnő gyöngyözés. A két lapot öszszetartó csuklópánt, áttört, stilizált csigás tagokon átbújtatott csonkolt ágmotívuma, s különösen a szalagokat rögzítő, enyhén romboid, s ezért fordított Valakban azokat széttartó széles sarnír pár igen igényes s egyszersmind rutinos munka. A négy tag előoldalán lemezre forrasztott barázdált ágra tapadó stilizált fodros-eres levélképletek hármasával, kivéve a középsőket, ahol a felső levelet hosszú farkú papagáj helyettesíti. Hátoldalukon igen finom karcolt mérműves alakzatok. A foglalatok kétféle sorozatból valók. Mind karéjos, magasan záródó, többnyire szabálytalan cabochonokkal, de a szalagon lévők alsó része finoman poncolt, tompa fényű, míg a felsők egészében polírozottak. A szalagra négy-négy drótfül segítségével varrták fel a köveket, a süveg lapjaira pedig hátoldalon kettéhajtott csappal rögzítették. A foglalatoknak jószerivel nincs szakirodalma, de ezzel a fajtával, mely az internacionális gótika talán nem is legvégső szakaszában jelent meg, s a 15. század második felétől a 16. század közepéig a megfelelő változatokkal - a legelterjedtebb kőfoglalási eljárás lett, történetesen foglalkozott Fritz Falk (Edelsteinschlift und Fassungsformen im späten Mittelalter im 16. Jahrhundert. Ulm 1973. főleg 41 skk). A „tálfoglalatnak" (Schüsselfassung) nevezett forma kialakulását a készítési eljárással magyarázza. Ami az esztergomi mitrát, főleg ami a köveket illeti, talán nem járunk meszsze az igazságtól, ha előre elkészített szerelékekben gondolkodunk. A megrendelőre semmi sem utal a süvegen, holott egy címer elvárható lenne. Ami funkcióját illeti, a kései koronázások alkalmával valóban ezt használták, feltehetően a hagyományt követve. Leopold Antal feltevése szerint általában Pálóczy György prímás (1423-1439) nevéhez fűzték, de éppúgy számbajöhet utóda, Szécsi Dénes is (1439-1465). Pálóczy Albert királyt, Szécsi V. Lászlót, majd ellenlábasát, I. Ulászlót koronázta. Mindketten nagy oligarcha családokból való, az egyházi