Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

ris párhuzamokat az 1490-es évek karintiai festészetében, illetve a stájer táblaképeknek ezekkel rokonítható csoportjában találjuk meg. Az ezen csoportba sorolható emlékek kisebbnagyobb mértékben, de az arcok formálásában félreismerhetetlenül, kötődnek egyes salzburgi, tiroli mesterekhez és művekhez. Friedrich Pacher és Marx Reichlich mutatják legjobban a stiláris igazodás irányát. Kvalitásbeli különbségek és az erről a területről fennmaradt művek nagy száma azonban helyi műhelyek létezését bizonyítja. Az egyik ilyen a karintiai Spittal an der Drau-ban működhetett. Az ide kapcsolható oltárok - a vorderbergi Szent Péter és Pál plébániatemplom oltára, a St. Peter-Edling (bei Molzbichl)-ből való Szent Péter-oltár, és a gajachi Szent András-templom Szent András és Szent György oltárai - jól körvonalazható stiláris egységet alkotnak. Az alakok beállítása igen hasonló a jakihoz, nagyon közel állnak egymáshoz a fejtípusok, az arcok formálásában ugyanazok a megoldások jutnak érvényre; a ruhák és köpenyek redőrendszere eltér ugyan egymástól, de azonos stílusfokot mutat. A guttaringi Szent Rupert plébániatemplom valamivel korábbi, 1480 körűire datált, jobb kvalitású táblái nem tartoznak ugyan szorosan a fenti körbe, mégis a jáki ábrázolásoknak közeli stiláris rokonai. Feltűnő a figurák testtartásának, az attribútumoknak és az arcok részleteinek hasonlósága. Kissé távolabbról ugyan, de ide sorolható a grazi Joanneum két együttese is: a feltételesen stájer-karintiai mesternek tulajdonított, 1490 körül készült oltárka középen Krisztus és az apostolok ábrázolásával (ltsz.: 419), valamint a Dániel próféta ítéletét és az apostolok szétküldését ábrázoló tábla (ltsz. : 388). Ez utóbbin az előtérben, bal oldalon ülő Szent Péter és a mögötte, félalakban látható apostol a jáki alakokhoz igen hasonló. A tájábrázolás és a Dániel-tábla perspektivikus tere azonban minden eddiginél jobban példázza a salzburgi-tiroli művészethez való kötődést. A jáki templom ez egyetlen töredékesen megmaradt középkori oltárát a szekrényfelek ábrázolásai alapján e karintiai csoporthoz köthetőnek tartom. P. Gy. A jáki Szent Jakab kápolnában fennmaradt szoborfülkés oltár restaurálására 1992 és 1994 között került sor. A restaurálást megelőző anyag- és rétegvizsgálatok kimutatták, hogy festése több periódusban készült. Kiderült, hogy a barokk felépítményű oltár szerkezeti magja gótikus szoborfülke. A felső festékréteget alkotó márványozás alól középkori festmények kerültek elő. Első lépésként a fülkét kiemeltük az oltárból, és megtisztítottuk a későbbi átfestésektől. A középütt elhelyezkedő fülke felső egyharmadát azurit kék díszíti, rajta aranyozott papírcsillagok. Az alsó kétharmadon kárpitdíszítés látható. A pigmentvizsgálatok is igazolták, hogy az oltár festékanyaga középkori. Az alapozás mind a keretszerkezeten, mind a táblaképeken és az évszám tábláján - amelyeknek faanyaga egységesen fenyő - azonos összetételű, többségében aragonit. A fülkét közrefogó keskeny táblákon Szent Péter, Szent Pál, Szent Bertalan és Keresztelő Szent János alakja bontakozott ki. Megállapítottuk, hogy a Madonna eredetileg nem tartozott az oltárhoz, noha a két tárgy története az utóbbi évszázadokban összefonódott. A szekrényben ugyanis egy sokkal kisebb szobor talapzatának nyoma látszik. E megfigyelést támasztja alá az is, hogy a Madonna átmérője nagyobb, mint a fülke mélysége, így a szárnyakat, ha lennének, nem lehetne becsukni. J. Gy.- B. S. közöletlen Ják, Rk. Plébániatemplom X-34. Szárnyasoltár festett és faragott táblái Felsőlendva (ma Szlovénia, Lendava) plébániatemplomából került Kolenc Iván tulajdonába. Tőle vásárolta meg 1941-ben a Szépművészeti Múzeum, ahonnan a Magyar Nemzeti Galériába jutott. nyárfa; fenyőfa, tempera Angyali üdvözlet, Jézus születése, Krisztus körülmetélése, Menekülés Egyiptomba táblák: 111 x 108 cm; Vizitáció, Jézus bemutatása a templomban táblák: 115 x 108 cm; A királyok imádása: 114x 108 cm; Betlehemi gyermekgyilkosság : 118 x 108 cm. 1500-1510 A nyolc tábla egy szárnyasoltár belső oldalán domborművekkel, kívül festményekkel díszített két mozgószárnyát alkotja. Az Angyali üdvözlet és a Jézus születése a bal oldali, a Vizitáció és a Királyok imádása a jobb oldali oltárszárny belső domborművei voltak, a bal oldali oltárszárny külső oldalán a Krisztus körülmetélése és a Menekülés Egyiptomba, a jobb oldalin a Jézus bemutatása a templomban és a Betlehemi gyermekgyilkosság képei voltak láthatóak. Az oltárszárnyakat 1954-ben a Szépművészeti Múzeumban Németh Kálmán műhelyében emelték ki keretükből, és fűrészelték szét; a táblaképeket parkettázták, a domborművekről a későbbi átfestésekkel együtt az eredeti festékréteget is eltávolították, majd új fatáblára rögzítették azokat. A táblaképeket ezt követően 1980-ban restaurálták a Magyar Nemzeti Galériában. A roncsolt, sok helyen hiányos festményeket letisztították, eltávolítva a későbbi átfestéseket, majd retusálással illetve az esztétikai egység megteremtése érdekében kisebb rekonstrukciókkal egészítették ki. A domborműveket 1993-1994ben restaurálták ismét. Feltárták a nyomokban megmaradt eredeti festést, kiegészítették a kisebb hiányokat, majd új fa hordozóra ültették át. Provenienciájukat igazolja, hogy F. Mesésnél, 1941-ben megjelent cikkében, még a felsőlendvai plébániatemplom sekrestyéjében írja le azokat. A templom sokszög záródású szentélyét a 15. század végén építették. Az 1500 utáni évekre datálható szárnyasoltárt feltehetően ehhez az építkezéshez kapcsolódva rendelték meg. A templom 19. században emelt főoltárán látható egy a barokk korban átfestett, újraaranyozott, gótikus Madonna-szobor. Mind a szobor stílusát, mind a domborművek kapcsán idézhető stiláris és ikonográfiái analógiákat figyelembe véve bizonyos, hogy a Magyar Nemzeti Galériában őrzött táblák és a Madonna összetartoznak, az 1500 utáni években készült, mozgószárnyain Jézus gyermekségének történetét elbeszélő, Mária tiszteletére szentelt szárnyasoltár részei voltak. A felsőlendvai domborművek legközelebbi stiláris párhuzamait Radocsay Dénes a felső-ausztriai Kefermarkt Szent Wolfgang-templomának főoltára nagyobb részt azonos tárgyú domborműveiben találta meg. A stiláris kapcsolat azonban, márcsak a köztük levő