Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

és segítőt meghatározó történet, sohasem hiányozhat. Ugyanez figyelhető meg a Szent Márton táblán is. A külső oldalon bemutatott történet, melyben a fiatal Szent Márton, aki midőn a római hadsereg lovasságánál teljesített szolgálatot, Amiens felé menet egy alamizsnát kérő koldusnak odaadta köpenye felét, a legenda leglényegesebb, a szent egész további életét meghatározó, őt magát pedig a legjobban jellemző részlete. Ez a jelenet a kiindulópontja minden Márton életét bemutató sorozatnak. Különös tehát, és csak az egész oltár ismeretében lenne magyarázható, miért került ez a két leggyakrabban szereplő, elsőrangú fontosságú történet az oltárszárnyak ritkábban látható, külső oldalára. A Szent Márton tábla másik oldalán a szintén nagyon kedvelt albengai misét ábrázolták. Mivel a püspök a templomba menet tunikáját egy koldusnak ajándékozta, a miseáldozatot a diakónusa által vásárolt szegényes öltözetben mutatta be. Az Úrfelmutatáskor csupaszon maradt karjait alászálló angyalok takarták el. Míg tehát a külső oldalon a hangsúly a szent földi életének jóságára került - nem ábrázolják a történethez tartozó víziót a koldus alakjában éjjel megjelenő Krisztusról sem -, addig a külsőn, a hangsúlyozottan valósághűen megfestett tárgyi környezetben, a figyelem a csodás, szent történésre irányul. Ugyancsak csodás esemény, a szentnek a földön kívüli szférával való kapcsolatban állását igazoló életrekeltés a témája a másik belső képnek is : a püspöki ornátusban megjelenő szent három, a földből kiemelkedő imádkozó halottat támaszt fel. Az ikonográfiái meghatározás kissé bizonytalan. Szent Miklós legendájának igen gyakran ábrázolt részlete az igazságtalan bíró által elítélt három ártatlan ember megmentése. A Jankovich-gyűjteményből származó tábla azonban nem ezt a történetet ábrázolja. Az ilyen témájú képeken ugyanis a szent mindenhol a kardját suhintó hóhért állítja meg, megakadályozva ezzel a kivégzést. A legenda egy olyan történetet beszél el, amelyben a szent három ifjút támaszt fel : egy kapzsi vendéglős ölte meg őket, és besózva hordóban tarotta holttestüket. Szent Miklós megjelent a vendéglős házánál, életre keltette és megkeresztelte az ifjakat. A képi ábrázolás azonban nem ad elég támpontot ahhoz, hogy a jelenetet egyértelműen ezzel a legendarészlettel azonosíthassuk. Ismeretlen a háttérben ábrázolt vízparti város és azonosíthatatlanok a szent mögött álló világi személyek is; semmi egyértelmű részlet nem utal erre a különös történetre. Az ábrázolt jelenet biztosan megfogható értelme azonban a szent alakján keresztül megjelenő csodás erők működésének bizonyítása. Tartalmi párhuzama tehát a Szent Márton albengai miséjét ábrázoló táblának, egyértelműen az oltár belső oldalának tematikai egységéhez tartozik. Kérdéses azonban, hogy a többi, ismeretlen táblán ez a tematika hogyan folytatódott, hogyan teljesedett ki. A két külső és a két belső ábrázolás nemcsak tematikailag, hanem kompozícionálisan is összetartozik. A külső képeken a cselekmény környezetét nagy, homogén színekkel festett felületek teremtik meg. Ilyenek a háttérben ábrázolt zöldesbarna dombok, a barna talaj, a szegény nemes erőteljes rövidülésben ábrázolt barna háza. Ezen elemek mögött a messzeségben kékes árnyalatúvá változó, jellegzetes formájú sziklákat, színes épületeket, lágyan hajló, színes lombú fákat, a Márton-képen a tájban természetesen mozgó, apró piros alakokat egyesítő táj tárul fel. A főszereplők igen nagyok. Szent Miklós az épület emeletével azonos magasságú, a berácsozott emeleti ablakon keresztül dob aranygolyókat a bent alvó lányoknak. Hosszú, bő, piros köpenyt és zöld ruhát visel, baljában pásztorbotot tart. Az apa az épület mellett ül, fejét kezére támasztva alszik. Sötétpiros ruhája a kékeszöld harisnyával a kép színkompozíciójának fontos eleme. A fiatal, szőke hajú Szent Márton fehér lovon ülő alakja is kitölti a kép egész előterét. Kardjával kettéhasítja köpenyét, előtte térden csúszó, meztelen koldus alakja látható. A belső ábrázolások sokkal igényesebbek. Szent Miklós szétnyíló piros köpenyben és zöld ruhában, fején piros mitrával a kép közepén áll. Baljában szépen faragott pásztorbotot tart, jobbjának áldó mozdulatával fehér lepelbe