Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-19. peivel állítják azt párhuzamba. A rokonságot Frueauf korai, a regensburgi Passió sorozathoz (Regensburg, Städtisches Museum) tartozó, Krisztust az Olajfák hegyén, a Kálváriát, valamint a budapesti Szent Mártont a koldussal bemutató képek között valóban felfedezhetjük. Hasonlóak a képek terét és tónusát meghatározó, nagy, gránátalma mustrával díszített, távoli tájrészletek, mely előtt a figurák - Frueauf képein a jellegzetes sziklákkal is elválasztva keskeny sávban, mintegy színpadon, egymás mellett vagy mögött mozognak. A Töviskoronázást ábrázoló jeleneten a figurák és a tér viszonya a Szent Márton-kép fent leírt térszerkezetétől alapvetően eltér. Párhuzamait a Rueland Frueauffal azonos körbe tartozó, kicsit későbbi, grossgmaini oltár tábláin, például a Tizenkét éves Jézus a templomban címűn találjuk meg. A mélység ábrázolásának legfontosabb eszközei az erőteljes rövidülésben megfestett kockás padló és a hangsúlyos tömegű, felülnézetben ábrázolt, térbe állított bútorok, így az írástudók ülőpadja és Jézus trónusa, vagy a Töviskoronázás jelenetén Krisztus padja. Ezek tagolják a teret és kijelölik a figurák mozgásterét. A Jankovich-gyűjteményből származó táblán ez a sok, erőteljesen mozgó alakhoz képest meglehetősen szűkre szabott, hasonlóan ahhoz, ahogy a grossgmaini mester 1483-ból származó képén a Madonna a körülötte álló alakokkal szinte beszorul a nagy olvasópult és a ferde falsík közé. Ezen hasonlóságok azonban nem szolgáltatnak elegendő alapot ahhoz, hogy közvetlen hatásokat tételezhessünk fel a mesterek vagy művek között. A korban közismert grafikai lapok ugyanis a tér szerkesztésének ezt a modelljét széles körben terjesztették és közvetítették akár egymástól független művészeti területekre is. így ES mester Passió sorozatának a Töviskoronázást bemutató lapja (Lehrs IL, Nr. 4L) nagyon közel áll a budapesti képhez. Pilléreken nyugvó, meglehetősen nyomott boltíven keresztül látni be a síkmennyezettel fedett, három oldalról egymással tompaszöget bezáró falakkal határolt térbe, melyet minden oldalon nyílások tagolnak. Krisztus kőpadon ül, mely méreteivel és perspektivikus rajzával a térszerkesztés fontos eleme. A három pribék szinte tánclépésekkel körbe járva, hosszú rudakkal nyomja Krisztus fejére a töviskoronát; a szűk teret, amihez képest meglehetősen nagyok és heves mozgásúak, szinte teljesen kitöltik. Ők is a kor divatos ruhadarabjait, hegyesorrú cipőt, harisnyát, rövid ruhát, kalapot viselnek. A hoszszúkás, erős csontozatú, inkább szomorú, mint szenvedő Krisztus arc is a Jankovich-gyűjteményből származó táblára emlékeztet. A festmény térszerkezete, az arányok és a részletek is olyannyira hasonlítanak a metszethez, hogy feltételezhetjük, a festő maga ismerte és felhasználta ES mester e grafikai lapját. Ugyanez a metszet volt a mintája a „Rothenburgi Passió Mesterének" is a tizenkét táblából álló Passió sorozat Töviskoronázást bemutató képének (Rothenburg, Múzeum) megfestésénél. A téma feldolgozása, a képszerkesztés, az alakok elhelyezése, mozgása és öltözete olyannyira hasonlít a budapesti képhez, hogy a közös metszetelőkép ismerete nélkül közvetlen művészeti hatásokat tételezhetnénk fel közöttük. Hasonló a két táblán a ruharedők rajza - a rothenburgi táblák 1494 körül készültek -, a különbségekre az érzelmek kifejezésének eltérő módja figyelmeztet. A Jankovich-gyűjteményből származó táblán az alakok nyugodt arckifejezése szinte ellentétben áll a történéssel, míg a rothenburgin durva, kegyetlen, kiabáló arcokat látunk. Érdekes megfigyelni, hogy a rothenburgi mester Töviskoronázást bemutató képe éppúgy különbözik a sorozat többi darabjától, a Krisztus elfogatását, vagy az Ecce Homót ábrázolótól, ahogy a budapesti kép Passió jelenete is eltér a belső oldal Szent Mártonképétől. A szenvedéstörténet többi részletének szereplői éppúgy a jelzésszerűen megfestett, sziklákkal lezárt tájháttér előtti keskeny, színpadszerű sávban rendeződnek egymás mellé a rothen-