Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

épségben. A szöveg arra is kitér, hogy az álomlátás egy fa lombjai alatt történt - és ezt az idézett, teljesen tértelen miniatúrán is viszontlátjuk -, ám itt egy hegy és templomka emelkedik a zarándok fölé. Talán a lombos fa kifaragásával kapcsolatos nehézségek ösztönözték a szobrászt erre a változtatásra. V. J. Budapest 1912, 147, I. tábla; Kampis 1935, 140-142. kép: 231.; Radocsay 1967a, 87-88, 224.; MNG RGy, 25. sz.; Török Gy. : Oltárművészet - Faszobrászat. MMüv 1300-1470, 725. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 6815 X-ll. Feltámadt Krisztus Alexander Wolf kismartoni (Eisenstadt) gyűjteményéből került a Burgenländisches Landesmuseum tulajdonába. hársfa m. : 74 cm 1450 körül Krisztus körbe faragott, hátoldalán is szépen kidolgozott és festett szobra az eredetileg zöld színű földgolyón áll. Meztelen testét piros míniummal festett, arany szegélyű, kék bélésű köpeny takarja, melyet ezüst, préselt brokátminta (Pressbrokat) díszít. A köpenyt a nyak alatt csat fogja össze, majd szétnyílik és látni engedi a test felületét, az élénk pirossal színezett oldalsebet, mely körül a jól látható apró lyukak talán a plasztikus vércseppek rögzítésére szolgáltak. A test előtt jobbról balra átvezetett drapériát Krisztus jobb könyökével fogja össze, ahonnan az hullámos redőket vetve omlik alá. Az aszketikus kifej ezésű, csontos arcot párhuzamos tincsekbe rendezett, sötétbarna haj és szakáll keretezi. Krisztus bal kezében feltehetően zászlót tartott, jobbját, melyről mind az öt ujja hiányzik, áldásra emeli. A kismartoni múzeumban a szobrot az állandó kiállításon való bemutatáshoz megtisztították, feltáró restaurálására eddig nem került sor. A Feltámadt Krisztust ábrázoló szobor fejében lévő, és biztosan eredetileg is oda készült nagy, kovácsoltvas gyűrű sajátos liturgiái használatáról tanúskodik. A Mennybemenetel ünnepén a templom boltozata alá vagy a zárókő helyén külön erre a célra kialakított X-ll. nyíláson át a padlástérbe húzták fel a vasgyűrűbe akasztott kötéllel. Erre az eseményre a liturgikus könyvek előírásait követve a Mennybemenetel napján, közvetlenül a nona után, a körmenet végeztével, az Ascendo ad patrem antiphona éneklése közben került sor. A Feltámadt Krisztus szobrával a Mennybemenetelt ténylegesen megjelenítették, éppúgy, mint a virágvasárnapi körmenetekben a Krisztus szamárháton ábrázolásokkal a Jeruzsálembe való bevonulást, vagy a húsvéti liturgiában a mozgatható karú Krisztus szobrokkal a Sírbatételt. Szobrunk történetét csak Alexander Wolf kismartoni magángyűjteményéig tudjuk követni, melynek Hedwig Schleiffer és Csatkai Endre által készített kéziratos katalógusában a festett, 75 cm magas, a 15. század utolsó negyedéből származó „Salvator mundi" faszobra az IA fejezet 5-ös tételeként szerepel. Wolf már az első világháború előtt, majd a húszas évektől ismét igen széleskörű gyűjtőtevékenységet folytatott. Vásárolt aukciókon, de különös figyelemmel gyűjtött lakóhelyének környékéről mindenfajta kulturális értéket hordozó tárgyat is (Csatkay-Frey 1932, 124.). Gyűjteményének csak egy része, éppen a helytörténeti vonatkozású került 1940 körül a Burgenländisches Landesmuseum tulajdonába. A Krisztus-szobor burgenlandi, vagy legalábbis a környékről való származását támaszthatja alá, ha - amint erre múzeumi leltári számából következtetni lehet- ezzel az anyaggal került a Landesmuseum gyűjteményébe. Hasonló kompozíciójú és ikonográfiájú, a Feltámadt Krisztust ábrázoló szobrok szép számban ismertek Kismarton távolabbi és közelebbi környékén, ami ennek a típusnak és talán ennek a funkciónak széleskörű elterjedtségét bizonyítja. Burgenlandi, Kleinfrauenhaid plébániatemplomában van a kismartonihoz földrajzilag legközelebbi, hozzá megjelenésében is igen hasonló, a 15. század végén készült Feltámadt Krisztus-szobor (Keil-Budischowsky 1993, 562.). Több példa ismert a közeli Stájerországból is: 1480-1490 körül készültek a lassnitzi, sauraui és hintereggi templomok ilyen tárgyú szobrai (Woisetschläger-Mayer 1973,45, 129,229, 250.). A kismartoni, ikonográfiáját és liturgiái használatát tekintve, e körbe tartozik, ezeknél azonban jóval korábbi. Az Österreichische Galerie-nek a Linz melletti Pfenningbergből származó Feltámadt Krisztusa, noha megelőzi szobrunkat, stilárisan mégis közelebb áll hozzá (Baum 1971, 26, Nr. 8.). A köpeny redőzetének hullámos ívei, a kiforduló köpenyszél lágy vonalvezetése, a szakáll és a haj finom megmunkálása még a lágy stílus késői formáit idézi, a drapéria megnövekvő súlya, vastagsága, a formák keményedése azonban az 1450-es évek stílusa felé mutat. P. Gy. közöletlen Eisenstadt, Burgenländisches Landesmuseum, ltsz.: 40.209. X-12. Mária a gyermek Jézussal Dozmat, Rk. plébániatemplom hársfa m. : 65 cm 1460-1470 A körbe faragott, hátoldalán is aprólékosan kidolgozott és festett szobor Máriát háromnegyed alakban, térde vonaláig ábrázolja. Fejét határozottan jobbra, előre hajtja, felsőtestével is a bal karján tartott, meztelen Jézuska felé fordul. A testszínek rózsaszínek, az