Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

81 (1985) 15-17.; Lugano 1985, no. L; Nürnberg 1985, Nr. 1.; Schloss Herberstein 1986, 139-143. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 52.658. X-7. Missale-töredék Szent Márton-alakos iniciáléval A kódexlapot a Sententiae haebraicae ad vitae institutionem perutiles. Viennae MCLXIII. kiadvány egy példányának bekötésére használták fel. A kötéstáblából több, gerinccsíkként felhasznált pergamendarab került elő. Közülük kettő német nyelvű szöveget tartalmaz. Az őrzőkönyv címkéjének felirata: „Sententiae hebr. ad vitae Institutionem Pauli Weidneri No 8". pergamen, tempera, arany 38,6 x 25,5 cm (csonka, a sarkokat levágták) 15. század közepe A töredék egy gótikus könyvírással másolt missale De tempore részéből (nov. 11-16.) származik. Szent Márton, Mennas vértanú, Briccius püspök, valamint Edmundus püspök és vértanú officiumát tartalmazza. E szentekből nehéz a missale rendeltetési helyére következtetni. A fóliót egy filigrános és egy fekete iniciálé, egymást váltogató vörös és kék iniciálék, rubrika és végül egy festett-aranyozott iniciálé díszíti. A kopott S betű (6,7 x 6,2 cm nagyságú) a pergamen két oldalán végigfutó lapszéldíszben végződik. A betűtörzs kék-fehér tollrajz. Belseje fönt arany, alul a talajsáv illúzióját keltő zöld. A betű előtt álló Szent Márton kék hercegi kalapot visel, ruhája barnásvörös lehetett, a kard pedig ezüst. Hosszú, barna haját arany szálak szövik át. Az arc telt, jellemzője a duzzadt szemhéj, pontszerű szemgolyóval. A rózsaszínes arc megőrizte fehér modellálását is. A mankóra támaszkodó koldus igen kopott. Jól rajzolt figurája barnás színű. A betűből kinövő olívzöld akanthusz arany szárban folytatódik, amit sűrű arany vonalakon kívül szamócára emlékeztető rózsaszínű, illetve kék virágok tarkítanak. Az álló, hercegi öltözetű, kardjával a palástjából egy darabot a lábánál kuporgó félmeztelen koldusnak lehasító Szent Márton típusa a 15. század elején terjedt el, elsősorban a Rajna-vidéken és a mai Ausztria területén. Ilyennek mutatja őt többek között a mariasteini szárnyasoltár 1440 körüli salzburgi táblaképe (Salzburg 1972, Taf. 19.). Az iniciálé elég kopott, ennek ellenére feltételezhető, hogy stílusa e képtípushoz igazodott, vagyis az a missale, amelynek egykor részét képezte, ausztriai, salzburgi vagy bécsi, esetleg nyugatmagyarországi kéz munkája. A reprezentatív Szent Márton ábrázolás feltételezi, hogy a kódex olyan egyház számára készült, ahol a savariai születésű tours-i püspököt különösképpen tisztelték. Mivel feltételezhető, hogy a bécsi kiadványt Győrben kötötték be, ahol leginkább a környékről szerzett kódexeket darabolták fel, nem kizárt, hogy a szóban forgó fólió egy pannonhalmi missaléból származik, de győri, pozsonyi, bécsi, vagy távolabbi eredete sem kizárt. W. T. Wehli 1989, 71-72. Győr, Egyházmegyei Könyvtár, az őrzőkönyv jelzete: VI/c. 15., a töredék ideiglenes jelzete: 14.