Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

nek hiányában nem lehet egyértelműen megadni. A kép stiláris kérdéseivel legújabban Jörg Oberhaidacher foglalkozott és festőjét a bécsi Bemutatások Mestere körében találta meg. A Maria gravida Mestere abban a bécsi műhelyben dolgozott, amely cseh és nyugati, többek között francia előképekre támaszkodva alakította ki sajátos stílusát és amelyben a Heiligenkreuzi Mester, a Bemutatások Mestere és a londoni Kegyelem trónja Mestere voltak a meghatározók a 15. század elején. A Heiligenkreuzi Mester, egy nyugatról jött vándorművész honosította meg 1410 körül Bécsben az építészeti elemekkel történő téralakítást. Hasonló módon járt el a Maria gravida Mestere is a trónus ábrázolásánál. Gerhard Schmidt már 1966ban kinyilvánította azt a véleményét, hogy a bécsi műhelynek nem a St. Lambrecht-i Votívtábla Mestere volt a vezetője, aki csak 1420 körül lépett színre. Az 1400 körüli ikonográfiái és stiláris előképeket alkotó módon asszimiláló németújvári Maria gravida Mestere az 1410-1415 körüli bécsi festészet stílusának kialakításában jelentős szerepet játszott. T. Gy. Stiassny 1896, 416-423.; Radocsay 1963, 13-14.; Wilckens, L. von: Ein Kaselkreuz in Rokycany. Hinweise zur böhmischen Marienverehrung unter Karl IV. und den ersten Prager Erzbischöfen. Anzeiger des Germanischen Nationalmuseums 1965. 33, 34, 47.; Urbach Zs.: „Dominus possedit me..." (Prov. 8, 22) Beitrag zur Ikonographie des Josephszweifels. AHA 20 (1974) 199-266.; Endrei, V. : Technikgeschichtliche Anmerkungen zur Güssinger Tafel : Maria beim Spinnen. AHA 20 (1974) 267-269.; Török Gy. 1978, 7-27.; Lechner, M. G. : Maria gravida. Zum Schwangerschaftsmotiv in der bildenden Kunst. München-Zürich 1981. 451-452.; MNG RGy 20. sz. Oberhaidacher

, J. : Der Beitrag des Meisters von Heiligenkreuz. Zur Entstehung des Wiener Stilbilds der Internationalen Gotik. Zur Stilsynthese in der Wiener Malerei um 1400. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 46-M (1993-1994) 533-539., 825-826.; Török, Gy. : Neue Erkentnisse durch Infrarotreflektographie zur Ikonographie der „Maria gravida" aus Güssing in der Ungarischen Nationalgalerie. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 48 (1994: 3-4) X-6. Szentháromság a halott Krisztussal, Szent Péter és Szent Pál apostol Nyugat-Magyarországról. A Taxis család tulajdonából került az 1912-es szombathelyi vasvármegyei műtörténeti kiállításra, majd a szombathelyi múzeumba, fenyő 64,5 x 51,5 cm 1450 körül A Szentháromság egykor a hátoldalára festett (később szétfűrészelt) Szent Péter és Pál apostollal-diptychon jobboldali belső táblája volt. Az Atya fejtípusa, a haj és szakáll kidolgozása távolról még emlékeztet a 15. század eleji bécsi festészet, különösen a St. Lambrecht-i Votívtábla Mesterének és a londoni Kegyelem trónja Mesterének típusaira, (v.o.: a bécsi Szentháromság Atya illetve a St. Lambrecht-i Szent András alakját; Török Gy. 1978, 34. kép, illetve 98. sz. 33. kép). Ugyancsak régiesnek hat a finoman poncolt nimbusz és keretdíszítés. Egyéb stiláris jegyek, különösen Krisztus vallanak realisztikus ábrázolási kísérlete, azonban arra mutatnak, hogy a kép mestere eltávolodott a 15. század első harmadának osztrák ideáljaitól és nem áll közvetlen kapcsolatban a későbbi osztrák festészettel sem. A festmény jelentős képviselője a Szentháromság Not Gottes ikonográfiái típusának, amely a halott Krisztus tiszteletének 1400 körül felvirágzó kultuszával kapcsolatban terjedt el az európai művészetben. Ez a típus a francia-burgundi művészetben jelenik meg legkorábban 1380 körül Pitié-de-NostreSeigneux megnevezéssel. A St. Lambrecht-i Votívtábla Mesterének bécsi képe, a Szent Veronika Mestere münsteri táblája ugyancsak félalakos ábrázolás, képünk azonban sok rokonságot mutat azzal a két egészalakos gdanski változattal is, amelyek a Berry hercegének leltárában említett, elveszett burgundiai előképre mennek vissza. A félalakos típus kiindulópontja az 1400 körül a burgundiai művészetben igen kedvelt Pietá-ábrázolás, ahol Krisztust angyal, vagy angyalok tartják, a 15. század legelején a Louvre nagy kerek Pietá-jában pedig már a Pietá-nak a Szentháromsággal való ötvözete jön létre. A Louvre Pietá-jának és a Szent Veronika Krisztusának „vállra" leeső fejtartása még erőteljesebbé válik a gdanski képen. A hasonló fejtartás, sőt az erősen gyűrődő nyakráncok a Galéria képén is megjelennek, bár jóval ügyetlcnebbül. Krisztus ágyékkendőjének elrendezése, a kéztartás a gdanski képhez áll a legközelebb. A Louvre Pietá-ján és a bécsi képen az Atyaistent lefelé irányuló tekintete Krisztushoz kapcsolja, a münsteri és a gdanski táblákon, akárcsak a budapesti képen már jobban maga elé néz, egy 1440 körüli rotweili táblaképen pedig kifejezetten kinéz a képből (Karlsruhe, Kunsthalle). Ez utóbbin a miénkhez hasonló módon az Atyaisten már nem mindkét kezével hónalja alatt tartja Krisztust, hogy a test és karok lehullását még jobban érzékeltesse, hanem egyik kezével derekánál fogva határozottabban maga előtt tartja. Képünk a fenti ikonográfiái típus jelentős és a magyar festészetben egyetlen ismert példája. 1979-ben Szentkirályi Miklós és Lakatos József restaurálta a táblákat. 1993-ban Erwin Emmerling (München) infrafelvételeket készített mindkét festményről. Ezek különösen Krisztus testén, a nyugodt festői kivitelezéstől eltérő, kusza vonalakkal történt, gyenge alárajzolást mutatnak, mely előkép utáni másolásra enged következtetni. A két oldal között az alárajzolásban éppúgy jelentős különbség mutatkozik, mint a festői kivitelezésben. T. Gy. Szombathely 1912, 6.; Radocsay 1955, 329.; Török Gy. 1978, 18-20.; MNG RGy 22. sz.; Török, Gy.: Beiträge zur Verbreitung einer niederländischen Dreifaltigkeitsdarstellung im 15. Jahrhundert. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien