Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - X. ECCLESIA EXORNATA: TEMPLOMOK ÉKESSÉGEI, 1300-1500 - Poszler Györgyi : Gótikus táblaképfestészet és faszobrászat

X-l. Fájdalmas Mária Rajkán, a plébániatemplom 18. században épült, raktárként használt oratóriumán találtunk rá 1989 szeptemberében, festett hársfa, aranyozás maradványaival m.: 173 cm 1300-1350 Kálvária-szoborcsoport Mária-szobra. Háta mélyen kivájt; az üreg nyílását a szobor körvonalához igazított deszka fedi. Kendővel fedett fejét kissé a bal válla felé dönti. Összekulcsolt kezét a fájdalom kifejezéseként arcához emeli. Feje aránytalanul nagy, az arcformák erőteljesek és nehézkesek, minden gráciát nélkülöznek. Az orr hosszú és enyhén ívelt, a szemöldökök felvontak, a nagy szemek kidüllednek, az áll széles, csaknem szögletes. A fejet borító kendőnek egyik vége a jobb vállára lóg, a nyak előtt keresztül vont másik vége vékony hajtűráncokba gyűrődik. Ruházata földig érő tunika, felette bő köpeny, amelynek anyaga a test előtt mélyöblű, legömbölyített tálredőkbe, kétoldalt lapos, széles, függőleges sípredőkbe rendeződik. A köpeny alól lent a tunika és a cipők orra bukkan elő. Eredeti színei alig értékelhető, apró szigetekben maradtak csak meg az arcon és a hajon. A Szent-Gály Erzsébet által 1994-ben befejezett restaurálás az arc, az azt keretező haj és fejkendő, valamint a nyak egyes részletein - valószínűleg barokk kori - átfaragásra utaló nyomokat is feltárt. A bemutathatónak minősülő, még viszonylag egységes felületet képező, noha több helyen téves forma-értelmezéssel kezelt festékréteg is e középkornál későbbi átdolgozás után kerülhetett a szoborra. A kendő fejet takaró és vállra hulló része fehér, míg a nyak előtti szakaszán, és csak itt, kopott aranyozást tárt fel a restaurátor. A ruha élénkvörös festése az összekulcsolt kezek között előbukkanó köpenyrészre is kiterjed. A köpeny másutt kívül és belül egyaránt - kék. A ruha és a köpeny szegélyén keskeny sárga sáv fut végig. Stílusvonásai az 1300 körüli évek és a 14. század közepe közötti évtizedek közép-európai emlékeivel hozhatók összefüggésbe. Előzményei között mindenekelőtt a klasszikus gótikus katedrális-szobrászat hagyományait erőteljesen folytató, 1300 körüli szoborművek említendők. Széles testfelépítésével, viszonylag nagy, erőscsontú arcx-i. felépítésével a rajkai szoborra emlékeztet az eichstátti székesegyház nyugati szentélyében 1297-ben Siboto kanonok által felállíttatott Madonna (Bös, W. : Gotik in Oberbayern. München 1992. 665-666.). Az ugyanezen típust variáló pozsonyszőllősi Madonna-szobor (Bratislava, Slovenská národná galéria) drapériastílusa által is a Rajkán előkerült Mária-szoborhoz kapcsolható. Az eichstätti és a pozsonyszőllősi szobrok kompozíciós hasonlósága, a gyermek Jézus figurájának szinte tökéletes azonossága és a ruházatok redörendszerének szinte pontos egyezése egyébként a közvetlen előkép-követés lehetőségét is felveti e két tárgy esetében. A rajkai Mária-szobor fejlettebb plaszticitása, formáinak teltségc és lekerekítettsége a pozsonyszőllősi Madonnához áll közelebb. Az eredetileg minden bizonnyal templomszentély diadalívében magasan felállított Kálvária-csoport részét képező, életnagyságú szobor jelentős méretű épületet tételez fel. Kizártnak tekinthetjük, hogy e templom az egyébként jól ismert rajkai középkori templommal volna azonos (v.o. : László Cs. - Sedlmayr J. : A rajkai rk. templom külső helyreállítása. Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok. Budapest 1993. 109-123.). A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Duna túloldaláról, a közeli Pozsonyból került Rajkára, s eredetileg valamelyik ottani templom, talán a 13. század végén épült ferences templom, vagy a 14. században többször is átalakított. 1328-ban már említett klarissza templom középkori felszereléséhez tartozott. Jelentőségét korai készítési ideje mellett éppen e feltételezhető eredete adja. T. I. közöletlen Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 91.7.M X-2. Mária a gyermek Jézussal Szirbek Ferenc Hugó gyűjteményéből, aki a csepregi plébánia kertiszerszám- és tüzifaraktárában bukkant rá. 1990-ben a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került. festett, ezüstözött, aranyozott körtefa m. : 80 cm 1340 körül Körben kidolgozott, álló Madonna erősen sérült, szándékos csonkítás és átalakítás nyomait viselő szobra. Mária fejét fodros szélű, fehér kendő fedi, amely alól aprólékosan megfaragott, aranyozás maradványait őrző, csavart hajfürtök bukkannak elő. Mária kecses, ívben hajló, karcsú alakját hosszú, élénkpiros színű ruha takarja, efelett enyhén kiemelkedő, széles szalaggal szegélyezett, a nyaknál V alakban, kétoldalt ívesen kivágott, a mellnél erősen összeszűkülő, hátul megkötött felsőruhája van, amelynek sápadt világossárga színét sáfrányos lüszterrel kezelt ezüst adja. Válláról hátul bő esésű, kívül kék, belül vörös színű köpeny omlik le. A felsőruha elöl a lábaknál a kontraposztos testtartásnak megfelelő, aszimmetrikus elrendezésű, szögletesen megtört, keskeny, de mély ráncokat vet, kétoldalt a köpennyel együtt laposan rétegzett, dekoratív redőzuhatagokban hullik alá. A köpeny hátul lendületes, átlósan végigfutó ráncokba gyűrődik, a megemelt karok alatt élesen megtört, kemény formálású tálredők sora indul. A gazdag ruházat domináns motívuma a felsőruha szegélye által - talán szándékosan - kirajzolt nagy M betű. A jobb karon ülő, anyja felé forduló, de kissé lefelé tekintő gyermek Jézus felsőteste mezítelen, alsótestét Mária előre vont fehér kendője burkolja be. Telt, kerek arcát Máriáéhoz hasonló apró, felcsavart hajfürtök