Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Festett díszü oklevelek

IX-49. Függőpecsét felerősítésének nyomaival. [Az oklevelet - szövege szerint - titkos pecséttel erősítették meg.] Az egyetlen ismert vármegyei címereslevél az 1526 előtti időből. Somi Józsa temesi ispán, az ország alsó részeinek főkapitánya, Buttkai Péter, a megye ispánja, valamint a megyei nemesek és birtokosok kérésére adományozta a király. A reprezentatív kiállítású oklevél (heraldikai) jobb felső sarkában nagyméretű miniatúra jeleníti meg a a címert. A kép négyzetét (120 x 115 mm) laparany keret veszi körül, háttere vörös, rajta kicsiny függőleges vonalkák sora. A kerek talpú pajzs kék mezejében alul (a talprészben) nyitott arany korona lebeg, amelyből könyökben hajlított páncélos bal kar nyúlik ki. A kéz három zöld szőlővessző nyalábját fogja össze, amelyen három aranyszínű levél és két zöld színű szőlőfürt függ. A pajzs fölött csőrsisak, rajta fonat, amelyen sisakdíszként vörössel és fehérrel sakkolt kiterjesztett szárnyú, jobbra tekintő, koronás sas áll. A sisakról csapódnak szét a foszlányok, amelyek színezése nem követi a heraldikai szabályokat. Megformálásuk akanthuszlevélre emlékeztet; visszakanyarodó végükön színpompás virágkelyhek ülnek. A címerkép miniátorát Hoffmann Edith az ún. Cassianus-mesterrel azonosította, azzal a festővel, aki Mátyás király, majd II. Ulászló számára dolgozott 1490 körül Budán, s akinek nevét többféleképpen próbálta már föloldani a kutatás. Radocsay Dénes, Balogh Jolán inkább csupán e mester stíluskörébe utalta ezt a miniatúrát, s valóban, a Cassianus-korvina s e mű festői eszközei között nagyobbak az eltérések, semhogy a két kéz azonosságát - akár nyolc év távolságában is - feltételezhetnénk. A motívumok azonban kétségkívül rokonítják a késői Mátyás kori budai miniatűr a-f estészettel. Somogy vármegye címereslevelét a kor legjobb budai miniátorainak egyikével festtették ki. M. Á. Aldásy 1904, XXXVIII. sz.; Hoffmann 1929, 91-93.; Radocsay 1965, 250.; Radocsay 1966, 72.; Balogh 1966, I, 530., II, 513. kép; Schallaburg 1982, Nr. 427.; Borsa I. : Somogy vármegye címereslevele és első pecsétje. Kaposvár [1984], 1-7. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, jelz.: Dl. 91. IX-50. II. Ulászló király címereslevele Nezdei Mernyey Ambrus diáknak 1498. december 8. Buda MNM Levéltára, 1899. No. 58. pergamen, tempera, arany, ezüst 480 x 280 mm, felhajtása 105 mm Bordó-lila-sárga zsinóron függő sérült, restaurált pecsét (átm. : 75 mm), rajta kerektalpú négyeit címerpajzs a magyar sávozással és a cseh oroszlánokkal, középen szívpajzson sas, fölötte zárt korona, körülötte mellékpajzsokon a társországok címerei láthatók. A pecsét körirata: + [S(IGILLVM) • SER(ENISSIMI) • PRIN(CIPIS) • D(OMINI) • WLADISLAI • D(EI) • G(RACIA)] • REGIS • HVNGARIE • BOHEMIE • DALMACIE • CROACIE • ETC. II. Ulászló király Nezdei Mernyey Ambrus diáknak érdemeiért címert adományoz. A címerképen (112x no mm) álló pajzsban kék alapon vörös és fehér virágú zöld rózsaágon jobbra forduló vörös lábú, szemű, csőrű és örvű papagáj csőrében AVE • AVE • AVE feliratú, kibontott papírtekercs látható. A pajzson jobbra néző, zárt sisak, változatos színű sisaktakarókkal, a sisakon kék tollbokrétában a pajzsban lévő címerkép ismétlődik. A családnak a Somogy megyei Nezdén volt birtoka. É. G. Az oklevél élén áll, ecsetarany keretben, a címerkép. Sötétvörös alapját arany körökbe foglalt ezüst szirmú rozetták hálószerű, finom szövedéke borítja. A címerpajzs fehérrel damaszkolt kék mezejében élénkzöld madár, a csőrében festetlen pergamenszínű szalag, arany betűkkel. A sisak elfeketült ezüst, élénkzöld, lilásvörös, világoskék és arany foszlányokkal. Az arany és zöld levelek árnyéka barna, csúcsfényeik ecsetarannyal, illetve sárgával festettek; a kék és lilásvörös levelek csúcsfénye elszürkült fehér. A későgótikus lombdíszt virtuóz módon használó festőnek a kutatás még három másik