Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Rozsondai Marianne: Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések

ROZSONDAI MARIANNE Magyar gótikus és reneszánsz könyvkötések A 20. század könyvkötőművészei egy könyv bekötése­kor művészi alkotást kívántak-ki vannak létrehozni. A történeti könyvkötések is értékesek lehetnek mint iparművészeti alkotások - például az aranyozott korvi­nák vagy az ötvös kötések -, de nagyobb a művelődés­történeti jelentőségük. Hogy ki, mikor és hol olvasta az adott könyvet vagy kódexet, egy ország műveltségé­nek mutatója. Ezt célozza egy eredeti könyvkötés korá­nak, használati helyének és tulajdonosának meghatá­rozása. A magyar könyvkötés történetében a 15. század má­sodik felében párhuzamosan élt egymás mellett a góti­kus és a reneszánsz stílus. A könyvkötőműhelyek ko­rábban kolostorokban, királyi és főpapi udvarokban működtek, a 16. századtól azonban már Magyarorszá­gon is kezdtek kialakulni a polgári műhelyek a váro­sokban, elsősorban Budán. A magyarországi gótikus bőrkötések egy része kar­thauzi kolostorokból származik. 1 Az egykori lövöldi (ma Városlőd) kolostorból ma tíz kötést ismerünk, 2 egyikük kódexet, a többi ősnyomtatványt, azaz 1500 előtti nyomtatványt borít. Ezek 1474-1491 között Strassburgban, Nürnbergben és Velencében jelentek meg, s közülük ötnek a kötésén látható egy fM vagy fM9 (= fMus) monogram és évszám is: 1478, 1484 és 1486. A hatodik kötésen csak évszám van: 1488. Ez éppen az ún. lövöldi korvina. Nevét onnan kapta, hogy Mátyás király ajándékozta ezt a könyvet a karthauziak­nak egy ottani látogatása alkalmából, akik ezért bele­festették a király címerét. Az fM ill. fM9 monogram bizonyára a könyvkötőre utal, s Koroknay joggal felté­telezi, hogy ez esetlegfrater Matheus lehet, aki a kolos­tor scriptora volt. Az ún. lövöldi korvina azért is érde­mel külön említést, mert míg előtáblája tisztán góti­kus, addig háttáblája, gótikus bélyegzőinek centrális elrendezése folytán, reneszánsz felépítésűvé vált. A lö­völdi karthauzi kolostor gótikus kötései egyébként a bécsi Matthias mester gótikus kötéseivel mutatnak szoros rokonságot, s felmerül a kérdés, hogy vajon a lövöldi könyvkötő Bécsben tanult-e, esetleg egy bécsi könyvkötő dolgozott-e valameddig Lövöldön, vagy a bécsi bélyegzőket Lövöldön utánmetszették. A lövöldi kötések igen változatos felépítésűek. Ez a tény, s a vizsgált kötések tág időhatára (1478-1519) több könyvkötő működését feltételezi (IX-15, 30-31.). A német származású Andreas Hess Vitéz János hívá­sára egy római nyomdából jött Budára. Először a ma­gyarok krónikáját nyomtatta ki 1473-ban. Ma a vilá­gon csak tíz példány ismeretes belőle. Magyarorszá­gon két példány van, egyet a Széchényi, egyet az Egye­temi Könyvtárban őriznek. A prágai Nemzeti Könyv­tárban az Inc. 39.D.14. jelzetű és a szentpétervári Szaltükov-Scsedrin Könyvtárban az Inc. 9.4.4.12. jel­zetű Hess-féle Chronica (CIH 986, GW 6686) azonos egykorú, gótikus bőrkötésben van. 3 Hess a Chronicát magyar olvasóknak szánta, ezt bevezetőjében hangsú­lyozza is, s zömét Magyarországon kívánta eladni. Akik itthon vették meg, itthon is köttették be. A Prá­gában lévő Hess-Chronica kötését négyféle gótikus bélyegző díszíti. Elő- és háttáblája egyforma. Felépíté­se tisztán gótikus (IX-33.). A prágai mind felépítés­ben, mind bélyegzőiben megegyezik a szentpétervári Hess-Chronica egyébként igen rossz állapotban lévő kötésével. A Szentpétervárott őrzött Hess-Chronicá­ban 17. századi magyar bejegyzés olvasható, akkor tehát még Magyarországon volt. Feltevésünk szerint egy budai könyvkötőműhellyel állunk szemben, amely az 1470-es évek derekától működhetett. Fitz József kutatásai során arra a meggyőződésre jutott, hogy 1. kép: Az ún. Lövöldi korvina Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár

Next

/
Oldalképek
Tartalom