Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

jegyzetek találhatók. (Clichtoveus Gosztonyi János számára írott fejtegetéseit tartalmazó kódexét az OSZK őrzi [Clmae 348. Budapest 1985, 201. sz.]). B. B. M. Gábriel A. : Gosztonyi püspök és párizsi mestere. EPhK 60 (1936) 15-29.; Holl B. : Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnuszköltészet európai recepciója. Tanulmányok a középkori magyarországi könykultúráról. Szerk. Szelestei N. L. Budapest 1989, 169-182. Pannonhalma, Bencés Főapátsági Könyvtár, jelz.: 123. A. 9/1-2. IX-25. Cicero, Marcus Tullius: Epistolae familiäres. Venezia, Aldus Manutius, 1502. A példány Apponyi Sándor Hungarica-gyűjteményében található, s a kötetben szerepel Horace Walpole, fourth Earl of Oxford (1717-1797) ex librise (felirata: Sigillum Horacii comitis de Oxford), akinek könyvtárából (Strawberry Hill, Twickenham-ben) az örökösök 1842-ben elárvereztették. Apponyi csak egy későbbi árverésen vásárolhatta meg a kötetet, papír, [287] levél, 160 x 100 mm 19. század eleji angol, barna egészbőrkötésben, aranyozott metszéssel Marcus Tullius Cicero (Kr.e. 106-43) stílusa követendő eszmény lett a budai királyi kancellárián is. Aldus Manutius, a híres velencei nyomdász a levélgyűjtemény kiadását Thurzó Zsigmond székesfehérvári prépostnak ajánlotta, aki Szathmári György titkos kancellár és váradi püspök híve és egyik secretariusa volt. A levélben Aldus beszámol a kiadás körülményeiről, hivatkozik Thurzónak egy 1501-ben írt levelére, melyben a fehérvári prépost és királyi titkár a maga és Szathmári György nevében kéri Aldust a számukra és sokaknak oly fontos Cicero-levelek és egyéb munkák kiadására, kicsiny, könnyen kezelhető formában, melyet akár sétálás közben is lehet olvasgatni. (A levél eredetije fennmaradt a milánói Ambrosianában.) Aldus örömmel tett eleget a felkérésnek, s néhány hónap múlva már ki is került a nyomdából a tetszetős kis kötet, azzal az ígérettel az előszóban, hogy hamarosan kiadja az Atticushoz írott leveleket is. W. S. Á. Apponyi 1900, 65. sz.; Gerézdi 1968, 218-223.; BNH Cat. C-719. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz. : App. H. 65. IX-26. Cicero, Marcus Tullius: Epistolarum ad Atticum, ad Brutum, ad Quintum fratrem libri XX. Venezia, in aedibus Aldi et Andreáé soceri, 1521. Apponyi Sándor katalógusa szerint a kötet a milánói Archinto-gyűjteményből való. Carlo Archinto (1669-1732) ritkaságokat tartalmazó gyűjteményét 1863-ban árverezték, valószínű, hogy akkor vásárolhatta meg Apponyi. papír, [16], 331 levél (a címlapon és az utolsó levélen Aldus utólagosan arannyal átfestett nyomdász-jelvényével), 165 x 98 mm 19. századi vaknyomásos és aranyozott, kék egészbőrkötésben, aranyozott metszéssel. Cicerónak ezt a levélgyűjteményét Aldus Manutius először 1513-ban adta ki Csulai Móré Fülöpnek, akkori egri prépostnak, királyi secretariusnak ajánlva. A műnek ez a második kiadása már Aldus halála (1515) után jelent meg, ugyanazzal az előszóval. A budai királyi kancellárián a római író stílusa volt a követendő mérce, s ezért a mű különösen fontos, állandó olvasmányIX-26. nak számított. Csulai Móré Fülöp 1470 táján születhetett, s 1490 körül Filippo Beroaldo bolognai iskolájában tanult. Rendkívüli tehetségét, szorgalmát és tudását Beroaldus is elismerte, s egyik Cicero-kommentárját neki ajánlotta. 1502-től 1516-ig Csulai a Szathmári György vezetése alatt működő kancellárián titkár, rövid ideig pedig Anna királyné udvarmestere volt. Különböző préposti méltóságok után 1524-ben pécsi püspök lett. 1508 és 1514 között állandó követ volt Velencében, ahol nem csupán nagy humanista műveltségével szerzett sok barátot, hanem ügyes diplomáciai lépéseivel is megkedveltette magát a városi elöljárók körében. 1512-ben is, egyik velencei küldetésekor a város ünnepélyes díszkísérettel fogadta. A Cicero-levelek előszavában Aldus említést tesz Csulai három fivéréről is : Lászlóról, Györgyről és Miklósról, akik a török elleni harcokban tűntek ki vitézségükkel. A levélgyűjtemény újabb kiadását már Aldus halála után apósa, Andreas Asulanus gondozta, s a kötet Móré Fülöp egyik újabb velencei útja alkalmából jelent meg. A közkedvelt diplomata és főpap végül a mohácsi csatamezőn esett el, 1526. augusztus 29-én. W. S. Á. Apponyi 1900, 146. sz.; Kardos 1955, 210-213.; Gerézdi 1968, 204-251.; BNH Cat. C-715. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: App. H. 146.