Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

tozó apátok fölött. Biztosan a megnövekedett számú szerzetes részére volt szükség az új kiadásra. Most már valóban „egész Magyarország" számára készült a napi zsolozsma kézikönyve, s most már joggal ismételheti meg az 1506-os kiadásban is olvasható megjegyzést: „Senki ne merjen másképp rendelkezni" (288

v

). A breviárium beosztása követi a melkiét, s a mellékletek is ugyanazok: a betegek áldoztatása, az utolsó kenet kiszolgáltatása, temetés, áldások, mise előtti imádságok. A metszetek száma és elhelyezésének rendje is ugyanaz, azonban a képek mások, részben roszszabb minőségűek, s a kis képecskék logikai rendje sem követhető mindig. Most nem csupán az azonos iniciálék ismétlődése figyelhető meg, előfordul a kis kép második megjelenése is. A két kiadás megítéléséhez azonban rá kell mutatni arra, hogy a mohácsi vészt megelőzően egy magyar apátság kétszer nyomtatott magának breviáriumot Velencében. B. B. M. RMK III 232.; PRT III, 335-337. Pannonhalma, Bencés Főapátsági Könyvtár, jelz.: 123. I. 27a. IX-20. Missale fratrum heremitarum ordinis divi Pauli primi heremite. Venezia, Petrus Liechtenstein, pro Stephano Heckel, 1514. Számos, többségében szinte olvashatatlan kézírásos bejegyzéssel a kötéstáblák versóján, a címlapon, a lapszéleken, latin nyelven, a hátsó szennylapon a Credo kézírásos kottájával. A hátsó kötéstáblán nehezen kivehető beírás szerint az egyik tulajdonos 1520-ban Budán vásárolta a kötetet. 1950-ig valószínűleg a szegedi alsóvárosi ferences kolostor könyvtárában volt, 1953-tól állami juttatásként a Nemzeti Könyvtárban, papír, [12], 308 (helyesen 309) levél, 210 x 145 mm 16. század eleji, vaknyomásos, budai, reneszánsz bőrkötésben, erősen sérült állapotban (Rozsondai Marianne szíves közlése). A szöveg egy és két hasábban, textúrával, az iniciálék lombard, antiphonale és figurális kezdőbetűkkel nyomva. A címlapon levő fametszet alatt Stephanus Heckel nyomdászjelvénye. A 122. levél versóján kánonfametszet. Nyomtatott hangjegyekkel, piros és fe-