Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek
IX-16. kai, majusculákkal nyomtatták, élőfejet és oldalszámokat is tartalmaz. Fametszetes kánonkép, T iniciálé és kisebb jeleneteket tartalmazó iniciálék, valamint számos apró, növényi és állatmotívumokkal díszített iniciálé került bele. A Missale két fő részénél az A (f. 23 r ) és S (f. 127 r ) incipit-iniciálé helyét reprezentatívnak szánt festett iniciálénak tartották fenn. A kánonképhez a nyomdász az 1495-ös esztergomi Missale (Hubay 1938, 7. sz.; CIH 2316) metszetét vette elő, a T iniciáléhoz ugyanennek a Missalénak a betűjét hasznosította, finomítottabb formában. A kis fekete-fehér iniciálék Erhard Ratdolt típusai. A budapesti példánynak a címlapja veszett el, a pécsinek a 101. és a kánonképet tartalmazó 112. levele hiányzik. A két kötet díszítése csaknem azonos. A Széchényi Könyvtár tulajdonában lévő kötet kánonképét (f. 126 v ) a fametszet rajzát érvényesítve festette ki a festő. Az arcokat, a ruhátlan testrészeket, a hátteret világos, áttetsző színekkel festette a miniátor. A ruhák mélyvörös és kék tömbjét arany redőzés tagolja. A képet három oldalról szimmetrikusan elrendezett indadísz fogja körül. A levelek cakkosak illetve oválisak, közeiket centrális és rózsaszerű virágok, szakállas aranytallérok töltik ki. A lapszéldíszt a zöld-kék és bordó-szürke színpárok uralják. A f. 23 r A iniciáléja, mivel nem készült hozzá metszet, a festő önálló alkotása. Arany szegélyben, kék háttér előtt egy bordó-arany betű íve alatt térdel az imádkozó Dávid király. Fehér arca fiatalos, világos hajkorona és körszakáll keretezi. Arannyal satírozott bordó ruhája nem királyi. A nimbusz alig látható. Az elmondottak alapján a Missale festője elszakadt a hagyományos ikonográfiától. Ilyen Dávidot festett a másik két fennmaradt pergamen Missaléba is. A T iniciálé (f. 127 r ) kifestését a metszet legapróbb részleteinek a visszaadása jellemzi. A két iniciálét a kánon képéhez hasonló, de annál szerényebb lapszél keretezi. A kis figurális jelenetes iniciálék festése elnagyolt. Az ornamentális iniciálék közül az eredetileg üresen hagyott helyre festett S iniciálé (f. 119 r ) a legigényesebb. A budapesti és a pécsi kötet azonos kifestésé és hasonló színvonala azt bizonyítja, hogy a két kötetet egy kéz festette ki. Sőt minden valószínűség szerint ennek a kéznek köszönhető az ezeknél kvalitásosabb pannonhalmi példány is (IX-17.). A három kézirat egy közepes képességű velencei festő munkája. A Széchényi Könyvtár kötetét (a) fatáblára vont préselt barna bőr borítja. A sarokvereteken WK monogram olvasható. A lapok metszése arany. A kötés a könyvnél későbbi, barokk stílusú. A pécsi kötet (b) fatáblán barna bőr borításának préselt motívumai az 1500 körüli budai kötéscsoportok egyikével rokoníthatók, így a korabeli magyarországi használat bizonyítható. W. T. CIH 2302; RMK III 52. ; Berkovits 1937, 48-49.; Hubay 1938, 26-28. és 10. sz.; Soltész Z-né : A Széchényi Könyvtár legszebb illuminait olaszországi ősnyomtatványai. OSZK Évk 1957. Budapest 1958, 140-141.; FitzJ. : A magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvkereskedés története I. Budapest 1959, 184, 186.; - a: Horváth I. : A Magyar Nemzeti Múzeum ősnyomtatványainak jegyzéke. Budapest 1895, 564. sz.; Bibl.Hung. 1069. sz.; - b: Szentkirályi I. : Missale Quinque-ecclesiense. A Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője 4 (1911) 90-91.; Szőnyi O. : A pécsi Missale. Uo. 91-95.; Sz. Koroknay 1973, 39-40. és 277. sz.; Bibl.Hung. 2381. sz. a: Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz. : Inc. 989. b: Pécs, Püspöki Könyvtár, jelz.: V. V. 8.
