Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Wehli Tünde: Franciscus de Castello Ithallico Budán
IX-7. A bordóhoz vörös, kék, lila és szürke szín társulhat. Emellett kedvelt az arany-sárga színpárosítás. Gyakori az arany satírozás. A festő a színeket mindig azoknak egy másik árnyalatával modellálta. Kivételt képez a sötétkék, melynek belső rajzai feketék. Az arcok rózsaszínjét a piros mellett sárgászöld, a kezekét szürke modellálja. Fontos a fekete rajz is. A kompozíciók, a stílus, a színvilág és bizonyos motívumok fellelhetők a könyv nyomtatása helyének könyvfestészetében. A markáns férfiarcok, a korántsem zárt körvonalú emberalakok, a mély, V formájú ruharedők és az akanthuszindák azonban közép-európai jellegűek. A Decretalis közelébe helyezhető Váradinak Nürnbergben nyomtatott, de a Koberger-kötetekétől idegen kifestésű Nicolaus de Lyra: Postillája (Nürnberg, A. Koberger 1481. Kolozsvár, volt Lyceumi Könyvtár, jelz.: Inc. 82. A. 11.) is. Váradi Péter három, nem a nyomtatás helyén illuminait könyvének kifestésbeli rokonsága és a három emlék Kálmáncsehi Breviáriumán keresztüli kapcsolata a budai királyi könyvfestőműhellyel, híven tanúskodik a kalocsai érsek könyvfestészeti ízléséről és lehetőségeiről. W. T. CIH 1489; Boross K. : Váradi Péter könyvtárának újabb kötete az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményében. MKSzle 101 (1985) 276-280.; Wehli T. : Megjegyzések Váradi Péter Decretálisának kifestéséhez. MKSzle 101 (1985) 280-287. Budapest, Egyetemi Könyvtár, jelz. : Inc. 65. IX-8. Missale töredéke „M" iniciáléval A töredék Verancsics Faustus Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latináé, Italicae, Germanicae, Dalmatiae et Hungaricae. (Venetiis, 1595) című kötetének borítójául szolgált. A kötet possessora Joannes Hainrichus („Joannes Hainryci") volt, a későbbi tulajdonos egy ex libris szerint Alexander Balogh. pergamen, tempera, arany, 217 x 303 mm 1480-1490 között A töredék egy Missale-lap alsó fele, melynek sarkait a másodlagos felhasználás során levágták. A folio a Hamvazószerdán mondandó szentmisét tartalmazza. A szövegtükör két kolumnás, az írás bastarda jellegű. A textust vörös és kék iniciálék, valamint rubrika tagolják. Az introitushoz egy incipit-iniciálé készült, mely jelenleg csonka. Az arany háttér előtt fehér tollrajzzal díszített lilásrózsaszín „M" betű áll. A betű lábai közötti sötétkék háttérbe két, egymásnak háttal fordított virág került. Az egyik kelyhe zöld, a másiké mély vörös, a porzók ellenkező színűek. A porzókat sárga karikák tagolják, sárga a szirmok körvonala is. A kontúr fekete. A betű formája és díszítőmotívumai, a színek és a stílus a lap festőjét a 15. század utolsó negyedében Budán dolgozó Franciscus de Castello Ithallico körébe utalják. A töredék iniciáléjának analógiái az 1481 körül festett Kálmáncsehi-breviáriumban (Budapest, OSZK Clmae. 446.: IX-5.) és egyes, feltehetően Budán festett emlékeken, például Váradi Péter könyvein (v.o. : IX-7.) találhatók meg. W. T. Wehli 1989, 72. Győr, Egyházmegyei Könyvtár, az őrzőkönyv jelz. : R. 2. 28/a. IX-9. Antiphonarium töredéke A töredék Szalay Ágoston (1811-1877) gyűjteményéből került a Nemzeti Múzeum állományába, pergamen, tempera, arany, bifolio, 556 x 360 + 360 mm 1490-1492 körül A bifolio egy antiphonarium füzetének belső lappárja, a későbbi 44. és 45. Egy 1966-os meghatározás szerint a szerdai nap laudesének és a csütörtöki nap matutinumànak himnuszait tartalmazza. A f. 44 v díszítése alapján a pálos úzus nem kizárt. A töredék gótikus könyvírással készült, egymást váltó vörös és kék iniciálék, valamint rubrika tagolják a szöveget, amelynek nagybetűit sárga, helyenként vörös vonallal húzták át. A f. 44 v-ra festett iniciálé és lapszéldísz is került. A lapszél oldalt részben, alul teljes egészében Remete Szent Antal és Szent Pál történetéből vett jeleneteknek adott helyet. A képsor az alsó sáv jobb szélén kezdődik. Szent Antal a pusztába indul, előbb egy ember felsőtestű, lóban végződő lénnyel (hypocentaurus) majd egy emberfejű, de szarvakkal ellátott, datolyapálmaágat tartó, kecskeszerű szatírral találkozik. Ezután egy szomjas farkast követve ráakad az álmában megjelent Remete Szent Pálra, akivel közösen fogyasztják el a holló hozta táplálékot. A képszerkesztés gondos és kiérlelt. A Legenda Aurea eseményei kronológiai rendben követik egymást úgy, hogy annak egyes mozzanatai szimmetrikus elhelyezésűek, s a fő hely a tartalmilag legfontosabb jeleneté. A jól megkomponált táj kúpszerűen kiemelkedő sziklacsúcsai, tövükben bokorkoszorúval, kissé ügyetlenek. A kemény redőjű ruhákba burkolt apró figurák aránytalanok, a mozgás - különösen a rövid, merev karoké és a nagy kezeké - bizonytalan. Karakterisztikusak a zömök, szögletes fejek, amelyeket tömbszerűen formált hajkorona, hosszú bajusz és elálló, tömör, kétágú szakáll keretez. Az arcok zord hatást keltő modellálása, amely különösen jól érvényesül az S iniciálé nagyobb Dávid királyán, a sötét és világos színek kontrasztjának köszönhető. A kép felépítése, a figuratípusok, a redőkezelés mellett az ég kékje, a táj zöldje, a ruhákon a szürke, lila, vörös és olívzöld a sok arany csúcsfénnyel a budai könyvfestőműhely 1490 körüli emlékeiről jól is-