Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Mikó Árpád: Pannónia újjászületése

bertöredék szintén a kápolna berendezéséhez tartozhatott. Mivel a visegrádi ásatások nem szünetelnek, újabb fragmentumok felbukkanása várható, s a meglévők értelmezése is még sokszor módosulhat. A fehér márvány faragványok Budán is importművek voltak. A hatalmas, heraldikus hollókkal díszített kút-tál készen érkezhetett Firenzéből (VII-11.). Verrocchio műhelyében is rendelt egy márvány szökőkutat Mátyás, amely talán soha nem jutott el Budára; Angelo Poliziano epigrammája azonban, amely a magyar király szökőkútjára íródott, az interpretáció örökké eleven kútfeje lesz.

17 Az a pazarló gazdagság, amely a királyi rezidenciákat (elsősorban Budát és Visegrádot) jellemezte, az országban aligha volt követhető. Az imperiális gondolat Mátyással sírba szállt, s véle a művészeti reprezentáció is. A nagyszobrászattal, a könyvtárral, a Bibliotheca AugustávzX Ulászló nem tudott mit kezdeni, Mátyás környezete szintúgy nem sokat. Az olasz szobrászok kezéből - eddigi ismereteink szerint - csak vallásos tárgyú mű került az udvaron kívülre: egy Madonnadombormű Nagyvázsonyba (VII-43.). IV. A legkorábbi kőbe faragott alVantica motívumok a Dunántúlon (s az egész országban) Veszprémben maradtak fenn. Vetési Albert püspök (f 1486) nevével ma három olyan gótikus faragvány ismeretes (az első 1467ből), amelyen klasszikus antikva betűkkel íródott a felirat. Ez nem a véletlen műve, elhanyagolni nem lehet: az a kevés, amit Vetési műpártolásából ismerünk, túl sok alVantica elemet tartalmaz. A Szent György-kápolna márványoltárának (amelynek szintén antikva betűs volt a felirata: VII-40.) adománylevele reneszánsz ízű munka, 1476-ból (IX-46.), s miseruhája is Itáliában készült (X-51.). Könyvtárának egyetlen ismert darabja - egy Priscianus-kötet - velencei nyomtatvány 1470-ből.

18 Ritoókné Szalay Ágnes kutatásai derítettek fényt a veszprémi humanista központra, amely évtizedeken át eleven maradt. Itt volt nagyprépost a Galeotto Marzióval is jó kapcsolatban lévő Ladislaus Bozkovicz, aki (1485-ben elhagyva az országot) az első alVantica épületeket emeltette Morvaországban (Moravská Trebová, 1492).

19 Apáthy Lukács, innen elkerülve, egri nagyprépostként készíttetett egy díszes pergamen missalét Francesco da Castello budai műhelyében a veszprémi egyház számára.

20 Az ifjabbik Vitéz Jánosnak, a Sodalitas Litteraria Danubiana elnökének szintén volt humanista köre a városban; fényes pontificaléja ma is a Biblioteca Apostolica Vaticana legféltettebb kincsei közé tartozik.

21 A székesegyházban előkerült reneszánsz kőfaragványok mind 16. századiak, de a humanista hagyomány folyamatosnak látszik. Amikor az irodalomtörténész a 15. századi Veszprémet Esztergomhoz, Váchoz, Pécshez, Váradhoz hasonlítja, ezzel azokat a művészeti központokat is megadja, amelyekhez a város mérhető volt. Az alVantica hagyomány itt is a Mátyás-korra megy vissza, s Vetési Albert műpártolása a magyarországi reneszánsz legkorábbi rétegéhez tartozik. Úgy tetszik, a reneszánsz eleinte valóban nem terjedt túl a káptalanok falain, s inkább a 13. kép: Vetési Albert miseruhája, részlet (Veszprém, Egyházmegyei Gyűjtemény) művelt, Itáliát járt főpapoknak, mint Mátyás példájának volt köszönhető. Esztergom mint művészeti központ más tanulsággal szolgál: Vitéz János idejéből még jelképes reneszánsz kőfaragványt sem ismerünk, gótikust viszont igen; neki könyvtára ékeskedett Itáliában miniált kéziratokkal. Az alVantica kőfaragványok megjelenése itt Beatrix családjához köthető, s inkább csak 1490 után. Humanisták itt is voltak: például Janus Pannonius rokona, Garázda Péter, akinek könyvei közül több díszes kézirat is fennmaradt; sírköve (melyet saját maga-