Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Wehli Tünde: Franciscus de Castello Ithallico Budán

WEHLI TÜNDE Franciscus de Castello Ithallico Budán Franciscus de Castello Ithallico azon kevés budai könyvfestők közé tartozik, akiknek munkásságát szignált emlék őrzi. Franciscus Kálmáncsehi Domonkos breviáriumában (IX-5.) három helyen és formában f. 2

r

: „FRA", f. 215

r

: „Opus Francisci de Kastello Ithallico de Mediolano", f. 428

r

: „Francisce de Castello Italico" nevezte meg magát. Balogh Jolán a nevet tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a miniátor a milánói Castiglioni családból került Magyarországra, ahol családjának több tagjával megtelepedhetett.

1 A Breviárium alapján a mester legkarakterisztikusabb elemei az arcok. Ezek a lágy modellálás ellenére is általában markánsak. A kontrasztos színhasználatnak köszönhetően az emberi alakok - különösen a ruhátlan puttók - izmosnak tűnnek, lendületes, határozott mozgásúak. A táj tág horizontú, a hegyek, reneszánsz épületek és fák előtt vagy között a merev emberalakok kissé bizonytalanul libegnek. A lapszéli ornamentikát egyfelől a kis kehelyszerű levelekből, mintegy ízekből felépített inda jellemzi. Az indaközöket virágfejek töltik ki, köztük a pontokkal díszített, nagy, gömbölyded fészkű a legkarakterisztikusabb. E lapszél hátterét sűrű pontozás mellett kannelúrás, fonatos vázák is gazdagítják. Szívesen festett Franciscus színes virágfejekkel telehintett lapszélt is. Ebben az esetben finom tollrajz alkotta a hátteret. A miniátor további kedvelt motívumai a fűben pihenő állatok, a mitológiából táplálkozó torzlények, melyek főleg a lapszéli medalionokat töltik ki. Az eddigi irodalom a származási helyből sejthető iskolázással számolva és e kódex alapján Franciscus de Castello munkásságát a 15. század közepi és annál valamivel későbbi lombardiai, ferrarai mesterekhez, például Belbello da Paviához és Cristoforo de Predishez köti.

2 A kör azonban bővíthető. Figyelemre méltó például egy Antiphonarium valamint Fra Evangélista da Reggio és a Kálmáncsehi Breviárium ornamentikája közötti rokonság.

3 A Breviárium datálásának kérdését két 1481-ben, a budai királyi kancelláriában kelt okmány, Lindvai Bánffy Miklós adománylevele (Zágráb, Archiv Hrvatske, Neoregestrata acta fasc. 589, Nr. 43.) és Enyingi Török Ambrus címereslevele (Budapest, MOL, Dl. 50536.: IX-47.) segített eldönteni.

4 A kódex és a két dokumentum stílusa, ornamentikája olyan közel áll egymáshoz, hogy a közös készítési kor és mesterazonosság vitathatatlan. Szorosan kapcsolódik ehhez a körhöz egy Missale töredéke (IX-8.), de a kis töredék nem döntheti el a mester kérdését. Franciscus de Castellónak a magyarországi művészeten belüli meggyökeresedését az emlékek két csoportján Balogh Jolán bizonyította. Az elsőt egy szűkebb kör jelenti: a Ptolemaeus-korvina (Bécs, ÖNB, Cod. Lat. 24.), a Trapezuntius-korvina (Budapest, OSZK, Clmae 281.), a müncheni Aristeas-korvina (BS, Cod. Lat. 627.), és végül a Tolhopff-kézirat (Wolfenbüttel, HAB, Cod. 84. 1. Aug. 2.).

5 Ezeken a kódexeken szembetűnő a budai könyvfestészetben uralkodó másik lombard irányzatnak az érvényesülése is. Ezt az irányzatot a Cassianus-korvina (Párizs, BN, Cod. Lat. 2129.) fémjelzi. A másodikat egy lazább csoport alkotja. Ebbe Filipec János Pontificaléja (IX-6.), Nicolaus de Lyra Postillája (Nürnberg, Koberger, 1481, Kolozsvár, volt Lyceumi Könyvtár, Inc. 82. A. 11.), Kálmáncsehi Breviáriuma (1481. New York, PML, William S. Glazier Collection, No. G. 7.), Kálmáncsehi Imakönyve (1492. Párizs, BN, Nouv. Acqu. Lat. 3119.), Apáthy Lukács Missaléja (az elve1. kép: Apáthy Lukács Missaléja. Pozsony, Múzeum Hlavného Mesta