Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Mikó Árpád : Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta
és 1487 között készült (a benne lévő évszámok tanúsága szerint), a Breviáriumon azonban 1492-ben is dolgozott a mester, s ez a kötet nem is jutott el Budára. A szintén firenzei Gherardo és Monte di Giovanni del Fora testvérpár kevesebbet dolgozhatott a magyar királynak; a ránk maradt kötetek közül csupán hatban ismerhető fel kezük nyoma. A scriptorok ötöt datáltak (négynek 1488-ban fejezték be a másolását); annak, amelynek másolása csak 1489-ben fejeződött be, festői dísze nem készült el Mátyás életében, s a mű Firenzében maradt - ez a háromkötetes Biblia (Firenze, BML, Plut. 15. Cod. 17.). Ismerünk továbbá több olyan Attavanteművet is (Firenze, BML), amelyet Mátyás számára másoltak, festői dekorációja azonban már Lorenzo de' Medici számára készült. Ezek a tények jól egybevágnak az írásos források azon híradásaival, amelyek szerint Mátyás halálakor százötvennél is több kódex maradt befejezetlenül, kifizetetlenül Firenzében. A könyvtár legszebb, leggazdagabban illuminait kódexei a Mátyás halála előtti években készültek, s a munkálatok 1490 április 6-án, halála napján is teljes erővel folytak. Az utolsó évek lázas tevékenységének nyomai Budán is egyértelműen kivehetők. Az exlibrisek és superexlibrisek készíttetése ugyanerre utal. A könyvtár köteteinek jelentős részét ugyanis reprezentatív egyenkötéssel látták el Budán - az újrakötés szempontjai régebbi kéziratok esetében ma még nem világosak egészen. Kétféle kötéstípus ismeretes: bársonykötés címeres, zománcozott nemesfém csatokkal (a könyv metszése vagy aranyozott és festett, vagy aranyozott és poncolt), vagy bőrkötés festéssel, aranyozással és vaknyomással, az előtáblán és a háttáblán Mátyás cseh királyi címerével. (A bőrkötések metszése mindig aranyozott és poncolt.) A bélyegzőkészlet egyedi; eddig csak olyan kódexen találták meg őket, amelyeken ott a király címere. A dúsan aranyozott bőrkötések datálása szintén késeinek látszik. Az egyetlen évszámos kötés, a bécsi Lucretius-kódex (ÖNB, Cod. Lat. 170.) 148l-es évszáma hamisnak bizonyult (ld. erről Rozsondai Marianne tanulmányát a 451-456. lapokon); az évre pontosan datálható kötések viszont (néhány darab csupán) mind az 1480-as végén készültek. A kötések stílusa mindazonáltal olyannyira egységes, hogy készítésük ideje aligha húzható szét egy évtizednyi időre. Különös rejtély, hogy a könyvkötő s bélyegzőkészlete Mátyás halálával eltűnik, s művének előzménye sem ismeretes, bár történtek kísérletek, hogy olasz, magyar és keleti elemekből eredeztessék a korvina-kötések utánozhatatlanul egyedi stílusát. A superexlibriseken kívül szép számmal kerültek belülre possessor-címerek is: bizonyos, már készen megszerzett könyvekbe utólag belefestették Mátyás cseh királyi címerét. Két nagyobb címerfestő akció volt Budán, pontosabban - mivel egymáshoz való viszonyuk nem egészen világos - két festő kezemunkája az utólag festett Mátyás-címerek legnagyobb része. Az egyik festő (a szakirodalomban „második címerfestő"ként említik) a festett aranymetszésű bársonykötésekkel áll kapcsolatban s a címer jobb és bal oldalára „M" és „A" betűket írt, amelyek Mathias Augustusként oldhatók fel. A másik festő (az ún. „első címerfestő") az aranyozott bőrkötésekkel áll kapcsolatban s működése így szintén az 1480-as évek végére tehető. A könyvtárba a díszkódexek mellett egyszerű kiállítású könyvek is kerültek; ezek részben kereskedelmi céllal készült egyszerű díszű vagy díszítetlen kódexek, részben nagyobb mennyiségű vegyes anyag magángyűjteményekből (Francesco Sassetti 1488 előtt, Galeotto Manfredi 1488). Általában ezek címlapjára kerültek az új possessor-címerek - sok azonban még itt is a nyitott kérdés. Minden jel arra mutat, hogy Mátyás Budán nagy létszámú másolóműhelyt tartott fenn s emellett működött több miniátor is. Vannak írásos forrásaink (nevek,