Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Mikó Árpád : Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta

MIKÓ ÁRPÁD Bibliotheca Corvina - Bibliotheca Augusta Mátyás király 1526-ban török kézre került, nagyhírű könyvtára hamarosan a humanista kultúra legendás kútfejévé magasztosult, s a bizánci császárok konstantinápolyi könyvtárához hasonlóan sokáig foglalkoztatta a humanisták képzeletét. Amint Mátyás személye, azonképpen minden alkotása egyre fényesebb ideává vált a 16. század folyamán s utóbb még inkább; könyvtárának végül már 50000 kötetes nagyságáról is tudni véltek. A Konstantinápolyba hurcolt kódexekből utazók, portai követek időnként szereztek egy-egy darabot (Verancsics Antal püspöknek, a Monumentum Ancyranum egyik felfedezőjének például két ilyen szerzeménye is fennmaradt, a londoni Horatius-korvina [British Library, Lansdowne Ms. 836.], s az egyik bécsi Szent Tamás-korvina [ÖNB, Cod. Lat. 1391.]); a kódexek szinte ereklyékké váltak. A Habsburg uralkodók (egyben magyar királyok) többször, de az erdélyi fejedelmek is (főleg Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György) fáradságot és pénzt nem kímélve törekedtek visszaszerezni Mátyás király budai könyvtárát, vagy annak maradványait, ám a legcsekélyebb siker nélkül. Az isztambuli Szerájból csak a 19. század vége felé jutott vissza Budára a maradék, néhány egyszerűbb kiállítású kódex, szultánok ajándékaképp. A Corvina Magyarországon soha nem veszítette el aktualitását; kutatása a 20. század folyamán már-már önálló diszciplínává vált, s Nemzeti Könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár 1990-ben, Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából megrendezte a minden eddiginél nagyobb korvina-kiállítást. A Bibliotheca Corvina ideája fényesebben ragyog, mint valaha. Ma használatos elnevezése persze kissé anakronisztikus, hisz saját korában jobbára csupán bibliothecaként emlegették. Egykorú jelzője Naldus Naldiusnak, a firenzei humanistának a könyvtárról írott panegyricusában hagyományozódott ránk: Bibliotheca Augusta. Mátyás halálakor a könyvtár állománya talán 1000 kötet körül lehetett; az adat becsült. A ma ismert korvinák száma 200 fölött van, a csak forrásokban említett fantom-kódexeket is fölsoroló repertórium (Csapodi 1973) 1000 körüli kötetszámot regisztrál; a kutatás azonban természetszerűleg nem tud számot adni arról, hogy hány kötet lehetett Budán 1490. április 6-án, amelybe már nem került bele Mátyás címere. Voltak ugyanis ilyenek. Csak találgathatjuk továbbá, hogy a királyi palotában lévő könyvgyűjteményeknek milyen volt az egymáshoz való viszonya. Sok könyv maradt félig készen Itáliában is - a nagy király könyvtárának körvonalai mindörökre elmosódtak. Két terem fogadta be a könyveket a budai palotában, két boltíves, freskókkal dekorált terem, a kápolna szomszédságában. A berendezés pompája aligha maradt el a legszebb díszkódexekétől. A könyvtár ugyanis nemcsak az ismeretek legendás hírű tárháza volt, hanem káprázatosan gazdag kincsgyűjtemény is - ez a funkciója legalább annyira fontos volt a maga korában, mint tartalmának korszerűsége és gazdagsága. A legszebb köteteket a kor legjobb firenzei miniátorai illuminálták. A dúsan aranyozott lapokon a nagyméretű miniatúrák mellett antik műtárgyak - cameók, érmek, szarkofágdomborművek - apró másolatai sorakoztak a lapszéleken, mintegy kárpótlásul a Mátyás számára megszerezhetetlennek bizonyult antik eredetik helyett. Az ókori emlékekkel, triumphus-ábrázolásokkal, emblémákkal, Mátyás alVantica arcképeivel díszített címlapokon sok a humanista képi invenció - ezek zömének pontos jelentése azonban éppúgy megfejtetlen, mint a király emblémáié, amelyekből épp az Itáliából érkezett kódexek őrzik a legtöbbet. A könyvek külső megjelenése sem maradt el a belsők pompájától. A színes selyem- és bársony kötések s főképp a pazarló gazdagsággal aranyozott bőrkötések miatt a könyvtár mármár egy igazi keleti uralkodó dús kincstáraként ragyogott. A szakirodalom arra a kérdésre, hogy mikor s mivégre jött létre ez a rendkívüli gyűjtemény, többféle választ is adott, ám mindegyik elképzelésnek vannak homályos pontjai. Nem ismerjük pontosan Mátyás első gyűjteményének viszonyát a korai humanista könyvtárakhoz, Vitéz Jánoséhoz és Janus Pannoniuséhoz, nem tudunk sokat a korábbi budai királyi gyűjteményekről, és így tovább ; legfőképp azonban a gyarapodás időbeli megoszlása problematikus. Ebből a szempontból tanulságos áttekinteni, hogy a legjelesebb firenzei kódexfestők, illetve műhelyeik mikor s mennyit dolgoztak Mátyás számára. A legnagyobb mennyiséget - körülbelül 30 kódexet a ma meglévő állományból - Attavante degli Attavanti és műhelye illuminálta. Gazdagon díszített kódexek éppúgy akadnak közöttük, mint olyanok, amelyeknek csupán kettős címlapját ékesítik igényes miniatúrák. Utóbbiak vannak ugyan többségben, de van néhány igen dúsan ékített kézirat is, például a Martianus Capella-kódex (Velence, BNM, MS. 4054.), vagy a hatalmas méretű Ptolemaeus-kódex, valószínűtlenül kéklő tengerű térképeivel (Párizs, BN, Cod. Lat. 8834.). A két legpompásabb liturgikus díszkódex, a bizonyára a királyi kápolna számára rendelt Missale Romanum (Brüsszel, BR, MS. 9008.) és Breviárium Romanum (Róma, BAV, Cod. Urb. Lat. 112.) szintén Attavante műhelyéből került ki. Kettőjük datálása, úgy tetszik, jól behatárolja Attavante foglalkoztatását. A Missale 1485