Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

TANULMÁNYOK - Mikó Árpád: Pannónia újjászületése

2-3. kép: Lombard szobrász: Mátyás király és Beatrix királyné domborművű arcképe (Budapest, Szépművészeti Múzeum) alkalmazták. Talán varázsige volt már akkor is, amely a széthullóban lévő regnumot s a benne élő népeket összetartva a területet a közös örökséghez, a római hagyományhoz kapcsolta. A humanisták próbálkoztak a név magyarázatával is, amelynek jelentését már az ókorban sem tudták, s amelynek pontos értelmét nem tudjuk ma sem. A két humanista történetíró, Ransanus is, Bonfini is, felvetette Pán nevét, s századunkban Kerényi Károly is hatalmas forrásapparátust megmozgatva - nagyjából ugyanoda jutott vissza, ahol Bonfini és Ransanus is járt: Pániához és Pánhoz, vagyis Silvanushoz, aki a vidék rendkívül népszerű istensége volt.

2 Szimbolikus, hogy Bonfini egy Silvanusnak szentelt antik oltár emlékét is megőrizte; s nem kevésbé szimbolikus, hogy ez az oltár megvan ma is (VI-1.). Az antik termékenységi démon kapcsolja össze a provincia nevének megannyi magyarázóját, akiknek talán legfontosabb eredménye akkor is, ha a tudomány e kérdésben most épp szkeptikus és tanácstalan -, hogy az értelmezés kényszerét és szabadságát mindvégig, két évezreden át, sikerült fenntartaniuk. írástudó vágyhat-e ennél többre? Pannónia mindörökre szellemképessé vált. A nagy halom kőtöredék, cserépdarab, egy hajdanvolt művészet omladékai között tépelődve jólesik tudni, hogy Pannónia kellős közepén, Szent Márton hegye körül, az erdőben ma is ott furulyálgat, settenkedik a kecskelábú, kecskeszarvú Pán. II. Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója, 1489ben látott s leírt Budán egy antik gemmát s több pénzérmet, amelyeken (mitológiai figurák mellett) egy csőrében gyűrűt tartó holló (valójában Zeus sasmadara, csőrében koszorúval) volt látható.

3 Bonfini s olvasói számára a gemma is, a pénzek is a Corvinusok (Mátyás és fia, Corvin János) római származását igazolták. Mátyás király erősen érdeklődött az antik gemmák iránt; 1488-1489-ben meg akarta szerezni az elhunyt Francesco Gonzaga bíboros antik érem- és gemma-gyűjteményét. Beatrix királyné nővérével, Eleonóra ferrarai hercegnővel levelezett hosszasan, hogy a „bellissime medaglie dargento e doro antiquissimo, et simili" Budára kerüljenek. Törekvéseiket nem koronázta siker. A budai udvar 1526-ban Pozsonyba menekített javai között inventáltak gemmákat, ezekről azonban nem lehet tudni, volt-e közük Mátyás királyhoz.

4 Az ókorban a cameók és intagliók gyűjtése a legmagasabb körök luxusa volt. Az érdeklődés a középkorban sem veszett ki irántuk, s gyakran foglalták be őket mint különleges ékköveket. A 15. században, az antik emlékek iránt megújult érdeklődés közepette az itáliai fejedelmek, főpapok gyűjteményeinek preferált műfajává vált, s a szép darabok ára egyre feljebb szökött. A legnagyobb gyűjtő Barbo kardinális volt, a későbbi II. Pál pápa, akinek kollekciója javarészt Lorenzo de'Medicihez jutott. Az ő firenzei gyűjteménye -